Annak megállapítása, hogy a magister officiorumi méltóság pontosan mely időpontban jelent meg , nehézségekbe ütközik, mivel a 4. század eleji források nem tesznek róla említést. Emiatt a történettudomány több hipotézist is felállított, hogy megmagyarázza az új tisztség létrejöttét. Az első olyan forrás, amely a magister officiorum létezését tanúsítja, a Codex Theodosianusban található. A szövegben a tribunus et magister officiorum megjelölés szerepel. Seeck úgy vélte, hogy ez a cím a praetorianus testőrgárda első tribunusát jelölte, aki a korábbi testőrcsapatok feloszlatása után a scholapalatinae vezetője lett.

Boak arra a következtetésre jutott, hogy mivel az egyes hivatalokat vezető magisterekre vonatkozó ismereteink nem teljesek, lehetetlen megmondani, hogy milyen hivatalt vezetett a tribunus et magister officiorum Clauss szerint ellenben a magister terminus tartalma meghatározható, mégpedig akként, hogy e kifejezéssel jelöltek minden kisebb vagy nagyobb igazgatási és végrehajtó hatalommal rendelkező udvari hivatali egység (officia palatina) vezetőjét.
Álláspontja szerint a magister officiorum tisztség előképe lehetett Caracalla idején a 3. században már kialakult principes officiorum, akik egy meghatározott udvari hivatalt vezettek. A princeps officiorum jelentőségét támasztja alá az a megtiszteltetés is, hogy a császár köszöntésekor (salutatio) a praefectus praetorio után következett. Egyúttal, mint amici et principes officiorum a principatus, korában a császár consiliumának is tagja volt.

A tribunus szó az elnevezésben arra utalt Clauss szerint, hogy a katonai egységek és még a titkosügynökök (agentes in rebus) is az irányítása alá tartoztak. Magát a titkosügynöki tisztséget legkésőbb 319-re már létrehozták. A magister officiorum megjelenése Constantinus reformjainak köszönhető, és 326-ra tehető, amikorra a császár egyesítette a birodalmat. Az első ismert magister officiorumi tisztséget betöltő személy Licinius lehetett.
A praefectus praetorio státuszának és jogköreinek reformjára is ekkor került sor, ettől kezdődően ő ugyanis a területi igazgatásban kapott vezető szerepet, így indokoltnak látszott a korábbi császár környezetében gyakorolt katonai jogköreinek egy új tisztviselőre való átruházása, aki a palota polgári hivatalnokainak vezetője is lett. A magister officiorumi tisztség megerősödése annak volt köszönhető, hogy 346-től kezdődően már a comes címet is viselte.

Jelenlegi ismereteink szerint tehát a magister officiorum megjelenése Constantinus reformjaihoz köthető, aki a praefectus praetoriói jogkörök átalakításának eredményeképp a 4. század második évtizedétől kezdődően őt kívánta a központi igazgatás meghatározó főhivatalnokává megtenni.