A dominatus időszakában az államtanács (sacrum consistorium) volt a hivatalos politikai élet központja, ahol a legfontosabb döntéseket megtárgyalták és meghozták, így a működését biztosító hivatali apparátus is kiemelt jelentőséggel bírt. A császár emellett a magánszemélyek és a hivatalnokai számára meghallgatásokat (admissiones) is tarthatott.
Míg a principatus idején még rabszolgák és császári felszabadítottak feleltek a császári udvar tanácskozásainak és meghallgatásainak megszervezéséért, a dominatus idején hivataluk officium admissionum formájában élt tovább azzal a jelentős változással, hogy e szolgálatot szabad emberekből álló hivatalnokok látták el a magister officiorum irányításával.

A városi közterhek alól mentesített admissionales hivatalnokokat az 5. századtól Keleten a scrinium libellorum által kiállított kinevezési okmánnyal (probatoria) iktatták be hivatalukba. Teremőri feladatokat ellátva az admissionales részt vettek a sacrum consistorium működésének biztosításában, mivel ők vezették be a meghívottakat.
Minél magasabb beosztású admissionales körbe tartozó személy volt a bevezető, annál nagyobb megtiszteltetést jelentett ez a meghívott vendégnek. A szervezet élén egy magister állt, aki kezdetben clarissimus rangú méltóság volt, majd még 414 előtt vicarius címet viselő spectabilis lett, végül a 6. századra comesi címet kapott (comes admissionum).

A hierarchiában utána következő személy a proximus volt. Az admissionales személyzete a palotában a csendre felügyelők (silentiariusok) közül került ki.