Constantinus (306-337) óta a dominatus császárainak egyik legfőbb törekvése a szabad lakosság egyre szélesebb rétegeinek megkötése. A szabadok megkötése nyilvánul meg a lakosság helyhezkötésében, szabad költözködésük megtiltásában, a foglalkozás és az általa meghatározott társadalmi helyzet örökössé tételében. Így szinte egy kasztrendszer körvonalai bontakoznak ki e törvényhozás nyomán.
A Constantinus utáni császárok rendelkezéseinek legfontosabb gyűjteménye az ún. Codex Theodosianus, amelybe II. Theodosius keletrómai császár utasítására (438) a IV. századi császárok rendeletéit (edictumait) és egyes konkrét ügyekben, kérdésekben egyes állami méltóságokhoz intézett utasításait, leiratait (rescriptumait) foglalták bele. A Codex Theodosianus könyvekre, titulusokra és ezeken belül egyes rendeletekre oszlik. Mértékadó kiadása: Theodosiani libri XVI, ed. Th. Mommsen, Berlin 1905.


I. Intézkedések a colonusokról:


C. Th. V. 17, 1. (333. okt. 30.)

Constantinus császár a provinciák lakóihoz!
Akinél megtalálják más valakinek cblonusát, az nemcsak a colonust köteles eredeti lakóhelyére (origo) visszaszolgáltatni, hanem az eltelt időre fejadóját is meg kell fizetnie. A szökésre gondoló colonusokat rabszolga módra vasra kell verni, hogy a szabadokhoz méltó munkát rabszolgai elítéltetésüknek megfelelően legyenek kénytelenek elvégezni.
A törvény értelmezése (interpretatio): Annak, aki idegen colonust tudva házában tart, elsősorban őt magát kell gazdájának visszaszolgáltatnia, és a nála eltöltött idő után járó adóját meg kell térítenie. Az pedig, aki más akar lenni, mint aminek született, szolgasorba taszíttassék (Qui noluit esse quod natus est, in. servitium redigatur).


C. Th. V: 17, 2 (386. okt. 25):

Gratianus, Valentinianus és Theodosius augustusok Cynegius praefectus praetorióhoz!
Aki idegen colonust akár rábeszéléssel magához fogad, akár pedig rejteget, érté amennyiben az magánföldesúrhoz tartozott, 6 uncia, ha pedig császári birtokhoz tartozott, 1 font aranyt fizessen.
A törvény értelmezése: Aki idegen colonust magához csalogat, vagy rejteget, amennyiben magánember colonusával tette ezt, gazdájának 6 uncia aranyat térítsen meg, ha a fiscus colonusával tette, 1 font aranyat szolgáltasson be.


C. Th. XI. 1, 12 (365. júl. 31):

Valentinianus és Valens császárok Italia vicariusához!
Mindenki, aki elhagyott földek után mintegy gazdátlanná vált rabszolgákat kapott adományként, a kincstárnak fizetendő összegekért annak a birtoknak teljes adóösszegéig, ahonnan ezek a rabszolgák származnak, felelősséggel tartozik. Ez vonatkozik azokra is, akik az ilyen birtokokból származó rabszolgákat saját birtokaikra befogadták. Amennyiben a hadsereghez tartozó személyek ilyen embereket maguknál tartanak, arra kötelezendők, hogy vagy szolgáltassák vissza azokat (az embereket), akiket jogtalanul tartanak maguknál, vagy vegyék tudomásul, hogy ők felelnek adóikért. :


C. Th. V. 19,1 (365. jun. 27):

Valentinianus és Valens császárok Asia vicariusához!
Nem lehet vitás, hogy a colonusoknak az általuk megművelt földek elidegenítésére olyannyira nincs joguk, hogy még esetleges saját vagyontárgyaikat sem ruházhatják át másra patronusuk megkérdezése nélkül.
A törvény értelmezése: A colonusok olyannyira alá vannak vetve minden tekintetben gazdájuknak, hogy annak tudta nélkül a colonus sem a földből, sem a saját holmijából (peculium) senkinék semmit sem engedhet át.


A kézművesek collegiumainak tagjairól.

C. Th. XIV. 7, 1 (397. máj. 24):

Arcadius és Honorius augustusok Campania helytartójához!
A collegiumok ügyeiben, illetve a collegiumokhoz tartozó személyek (collegiati) visszatoloncolásában illetékes bírák gondoskodjanak arról, hogy a hosszabb ideje távollevőket városukba összes javaikkal együtt toloncolják vissza, nehogy vagyontárgyaik hiánya akadályozza illetőségi helyükön (locus originarius) való megmaradásukat. Leszármazottaikra a következő előírás vonatkozik: ha a házasság nem egyenlő jogúak között köttetett, a leszármazottak az anyát követik, (egyenjogúak közötti) törvényes házasság esetén az utódok az apát követik.


A császári üzemek szabad és rabszolga dolgozóiról.

C. Th. X. 19, 7 (370373 között):

Valentinianus, Valens és Gratianus császárok Probus praefectus praetorióhoz!
Amiként urunk, Valens császár a Keletre vonatkozólag meghagyta, hogy a kóbor aranyásók tartassanak távol a magántulajdonban levő földekről, úgy Kegyelmességed (sinceritas tua) is utasítsa rendeletben Illyria és Macedonia lakóit, hogy a jövőben senki se rejtegessen többé thrák aranybányászt a saját birtokán; ellenkezőleg, minden innen származó személyt kényszerítsenek szülőföldjére való visszatérésre. Ellenkező esetben súlyos megtorlást alkalmazunk azzal szemben, aki e tilalom után is rejtekhelyei nyújt az ilyesfajta embereknek.


C. Th. X. 20, 1 (317. júl. 21):

Constantinus császár Bithynia lakóihoz!
A pénzverdék dogozói mindenkor maradjanak meg a saját (társadalmi) helyzetükben. A »perfectissimus« vagy »egregius« címmel járó, avagy 100 illetve 200 értékegységnyi fizetéssel járó méltóságok nem juttathatók nekik.


C. Th. X. 20, 3 (365. jún. 28):

Olyan szabad születésű asszonyok, akik az (állami) szövőüzemek dolgozóival adták magukat össze, ez kiderült róluk, de ünnepélyes felszólításra sem halandók születésük nemességét fölébe helyezni élettársuk hitvány származásának taszíttassanak abba a sorsba, amelyben házastársuk él.


Gratianus, Valentinianus és Theodosius császároktól:

Aki szövőüzemeink (textrinum) valamely rabszolgáját rejtegeti és magánál tartja, egy-egy fő után 3-3 font arany bírsággal bűnhődjék.


C. Th. X. 22, 4 (398. dec. 15):

Arcadius és Honorius augustusok a magister officiorum-hoz!
Az állami fegyverüzemek (fabrica) dolgozóinak karjaira akárcsak a katonaújoncokéra is bélyeget kell sütni, hogy szökés esetén legalább ily módon lehessen őket felismerni. Azokat, akik őket vagy gyermekeiket rejtegetik, minden habozás nélkül ugyanúgy a fegyverkészítő üzembe kell sorolni, miként azokat is, akik a munkától menekülni akarván, csalárd módon katonai esküt tettek és (a katonasághoz) mentek át.


Nov. Theodos. II. 6 (438. nov. 4):

Theodosius és Valentinianus császárok a császári vagyon kincstárnokához!
A háborúk kemény kényszere érinti a fegyverüzemi dolgozók (fabricenses) testületét is, hiszen ennek a testületnek fennmaradásától függ a császári akarat érvényesülése. E testületnek tehát nem szabad az utódlás hiányában lehanyatlania, mert ez fegyverzi és szereli fel a hadsereget. Ezért törvényhozási úton gondoskodunk arról, hogy mesterségük szolgálatában maradjanak mindaddig, míg munkájukban kimerülvén abban a munkában nem halnak meg, amelyre ivadékaikkal együtt születtek.
Továbbá: amit egyikük elkövet, azt egész csoportjának (numerus) veszélyére teszi, hogy ennek kényszere folytán némileg ügyeljenek társaik tetteire is, ha tudják, hogy egyikük mulasztásáért mindenki anyagilag felelős. Tehát mindnyájan, egyetlen és egyöntetű testület tagjaiként kölcsönösen felelősek legyenek úgy, amint ezt a magister officiorum, a kiváló és nagyságos férfiú kegyelmünk elé terjesztette. Mindezek alapján örökérvényű törvényként rendeljük el, hogy mindazoknak a fegyverüzemi dolgozóknak, akik gyermekek és törvényes örökös hátrahagyása, valamint végrendelet készítése nélkül halnak el, javai, teljes összegükben kegyelmességünk akarata szerint azokra szálljanak, akik az utódlásban felelősséggel tartozván, a kincstárnak is felelnek javaikért. Így érjük el, hogy egyfelől az államkincstár sem károsodik, másrészt az elhunytak öröksége révén a fegyverüzemi dolgozók is kárpótlást nyernek a károk és mulasztások miatt vállalt felelősségért. Fényes tekintetességed e rendelet kiadása után ne engedélyezzen többé semmilyen, fegyverüzemi dolgozó hagyatékára vonatkozó kérelmet...

A törvény magyarázata: Ha valamely curialis szülővárosából máshová akar költözni, a curia tagságával járó terhektől semmiképpen nem menekülhet.


C. Th. XII. 1, 33 (342. ápr. 15):

Constantius és Contans császárok az Oriens comesének!
Mivel Nagyságod jelentette, hogy sokan, kötelezettségeik alól való mentesítésük végett ahhoz a csalárd módszerhez folyamodnak, hogy colonatus címén elnyervén a császári magánbirtokokon dolgozók kiváltságait, ezzel mentesülnek a curiába való felvétel alól ezért elrendeljük, hogy mindenki, aki legalább 25 iugerum magántulajdoni föld birtokában ennél nagyobb területű földet bérel és művel meg a kincstári birtokból, fosztassék meg mindennemű innen eredő mentességétől és soroltassék a curialisok testületébe. Hasonlóképpen a curialisok közé kell sorolni azt is, akinek 25 iugerumnál kevesebb saját földje van, és ezen felül kisebb vagy nagyobb területen colonusként gazdálkodik. Hasonlóképpen az is, aki látszateladással akarja az előírt törvények érvényét csökkenteni, mindazt térítse meg kincstárunknak, amit a látszólagos eladással másra ruházott át. Ugyanígy bűnhődjenek azok is, akik tetszetős kérvények benyújtásával akarják kiforgatni érvényéből a császári rendeletet!


C. Th. XII. 1, 35 (343. jún. 27):

Ugyanezek a császárok a praefectus praetorióhoz!
Ismételten elrendeljük, hogy a veteranusok fiai, ha 16 éves korukban a katonai szolgálatra alkalmatlanoknak mutatkoznak, bocsáttassanak a curiák rendelkezésére.


C. Th. XII. 1, 37 (344. máj. 28):

Ugyanezek a császárok a praefectus praetorióhoz!
Gondoskodni kell arról, hogy azok a decurióktól származó személyek, akik a hadseregbe léptek be, bármilyen rangban és bármily hosszú ideje szolgálnak, minden mentesítés nélkül adassanak vissza rendjüknek. Ugyanez vonatkozik a mészégetőkre, fegyverüzemi dolgozókra és ezüstművesekre is: ezekből az üzemekből mindazok, akik a curiában kötelesek szolgálni, oda térjenek vissza és még külön császári mentességgel se szabaduljanak.


C. Th. XII. 1, 50 (362. márc. 13):

Iulianus császár a praefectus praetorióhoz!
Azok a decuriók, akik keresztény voltuk címén vonakodnak terheik viselésétől, térjenek vissza a curiákba. A kereskedők aranyban és ezüstben fizetendő különadója alól a curiák tagjai legyenek mentesek, (kivéve, ha valamelyik decéurio egyben kereskedő is), s így mentesüljenek a többletterhek alól. Mivel pedig jelentést kaptam arról, hogy egyes curialisok egyes nagyurak gazdaságába menekülnek, a visszataszító menekülés elkerülése végett elrendelem, hogy minden ilyen esetben a szökevény is, befogadója is fizessen fejenként egy-egy arany solidust. A gazdája tudtán kívül ilyen szökésben közreműködő rabszolga fejével lakoljon, a szabad colonus pedig száműzettessék!


XII. 1, 63 (370-373 között):

Akadnak olyan, tunyaságot kedvelő emberek, akik elhagyván városuk szolgálatát, a magányosság rejtekét keresik fel és vallásosság címén a remetékhez csatlakoznak. Az ilyen elemeket Egyiptom területén kutassa fel az Oriens comese és kényszerítse őket szülővárosuk iránti kötelességeikre. Ellenkező esetben büntetésként veszítsék el atyai birtokukat, mert véleményünk szerint az csak annak jár, aki vállalja a közfeladatok teljesítését is!


C. Th. XII. 18, 1 (367. máj. 10):

Valentinianus és Valéns császárok Egyiptom praefectusához!
A törvény szigorával is akadályozd meg, hogy a curialisok családi tűzhelyüket az eddig is többször kiadott tilalom ellenére a városokból a falvakba költöztessék át.


C. Th. XII. 18, 2 (396. dec. 15):

Arcadius és Honorius császárok a praefectus praetorióhoz!
Az összes curialisokat szüntelenül inteni kell arra, hogy a városokat ne hagyják el a falura költözés céljából. Tudniuk kell, hogy (ez esetben) az a föld, amelyet többre becsültek városuknál, a kincstár állományába kerül, tehát falun éppen azt fogják elveszteni, aminek kedvéért szülővárosuk elhagyásával hűtleneknek bizonyultak hozzá.


C. Th. XII. 19, 1 (400. jűn. 29):

Arcadius és Honorius császárok Gallia praefectus praetoriójához!
A szolgáltatásaiktól megfosztott városok elvesztették egykori fényüket. A collegiumok tagjainak többsége ugyanis elhagyván a város szolgálatát és a paraszti életet követve, lakatlan és magányos területekre költözött. De az ilyenfajta gondolkodásmódot azzal az intézkedéssel törjük le, hogy ahol csak előkerülnek, mindenféle kivétel engedélyezése nélkül kényszeríttessenek vissza kötelezettségeikhez.
Fiaikat illetőleg amennyiben 40 évnél fiatalabbak a következő előírás érvényes: osszák szét őket az (illetékes) város és ama (földbirtokosok) között, akiknek zsellér(colonus) és rabszolgalányait feleségül vették; így ezek további utódainak már nem kell semmilyen vádaskodástól tartaniuk.