Alexander Severus 235 elején katonai lázadásnak esett áldozatul - ennek élén a trák Maximinus állt. Ez a férfi fizikai adottságai és Septimius Severus családjának kegye révén a legmagasabb katonai tisztségeket érte el, noha alig tudott latinul. Személyében tehát az egészen műveletlen fájók egyike jutott uralomra - ezek már a polgárháborúk politikai zűrzavarát és Septimius Severus családjának keleti jellegű despotikus egyeduralmát is felhasználták arra, hogy oly állásokat kaparintsanak meg, amelyek betöltése eddig a régi nemesi családok kiváltsága volt.
A légiók Alexander Severus meggyilkolása után őt kiáltották ki Mainzban (Mogontiacum) császárrá. Azzal, hogy megbuktatták azt az uralkodót, aki a szenátus hatalmát újra meg akarta szilárdítani és ezt a trákot emelték a trónra, szembehelyezkedtek az alkotmányos kormányzat egyetlen még megmaradt támaszával: a szenátussal. Ezzel felforgatták a századok óta a szenátus tekintélyén alapuló törvényes rendet.

Septimius Severus és utódai leplezték még valamennyire kényuralmukat: bizonyos esetekben kikérték a szenátus döntését, és ezzel legalább formálisan elismerték a testületet. De Maximinus megválasztása azt jelentette, hogy az új katonai despotizmus nyíltan és véglegesen szakított a múlttal. A hatalom tényleges birtokában azt hitte, lemondhat az egyetlen hiteles fórumról, ami igazolhatta ezt a hatalmat, és a maga önkényét tette bíróvá a legfőbb hatalom gyakorlásának kérdésében.