logo

XXII Maius MMXXII AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

A princeps jogállása .

Augustus hatalmának valódi alapja a személyéhez hűségesküvel kapcsolódó állandó zsoldoshadsereg, amelynek fenntartását a princeps jelentős magánvagyona és a rendelkezése alatt álló adóbevétel biztosította. Egyiptom provincia a princeps magánvagyona lett, melynek birtoklása Róma gabonaellátása szempontjából volt kulcsfontosságú. Ezek a gazdasági alapok tették lehetővé számára, hogy éppen annyi hivatalt ragadjon magához, amennyi szükséges volt egyeduralma törvényességének megteremtéséhez, egyúttal megőrizve azt a látszatot, hogy a köztársasági intézményrendszer továbbra is működik.
Maguk a hivatalok elnevezésükben ugyan kapcsolódnak egyes köztársasági magisztratúrákhoz, azoktól azonban nem csupán tartalmukban térnek el, hanem abban is, hogy esetükben nem érvényesült sem az annuitás, sem a kollegialitás elve. Közülük az imperium proconsulare és a tribunicia potestas kulcsfontosságú a principatus jogi megalapozása szempontjából.

Az imperium proconsulare maius biztosítja az állami főhatalmat nem csupán a princeps közvetlen igazgatása alatt álló, még nem pacifikált provinciák, hanem a szenátus irányítása alatti tartományok helytartói felett is. Mivel a hadsereg csak a provinciákban állomásozhatott, ez az imperium legalizálta a hadsereg feletti főparancsnokságot, lehetővé tette a szomszéd államokkal való szerződéskötés jogát, s ezen keresztül a külpolitika irányítását.
A princeps proconsuli imperiumának köszönhetően már nem egy meghatározott provinciához kapcsolódott a hatalma, hanem elszakadt a területhez kötöttség és az annuitas köztársasági követelményétől. Ez a proconsuli imperium lehetővé tette számára, hogy katonai parancsnokként, edictumok kihirdetőjeként és az igazságszolgáltatás aktív résztvevőjeként is szerepet játszhasson a római államéletben.

A tribunicia potestas a már korábban elnyert sérthetetlenség és az egyes polgár védelmében gyakorolható ius auxilii mellé biztosítja a tribunusi jogok teljességét, így a népgyűlés (a concilium plebis) és a szenátus összehívásának jogát, valamint a vétójogot (ius intercessionis) valamennyi magisztrátus hivatali intézkedésével szemben. A ius auxilii jogának különös jelentőséget kölcsönöz, hogy ez lesz a kiindulópontja a császárhoz a rendes bírósági ítéletek ellen benyújtható fellebbezéseknek, illetve az extraordinaria cognitiónak.

Hatalmi jogosítványait Augustus, hasonlóképpen utódai is, csak személyükre szólóan nyerik el, és azok a princeps halálával visszaszállnak a szenátusra és a népgyűlésre. A tényleges erőviszonyoknak megfelelően azonban a szenátus a legritkább esetekben volt képes saját akaratát érvényesíteni, így utódlásáról többnyire maga a princeps tudott még életében gondoskodni. Minthogy a közvélemény ezt tudomásul vette, a principatus államberendezése mintegy szokásjogi úton intézményesült. A Iulius-Claudius és Flavius dinasztiák (Kr. u. 14-96) esetében az uralkodó saját családjának valamelyik tagját jelölte utódjául.

A 2. század gyakorlata ettől eltérően az volt, hogy az uralkodó még életében örökbe fogadta, néha társuralkodóként is maga mellé vette valamelyik rátermett munkatársát, s azt jelölte ki utódjának (Kr. u. 96-192 között az adoptált császárok: Nerva, Traianus, Hadrianus, Antoninus Pius, Marcus Aurelius). Aprincipatusi hatalom meggyengülésének időszakaiban több alkalommal a császári testőrség vagy a hadsereg erőszakolta rá akaratát a szenátusra.


Forrás: Pókecz Kovács Attila - A principatus közjoga (Kr. e. 27 - Kr. u. 284)