A minisztereknek és a consistoriumnak alá volt rendelve a hivatalnoki kar, Diocletianus alkotása, amit Constantinus lényegesen kibővített. A bürokrácia megnövekedése jellemző kísérőtünete a birodalom hanyatlásának és feldarabolásának. Minden főhivatalnoknak saját irodája (scrinium) volt, és minden irodának különböző rangú emberekből álló személyzete. Erre a mintára alkották az abszolút monarchiák az újkor elején hivatalnoki szervezeteiket.

A tartományi közigazgatás még a Diocletianus által meghatározott keretek között mozgott. A négy tetrarcha helyett ugyan egyetlen császár uralkodott, de a kormányhatalom diocletianusi megosztása mégis megmaradt.
A birodalom két vagy három, sőt talán négy közigazgatási kerületre oszlott, ezek élén a ,,praetorianusi praefectusok”, bírói hatáskörű közigazgatási és pénzügyi főhivatalnokok álltak. Alájuk voltak beosztva a vicariusok, ezek alatt apraesesek, a consulariusok, a correctorok.

A birodalom tartományainak száma, úgy látszik, még nőtt is; ugyanazon okokból kifolyólag, mint amik szükségessé tették Diocletianus közigazgatási reformjait.