Carinus legyőzése után Diocletianus első politikai lépései a császári hatalom újjászervezésére irányultak. Már 285-ben megosztotta hatalmát egyik alvezérével, M. Aurelius Valerius Maximianusszal, és így a második század vége óta ismétlődő kettős császárságokhoz hasonló rendszert hozott létre. Ő maga a keleti, Maximianus a nyugati területek kormányzását vette át (Nicomedia, illetve Mediolanum székhellyel), de Diocletianus vezető szerepét rangidős voltának hivatalos elismerése (augustus maior) is kifejezésre juttatta. Később ez a rendszer bonyolultabbá vált.

293-ban Diocletianus kezdeményezésére mindketten egy-egy, utódlási joggal felruházott alcsászárt választottak maguk mellé caesar címmel, éspedig Diocletianus Valerius Galeriust, Maximianus pedig Flavius Valerius Constantius Chlorust. Ez sem volt merőben új eljárás; már Vespasianus ezzel a címmegjelöléssé vált tulajdonnévvel ruházta fel még saját életében Titust, Marcus Aurelius pedig Commodust, s a harmadik században általánossá vált, hogy a kijelölt utódok még elődjük életében Caesarnak nevezhetik magukat.
Mindkét caesar saját augustusinak lányát vette feleségül mint ahogy már Tiberius is Augustus vejeként lehetett egyben utódjelöltjévé is. Egészében véve azonban, bár mind a császári hatalom kettéosztása, mind az adoptio eljárása, mind pedig a caesar cim adományozása történeti előzményekre nyúlik vissza, Diocletianus a két főcsászárra és két al-császárra támaszkodó négyes hatalom (tetrarchia) megteremtésekor mégis új, eredeti megoldással kísérletezett.
Célja a császári hatalom decentralizálása volt. Ezzel vélte elejét venni a trónbitorlásoknak, és elérni azt, hogy a négytagú császári testület valamely tagja mindig jelen lehessen ott, ahol egy teljhatalommal rendelkező személy jelenlétére éppen szükség van. Ez további területi megosztást tett szükségessé.

Bár a két Augustus mindegyike a birodalom keleti, illetve nyugati felét egészében kormányozta, s a Caesarok általános helyettesek voltak, mindkét caesar mégis egy-egy kisebb terület ügyeiért volt közvetlenül felelős: Gaíerius a keleti rész európai területeit, nagyjából Illyricumot kapta Sirmium székhellyel, Constantius pedig Gallia, Britannia és Hispánia provinciát (székhelye a galliai Treviri), míg a két augustus közül Diocletianus a görög anyaország, az ázsiai területek és Egyiptom, Maximianus pedig Itália, Afrika s a nyugati Duna menti provinciák közvetlen irányítását vállalta.



Hahn István