logo

III Novembris AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

A szenátus tekintélyének elismerése

A szenátus a már régen nélkülözött hódolat e bizonyítékától annyira meglepődött, hogy eleinte nem is akarta teljesíteni a kívánságot, de aztán mégis a testület legidősebb tagját (princeps senatus), Marcus Claudius Tacitust kiáltotta ki császárnak, aki Traianushoz hasonlóan szándékozott uralkodni. De azok az idők elmúltak, és Tacitus császárt törekvése jutalmául a lázongó katonák már néhány hónap múlva meggyilkolták.
Most újra megkezdődtek a polgárháborúk. A hadsereg részben Florianust, részben Probust - Aurelianus legjobb vezéreinek egyikét - akarta a trónra ültetni. A küzdelemből Probus került ki győztesen, és jellemző, hogy az új császár, aki Aurelianus iskolájába járt, Tacitus politikáját folytatta. Elismerte tehát a szenátus tekintélyét, hogy így erősítse meg a magáét: főbenjáró perekben megint a szenátus lett a fellebbezés fóruma, és visszakapta a helytartók kinevezésének jogát, sőt joga volt arra is, hogy a császári rendeleteket megerősítse. Történt pedig ez a zavargások és polgárháború fél évszázada után - olyan időben, amikor a szenátus a korábbinak már csak árnyéka volt.
Hogyan magyarázzuk Probus legutolsó kísérletét a szenátus segítségével történő uralkodásra, ha fel nem tételezzük, hogy mindenütt, ahol élt még az eredeti római szellem, elkeseredéssel vagy rémülettel tekintettek Aurelianus misztikus abszolutizmusára? De ez a kísérlet is kudarccal végződött.

Noha Probus éppen elégszer bebizonyította, hogy derék katona, a légiók nem rettentek vissza attól, hogy az ő vérét is kiontsák. így a birodalom megint zűrzavarba süllyedt. A katonák most M. Aurelianus Carust kiáltották ki császárnak, aki Carinus és Numerianus nevű fiainak azonnal a cézár címet adományozta, s haladéktalanul a perzsák ellen vonult.
Már bevette Szeleukiát és Ktésziphont, mikor 283 vége felé egyes források szerint villámcsapásnak, egy másik szerint katonai összeesküvésnek esett áldozatul. Numerianus, aki elkísérte a hadjáratba, értett a verseléshez, de nem a hadvezetéshez. Elhatározta tehát, hogy visszavonul. Útközben Numerianus atyja sorsára jutott. Halálával nyíltan vádolták a testőrség prefektusát. Vizsgálatot indítottak, s ennek ellenőrzését az alvezérekből álló törvényszékre bízták. Ez pedig 284. szeptember 17-én a császári házicsapatok parancsnokát, Diocletianust nevezte ki császárrá.


Forrás: Guglielmo Ferrero Az ókori civilizáció bukása