A magister officiorum meghatározó jelentőséggel bírt a birodalom belügyeinek irányításában. A kancelláriai hivatalok révén összekötő szerepet játszott a császár és a provinciai igazgatás között, törvények és rescriptumok szerkesztésében vett részt, valamint ő állította ki a kinevezési okmányokat is.
Az állam belügyeinek intézése körében és a birodalmi politika alakítása szempontjából is elsőrangú tény volt, hogy a magister officiorum készítette elő és vezette az államtanács (sacrum consistorium) üléseit. A birodalom minden részéből érkező,városok és provinciák küldötteit is ő fogadta.
A consistoriumban ő olvasta fel a kérelmeket, és bemutatta a meghallgatásra váró méltóságokat. Az államtanács ülésein kívül eljárva tiszteletbeli címeket adományozott, illetve Nyugaton ő nevezte ki a provinciák kormányzóit. Több alkalommal is előfordult a késői császárság történetében, hogy a magister officiorumot kérték fel arra, hogy az új császár trónra lépése alkalmából rendezett ceremóniák elnöke legyen. Ennek fő oka feltehetően az volt, hogy ő ismerte leginkább az udvari etikettet, de hozzájárulhatott az a tény is, hogy ő volt palotaőrség parancsnoka.

A magister officiorum felügyelte a kancelláriai hivatalok által szerkesztett törvények és rendeletek kiadását. Ő kapta meg a quaestor sacri palatii által szerkesztett császári rendeleteket, gondoskodott azok továbbításáról és kihirdetéséről, illetve a constitutiókat megerősítette, valamint felügyelte alkalmazásukat is. A legtöbb általános érvényű polgári jogi tartalmú okiratot hozzá intézték, különösen azokat, amelyek valamennyi bírát érintették, mivel a provinciai hatóságokkal ő állt kapcsolatban.

Jelentős vizsgálói feladatokat is ellátott, amit a császárral kialakított bizalmas jellegű viszonyának is köszönhetett. A tényleges vizsgálatokat természetesen általában a beosztottjai, főként a titkosügynökök állományának tagjai (agentes in rebus) végezték, de személyesen is eljárt a felelősségteljes eljárást igénylő politikai, katonai vagy vallási ügyek esetében.
A provinciai kormányzókkal kapcsolatban meghatározó jogköröket gyakorolt, így ő kapta meg az általa kinevezett vezetők és felügyeletük alatt álló hivatalnokok, valamint a birodalmi posta felügyelőinek (curagendarii, akiket a népnyelv curiosinak is nevezett) jelentéseit. Egy Numus nevű magister officiorumhoz intézett császári constitutio előírta, hogy a provinciai kormányzók számára adott címek az ő megítélésétől függenek.

A magister officiorum méltóság viselői jelentős és sokrétű jogszolgáltató jogkörrel is bírtak. Elsőként a valamennyi udvari méltóságot, illetve állami főtisztviselő által gyakorolt jogszolgáltató hatáskört kell említeni, melynek alapján a felügyelete alatt működő hivatalnokok vétkes magatartással okozott cselekményeit bírálta el. Ennek egyik példája volt, hogy 359-ben még a praefectus praetorio járt el egy postai tisztviselő ügyében, ellenben 384-ben már egy a lovak minőségét ellenőrző istállómester (strator) rangú beosztottja azt követelte, hogy ügyében a magister officiorum járjon el.
Másodikként a felügyelete alatt működő szolgálatok működési körébe eső vétkes cselekményeket is joga volt elbírálni, ennek alapján a magister officiorum a praefectus praetorióval együtt járt el a birodalmi postai szolgáltatást engedély nélkül nyújtó személyek bűncselekményeinél. Harmadikként maga a császár is átruházhatta (delegált jogkörként) számára azokat az ügyeket, amelyekben saját maga nem kívánt ítélkezni, vagy éppen fellebbezési ügyeket. Végül Keleten az 5. században a magister officiorum fokozatosan kizárólagos joghatóságot szerzett a kancellária személyzet ellen folytatott eljárásoknál.

A magister officiorum külügyekkel kapcsolatos jogkörei elsősorban az udvari hivatalnokok irányában gyakorolt vezetői tevékenysége és ceremóniamesteri teendői során szerzett tapasztalatainak, illetve a hivatali etikettet jól ismerő képességeinek köszönhetően alakultak ki.
A 4. századtól felruházták a külföldi uralkodókkal való kapcsolattartási feladatkörökkel, ezért hivatali apparátusában helyet kaptak azok a titkos ügynökök (agentes in rebus) is, akik tolmácsként (interpretes diversarum gentium) működtek, akik a követeket kísérték, vagy éppen az uralkodóhoz intézett beszédeket, iratokat fordították le.

A magister officiorum és hivatalnokai fontos feladatokat láttak el a külföldi követek - birodalom határától a császár előtti megjelenéséig tartó - útjának minden egyes szakasza során. Először fogadó küldöttséget delegáltak a határra a külföldi követeknek szóló meghívólevéllel a fővárosba, és az utazáshoz szükséges lovakat és öszvéreket a meghívottak rendelkezésére bocsátották.
A Constantinapolisba tartó út során Antiochia környékén újabb titkosügynököt menesztettek a külföldi küldöttség üdvözlésére, s felajánlották, hogy hajón vagy szárazföldön folytathassák útjukat. Újabb szakaszt jelentett a külföldi legatus utazásában a kis-ázsiai város, Chalcedon, ahol a magister officiorum felügyelete alatt működő scrinium barbarorum vezetőjével (optio) találkozott, aki az utazási kiadásait megtérítette, és átadta az üdvözlő ajándékot. Ezt követően maga a magister officiorum üdvözölte személyesen, felajánlotta szolgálatait, s biztosította arról a külföldi delegációt, hogy a fővárosban méltó módon elhelyezik.

A fővárosban - miután a számára kijelölt tartózkodási helyre megérkezett - a magister officiorum ismételten személyesen üdvözölte, újból ajándékot küldött számára a scrinium barbarorum vezetőjén keresztül, és az úti fáradalmak után erejének mielőbbi visszanyerését kívánta. A megérkezését követő második vagy harmadik napon meglátogatta a magister officiorumot, aki a legatus utazása és uralkodójának családja felől érdeklődött.
A dominus döntése után a magister officiorum vagy a császár meghívta a consistorium ülésére. Miután a császár elfoglalta helyét a trónon, a követet bevezették az ülésterembe. Az üdvözlési formulák után az ajándékok kölcsönös átadására került sor. A meghallgatást követően a császár elbocsátotta a követet, és a magister officiorum bezárta a consistorium ülését.

A külföldi vendégek és küldöttségek fogadásának minden szakaszában jelen volt a magister officiorum és hivatalnokai. Közülük is kiemelkedett a scrinium barbarorum ügyosztály, amely nemcsak a külügyekkel foglalkozott, hanem minden barbár népekkel kapcsolatos ügy intézésében részt vett. A scrinium barbarorum ügyosztály vezetője az optio volt.
A magister officiorum azonban nemcsak a külföldi követek fogadása révén volt részese a külügyek irányításának, hanem személyesen vagy titkos ügynökei és notariusai közvetítésével is részt vett külföldi országokba küldött delegációkban. Ha személyesen nem ő utazott, akkor a legatusoknak ő adta át a császár üzenetét, és ő rendelkezett az utazási költségek kiutalásáról is.