A magister officiorum tisztségét betöltő személy a késő császárkori Római Birodalom egyik legfontosabb állami főtisztviselőjeként - hivatalára tekintettel - az államtanácsnak (sacrum consistorium) is tagja volt. Az államtanács tagjai közül (quaestor sacri palatii, comes sacrarum largitionum, comes rerum privatarum, majd a későbbiekben a praepositus sacri cubicili voltak még comites consistoriani) a magister officiorum volt a rangidős, s hivatali címe alapján a hivatalok főnöke jogköreit is ténylegesen gyakorolta.
A consistorium működtetésének központi személyisége volt, amely megmutatkozott abban is, hogy ő léphetett be először annak üléseire. Főudvarmesterként az állami ceremóniák felelőse volt, aki kezdetben clarissimus, majd 372-től spectabilis, végül 384-től kezdődően illustris címet viselt. Gyakran előfordult, hogy nem csak a főcsászárok (Augusti), hanem az alcsászárok (Caesares) mellett is tevékenykedtek ilyen rangú személyek.

A dominatus hivatali rendjét szabályozó Notitia Dignitatum alapján a magister officiorum irányítása alá tartozott a palotaőrség (scholae palatinae), a titkosügynökök (agentes in rebus), a fegyvergyárak (fabriciae) és a birodalmi posta (cursus publicus) is. Felügyelete alatt álltak a kancelláriai hivatalok (scrinia), a sacrum consistorium jegyzőkönyveit elkészítő notariusok és számos kisebb jelentőségű palotai alkalmazott is. Feladatai rendkívül sokrétűek és alapvető fontosságúak voltak.
Hivatali megjelölése is mutatta, hogy elsősorban a palota hivatalainak (officia) irányítója volt, s ebben a minőségében összekötő szerepet játszott a császár és a provinciák között. Egyfajta belügyminiszterként is eljárt az egyes feladatok ellátására kiküldött ügynökei és a postaszolgálat irányítása révén. Az államtanács üléseinek igazgatása, meghallgatások tartása, küldöttek, követek fogadása és küldése révén a külügyminiszterihez hasonló feladatokat látott el. Szerteágazó jogköreinek teljesítésében kiterjedt udvari hivatali adminisztráció segítette.