Aurelianus először dolgozott ki részletes, alapos tervet, hogy a birodalom felbomlási folyamatát és a barbárságba való visszasüllyedést belső reformok és külső haditettek révén feltartóztassa. Megszabadította Itáliát a germánoktól, akiket Ticinum (Pavia) és Fanum (Fano) mellett megsemmisített; visszaállította a római uralmat; keleten, ahol a birodalom egy része Odaenathus halála után elszakadt, és Zenobia, Odaenathus özvegye új szíriai birodalmat alapított; megszabadította a birodalmat a trónkövetelőktől és kiskirályoktól, akik az utóbbi években gombamód szaporodtak. Helyreállította az egységet; végül óriási erőddé alakította át Rómát - ennek falmaradványai még ma is felkeltik a nézők bámulatát. Megérdemli tehát ,,a világ helyreállítója” (restitutor orbis) nevet.

De Aurelianus tisztában volt azzal, hogy az újra megteremtett birodalmi egység nem tarthat sokáig, ha nem sikerül a birodalom fő baját gyökerestül kiirtania. Erre vonatkozó intézkedései közül különösen kettő érdemel említést. Az egyik a birodalom határaival volt kapcsolatos. Jól látta, hogy a birodalom a rendelkezésre álló véderőkhöz képest túlságosan nagy, ezért feladta Dáciát, ezt az örökös veszedelemben forgó előretolt hadállást, amihez Traianus vitéz légionáriusainak és szorgalmas gyarmatosok generációinak vére tapadt.
A feladott provincia nevét Moesiának a Duna jobb partján fekvő részére ruházta. Másik intézkedése politikai és vallási jellegű: bevezette a Sol invictus kultuszát, és a latinosított Mithraskultuszt állami vallásnak nyilvánította.