A kancelláriai hivatalok jelentős fejlődésen mentek keresztül a principatus végétől. Az ügyosztályok száma ugyan a folyamatos összevonások és átszervezések következtében gyakran változott, de számuk általában hat volt: így a pénzügyi kérdésekkel foglalkozó a rationibus, a magánszemélyek által vitás jogi kérdésekben a császárhoz fordulók ügyeit intéző a libellis, a császári nyilvántartásokat kezelő a studiis, a jogi döntvényeket előkészítő a cognitionibus, a császár hivatalos levelezését bonyolító ab epistulis és a személyzeti ügyekkel illetve a naplók vezetésével foglalkozó a memoria.
Az egyes ügyosztályok vezetői
(magister scrinii) a 3. századtól gyakran viselték a magister címet. Ezek az ügyosztályok - a pénzügyi igazgatás kivételével, melyet jelentős mértékben átszerveztek - Constantinus óta a magister officiorum felügyelete alá kerültek, és ettől kezdődően scrinia (a szó jelentése az archívumok fadobozaira utal) megjelölést alkalmazták ezekre az igazgatási egységekre.

A scriniumok létszámát 314-ben Constantinus háromra csökkentette, és közöttük egy hierarchikus viszony is kialakult. Az első a császári döntéseket formába öntő scrinium memoriae, a második a hivatalos levelezést végző scrinium epistularum, a harmadik a beadványok jogi elbírálásával megbízott scrinium libellorum volt.
A hivatali előmenetel szerint az ügyosztály vezetői előbb a scrinium libellorum, majd az scrinium epistularum, végül pedig a srinium memoriae magisterei lehettek. Keleten az 5. század előtt még görög nyelvű levelezéssel foglalkozó ügyosztály is működött, időlegesen e három kancelláriai egység alárendeltségében, illetve a fogadások és az utazások szervezésére egy scrinium dipositionumot is felállítottak. Az egyes hivatalok működését a Notitia Dignitatum részletesen meghatározta.

A scrinium memoriae hivatalnokai (memoriales) kérvények véleményezésével (adnotatio) és az azokat elutasító vagy nekik helyt adó császári döntésekre adott válaszok szerkesztésével foglalkoztak. Emellett kinevezési okmányokat (probatoria) is kiállítottak az ügynökök (agentes in rebus) számára.
Ebben a kancelláriai ügyosztályban Keleten I. Leo (457-474) császár uralkodása alatt 62 főt alkalmaztak. Közülük 12 főt a quaestor sacri palatii mellé jelöltek ki adminisztratív feladatok ellátására, illetve 372-ben négy személyt (antiquarii) a görög, hármat a latin nyelvű régi törvények őrzésével, illetve összeállításával bíztak meg.

A scrinium libellorum a vitás jogi ügyekre adott válaszokat intézte, de vizsgálatokat is folytatott, ezért a későbbiekben Iustinianus idején a scrinium libellorum et sacrarum cognitionum elnevezést is felvette. I. Leo császár uralkodásának idején 34 fő (libellenses) látott itt el szolgálatot, amely főként constitutiók lejegyzésében, bizonyos udvari alkalmazottak és általában a provinciái kormányzóknál magasabb rangú tisztek kinevezési okmányainak kiállításában öltött testet, egyúttal ők végezték az eljárási okiratok átírását, és a döntések közzétételéről is ők gondoskodtak.

A libellenses feladatai közé tartozott a császári leiratok felolvasása és az államtanács ülésein a követek szavainak lejegyzése is. Előkelő, illustris címet viselő személyek ellen indított pereknél a császár által kijelölt bírákat, a praefectus praetoriót és Keleten 440-től a quaestor sacri palatiit segítették a fellebbezési ügyeknél azzal, hogy az elsőfokú ítélet alapjául szolgáló okiratokat összegyűjtötték, az eljárási jegyzőkönyveit lemásolták és kiadták a feleknek.

A scrinium epistularum hivatalnokai (epistulares) válaszolták meg a bírák által a császárhoz intézett leveleket (consultationes), és fogadták az államtanácsban a praefectus praetorióval megjelenő városok és provinciák küldöttségeit. Ők bocsátották ki a provinciák, a vicariusok és a praefectus praetoriók hivatalnokainak kinevezési okmányait is. Az epistulares Keleten a praefectus praetorio és a quaestor sacri palatii segítői is voltak az előbbiekhez érkező fellebbezések elbírálásánál, amelyeknél spectabilis rangú bírák hoztak első fokon ítéletet.

Keleten 410-416 között még nem működött görög nyelvű levelezési osztály, a Notitia Dignitatum azonban már egy különleges magister (magister epistularum graecarum) irányítása alatt álló scriniumot jelölt meg, amelynek feladata a görög nyelvű levelek megírása és a latin nyelvűek görögre fordítása (eas epistolas, quae graece solent emitti, aut ipse dicat aut latine dictatas transfert in graecum) volt. I. Leo törvénye, amely az egyes scriniumok létszámát határozta meg 470-474 között, a görög nyelvű levelezéssel foglalkozókat visszahelyezte a scrinium epistularumhoz.

E három kancelláriai hivatalról összefoglalóan megállapítható, hogy bizonyos hatásköröket, így a kinevezések kibocsátását, a kérvények megválaszolását és a fellebbezési ügyeknél való segítést elosztották közöttük. A forrásainkban fennmaradt pontos hatásköri leírások ellenére számos esetben a szövegek csak a scrinia vagy a memoriales elnevezést tartalmazták.
A memoriales kiemelkedő szerepe annak is köszönhető volt, hogy a hamisítások elleni fellépés jegyében csak egy általuk ismert sajátos írást alkalmaztak (litterae caelestesnek nevezett, felfelé elnyújtott betűkkel). Mindhárom kancelláriai osztály személyzetet biztosított a jogi ügyekben eljáró másik udvari főméltóságnak, a quaestor sacripalatiinek is.

A három nagy kancelláriai egység mellett létrejött egy kisebb, az utazásokat és a császári meghívásokat előkészítő osztály, a scrinium dispositionum, amely jogkörénél fogva a szállásmesteri feladatokat végző hivatalnokokkal (mensores) szorosan együttműködve látta el feladatait. Valentinianus (364-375) idejében még a scrinium memoriaen belül foglaltak helyet, de már 381 előtt önállósultak, végül pedig 397-től váltak külön scriniummá. Keleten a hierarchiában a három fő scrinium mögött helyezkedett el, Nyugaton pedig a scrinia memoriae után következett.
A scrinium dispositionum élén is magister állt, akit belső előléptetéssel neveztek ki, rangban pedig a másik három kancelláriai scriniumot vezető magister mögött állt a proximi beosztásúakkal egy sorban. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy 397-ben már a clarissimus címet viselve, nyugdíjba vonulásakor tiszteletbeli vicarius lett. Később a többi a proximi beosztásúval együtt harmadik osztályú comesszé vált 416-ban, majd ezt követően 426-ban második osztályú comes lett.
A magister dispositionum tisztséget betöltő személyt 401 óta comes dispositionumnak nevezték, majd megbízatásának köszönhetően 443-ban már a consistorium comese lett. Jelentős változások történtek az 5-6. században a scrinium dispositiones tekintetében, mivel a 438-ben elkészült Codex Theodosianus még nem tartalmazta ezt a nevet, viszont az 534-ben kiadott Codex Iustinianus több constitutiója már említést tett róla.

Az egyes scriniumok magisterei közül többen, a hivatali idejük lejárta után vagy kivételesen már alatta is, a consistoriumi tagsággal is járó, nagy tekintélynek örvendő quaestor sacri palatii méltóságot is betöltötték.