A lovagság jellegének megváltozása további társadalmi változással is együtt járt. A pénzkölcsönzés, bankári tevékenység és egyéb vállalkozói lehetőségek melyek az imént vázolt okokból kihullottak a „lovagok” kezéből olyan, merészebb és gátlástalanabb emberek kezébe kerültek, akik az adóbérletből eredő „garantált” jövedelmi források nélkül is vállalták az ilyen tevékenységgel együtt járó kockázatot. Ezek elsősorban életrevaló, jórészt görög vagy keleti (szír, egyiptomi) eredetű, felszabadított rabszolgák, akik rendszerint már felszabadításukat is ügyességüknek, lehetőségeik furfangos kihasználásának köszönhették.

A Kr. u. 1. sz.-ban e „felszabadított rabszolgák” gazdasági térnyerésének, tömeges társadalmi felemelkedésének vagyunk tanúi. Petronius Maximus; Satyricon című regényében Trimalchio személyében halhatatlan típusát alkotta meg az ilyen felkapaszkodott, rabszolgasorból körmönfontsága révén kiemelkedett (és éppen ezért rabszolgatársait megtagadó és a régi uraiknál is nagyobb mértékben kizsákmányoló) újgazdagnak. Claudius felszabadított rabszolgái, a dúsgazdag Pallas és társaik ilyen értelemben egy fontos társadalmi folyamatot is jelképeznek.



Hahn István