És mi lett a régi magisztrátusokból meg a római szenátusból? Valamennyi megvolt még: consulok, a praetorok, az aedilisek és tribunusok; létezett a szenátus is, de ezek a valamikor olyan tekintélyes hatóságok már jóformán csak Róma városának municipális hivatalnokai voltak. A hadsereg szervezete lényegében olyan maradt, mint Diocletianus alatt, de eredeti jellege néhol elmosódott az újítások nyomán.
Az egyes légiók tényleges legénységi állománya nem növekedett; a katonai parancsnokság sehol sem avatkozhatott bele a polgári közigazgatásba, és a hivatalnokok sem szólhattak bele a katonaság dolgába. Ugyanilyen viszonyban volt egymással a lovasság és a gyalogság, az élelmezési, a zsoldfizető és a csapatszállító is. Az egész hadsereg három részre oszlott.
Az első a palatinus sereg (domestici, protectores, scolares); ez a feloszlatott pretoriánus testőrséghez hasonlított. A mozgósítható állomány ötöd vagy hatodrészét tette ki tartalékhad-féle, amit a császár fontos katonai vállalkozásokkor vet be. A második rész a sorkatonaság, a comitatenses, őket római polgárokból és nem rómaiakból toborozták a városokban, a birodalom belsejében szétszórva állomásoztak.
A harmadik részbe tartoztak a határőrök (riparienses, castriciani, limitanei): a lakosság legalsó, túlnyomóan barbár rétegeiből kerültek ki. Még egy fokozattal mélyebben álltak, mint a comitatenses; tovább szolgáltak, és kevesebb zsoldot kaptak; állandóan bizonyos határövezetekben vagy erődítményekben és megerősített táborokban tartózkodtak. E csapatok egy lényeges része képezte az adott birodalmi részek telepeit.
E felépítés fogyatékosságai kézzelfoghatóak: míg a palatínusok a legjobb ezredek jóformán csak díszőrséget adtak, addig a comitatensisek-ből álló fősereg számos csapatra oszlott, ezek a birodalom belsejében lévő városokban tartózkodtak, és inkább voltak csendőrök, mint külső ellenség ellen bevethető igazi hadsereg tagjai. Egyébként a hadsereg mindhárom része tele volt nem római elemekkel. Constantinus alatt még a palatínusok közé is bejutottak a barbárok, és a császár 40 000 gótot sorozott be egyszerre.