A sorozatos államcsínyek és az egyre fokozódó külső támadások anarchikus állapotokat idéztek elő. A senatus két császára rövidesen szintén katonai zendülés áldozata lett, III. Gordianus egymaga maradt a porondon (238-244). Ugyanekkor indult meg a gótok első nagy támadása a Duna torkolatvidéke felé.
A Fekete-tenger nyugati partjának városai, Olbia, Histria, Tyras, Istros már 238-ban elestek. Keleten Ardaser utóda, I. Sáhpuhr (Sapor, 239-271) indított támadást a keleti provinciák ellen, és Mezopotámia elfoglalása után Syriába is benyomult. A Római Birodalom tehát háromfrontos háborúra kényszerült berendezkedni; A Rajna-Duna-vonalán az alemannok, az Al-Dunánál és Daciában a gótok és szövetségeseik ellen, az Eufrátesz vonalánál pedig a perzsa birodalommal szemben.
Az ellenállást az egyes helytartók, a központi kormányzat segítsége híján a helyi erőkre támaszkodva próbálták megszervezni, míg a gyorsan váltakozó császárok a mindenkor legveszélyesebbnek tartott hadszíntéren igyekeztek helytállni. Szükség esetén, például a gotokkal szemben több alkalommal, a császári kormányzat segélypénzek nyújtásának formájában, valójában rendszeres hadisarc fizetésének árán teremtett időleges nyugalmat.

A 238. év végére ennek az évnek hat császára közül már csak a fiatalkorú III. Gordianus maradt életben. Uralkodását a perzsák elleni váltakozó sikerű háború tölti ki; ennek során 244-ben praefectus praetor-jának, az arab származású Iulius Philippus Arabsnak hallgatólagos egyetértésével katonáinak egy zendülő csoportja meggyilkolta, majd a testőrparancsnokot kiáltották ki császárrá (244-249).
Philippus kisebb mezopotámiai területek átengedése és 500 000 denarius hadisarc árán gyorsan véget vetett a perzsa háborúnak, hogy a karpok és a gótok ellen siessen. Itteni részleges sikerei még arra is felbátorították, hogy Rómában (egy évi késedelemmel) 248-ban nagy pompával ünnepelje meg a város alapításának ezredik évfordulóját. De az általános anarchiát az ünneplés nem tudta palástolni, még kevésbé orvosolni.
Még ugyanebben az évben a Duna menti, a kis-ázsiai és a syriai légiók új ellencsászárokat kiáltottak ki. Az újabb polgárháborúból P. Messius Decius (Traianus) akit még maga Philippus nevezett ki a Rajna-Dunai hadszíntér főparancsnokává került ki győztesként (249. szeptember).



Hahn István