Számos kisebb jelentőségű udvari alkalmazott is a magister officiorum irányítása alá tartozott. Közülük elsőként az ajtónálló (decani) tisztséget viselők feladatait látom szükségesnek bemutatni annak ellenére, hogy a Notitia Dignitatum nem tesz róluk említést.
Ókori szerzők gyakran hasonlítják szerepüket a korábbi lictorokéhoz, amihez az is hozzájárult, hogy a jelvényük a bot volt. Gyakorlatilag a császári lakosztályok és a főbb termek őrei, ritkábban kisebb jelentőségű küldemények továbbítói voltak. Jelentős számuknak köszönhetően saját testületet, scholát (schola decanorum) alkottak, amit négy osztályra osztottak, élükön egy-egy primicerius-szal, akik pedig szolgálati idejük hossza alapján nyerték el kinevezésüket, és két évig maradtak tisztségükben.
A császárné szolgálatára szintén rendeltek decani tisztséget betöltőket, aki üzeneteket továbbítottak és meghívókat juttattak el a címzettekhez. Fontos megemlíteni, hogy a decani elnevezést viselték még a templomok és az egyházi szolgálatban állók is, de ők nem keverhetők össze a császári adminisztrációhoz tartozó személyzettel.

A princeps mellett működő fáklyavivők (lampadarii) már a principatus korában is fontos gyakorlati szerepkörrel és szimbolikus tekintéllyel is bírtak, ezt egyrészt annak köszönhették, hogy a diadalmenet lángjára emlékeztető tevékenységük számos vallási kultusz ceremóniájára is utalt. Másrészt ők előzték meg az uralkodót a birodalom városaiba történő látogatások alkalmából rendezett, ünnepi keretek között zajló belépéskor, egyben az iránta való tisztelet jele is volt.
A kezdetekben csak Keleten működtek fáklyavivők, majd a későbbiekben III. Valentinianus (425-455) 450-ben kiadott novellája már arról tanúskodott, hogy Nyugaton is a magister officiorum felügyelte a fáklyavivők testületét.

A Nyugati Birodalomban a lampadarii testületét egy primicerius rangú személy igazgatta, akinek három évre szólt a megbízatása. A testületbe tartozókat egy, kettő, illetve három fokozattal is visszavethették, ha két, három vagy négy évet igazolatlanul voltak távol a szolgálattól, az ötödik év után a szankció a nyilvántartásból való törlésben állt. Keleten I. Leo császár idején a lampadariusok kinevezési okmányát a scrinium libellorum állította ki.

A magister officiorum bíróságának alacsony beosztású őrei (cancellarii) a Notitia Dignitatum alapján csak Nyugaton léteztek. Első megjelenésük 326-ra tehető, amikor az agentes in rebus és a pénzügyi hivatalok (largitionales et officiales comitum rerum privatarum)) mellett töltöttek be alacsonyabb rangú tisztségeket.

Jelentősek a Notitia Dignitatum által is említett szállásadói, kvártélyozási feladatokat ellátómensoresnek nevezett személyek. Fő tevékenységük a katonák és a tisztviselők számára lakóépületek (hospitum vagy hospitalitas) kijelölésében állt, s így már elkülönültek a kiosztásra kerülő gabonát kimérő mensorestől.
A mensores külön testületet (schola mensorum) alkottak, amelynek élén a primicerius állt, aki egy 405-ben kelt császári rendelet alapján két év szolgálat után az agentes in rebus listájára is felkerülhetett. A császár utazásai és Constantinapolisban való tartózkodásakor a házak küszöbfáira feljegyezték az ott elszállásolni kívánt személyek nevét. A szállásul kijelölt házakat három részre osztották, melyek közül a tulajdonos kiválaszthatta a saját lakrészét. A második részt az állandó jelleggel ott elszállásolt személynek jelölték ki, míg a harmadik szintén valaki kvártélyozására szolgált.

A súlyos terhek alól a rangosabb személyek kedvezményeket kaptak, így az illustris rangú hivatalnokok csak házuk felét jelölték ki, míg a műhelyek (ergestaria) és üzletek tulajdonosai felmentést kaptak a beszállásolás alól, kivéve olyankor, ha a kijelölt lakhely nem rendelkezett istállóval, és azt a tulajdonosa nem orvosolta. Ezt a felmentést 404-től a fegyverüzemek dolgozói is megkapták az udvar távolléte alatt. A későbbiekben, az 5. században az ilyen mentességgel rendelkezők köre fokozatosan bővült, például a tanárok, a festők, illetve számos állami hivatalnok vonatkozásában.
A levélhordó (cursores) szintén nem kerül említésre a Notitia Dignitatumban, ennek ellenére Contantinapolisban saját scholát alkottak, s így a magister officiorum felügyelete alatt álltak,kinevezési okmányukat ők is scrinium libellorumtól kapták. A levelek továbbításával más hivatalnokokat is megbízhattak, így különösen a nótáriusok, a silentiariusok vagy éppen a magánlakosztályokban szolgálatot teljesítő cubiculariusok is elláthatták ezt a feladatot.