Az abszolút monarchiában az állami tevékenység egyetlen célja, hogy az uralkodó akaratát megvalósítsa. A császári teljhatalom két eszköze a hivatali apparátus és a hadsereg. Az államhatalom teljes mértékben az uralkodó személyében központosul. Valamennyi állami szerv hatalma, felülről a legalsóbb szintig, végső soron a császártól eredő, tőle átengedett (delegált) hatalom, amely a legcsekélyebb mértékű önkormányzatiságnak sem enged teret. A hatóságok merev alá-fölé rendeltségi viszonyban állnak egymással.
A császárnak alárendelt szerveknél a polgári és katonai hatásköröket egymástól következetesen elválasztották. Az imperium egységéről vallott hagyományos római fel-fogásnak megfelelően a két hatalom csupán az államélet csúcsán, a császár személyében egyesül.

A hierarchikus felépítésből következik, hogy a hivatali elöljáróknak utasítási és fegyelmi joga van alárendeltjeik felett. A központi hatóságok szigorú ellenőrzés alatt tartják az egész apparátust, titkos államrendőrséget (agentes in rebus) is alkalmazva erre a célra. A tisztviselőket császári nyílt paranccsal nevezik ki hivatalukba.