A principatus államszervezetének jellegét erősen meghatározta az a történeti adottság, hogy a köztársasági intézményrendszer a Kr. e. 1. századra végérvényesen válságba került, miután a városállami hivatali szervezet a birodalommá nőtt állam feladatait már nem tudta hatékonyan ellátni.

A köztársaság utolsó évszázadának politikai válságai ugyanakkor bebizonyították, hogy a rómaiak továbbra is idegenkednek a monarchiától, a királyság korának rossz tapasztalatai miatt. Ugyanakkor a tekintéllyel és katonai erővel is rendelkező vezető személyiségek befolyása jelentős szerepet játszott. Ezzel összefüggésben alakította ki Augustus a principatusnak nevezett új állami berendezkedést, amelynek három fő pillére a princeps személyes hatalma, a működési rendjében megváltozott, de továbbra is funkcionáló köztársasági államszervek és az újonnan kialakított császári hivatalnokszervezet volt.