logo

X Sextilis MMXXII AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

Róma pusztulása .

1

Nincsen olyan hosszantartó dolog, amiben bízhatnánk, és ha akár az esztendők beláthatatlan sorát éltük is meg, mintsem használ, ha esetleg nem szereltük fel magunkat a jó cselekedtek útravalójával, mert ezek mindig a jövendőt, sőt az örökkévalóságot tartják szem előtt és nem szorulnak semmiféle korlátok közé. Igaz a mondás: minden elmúlik, ami keletkezett, és ami fejlődik, ki is öregszik. Vagy az a másik: nincs olyan mű vagy alkotás, amit a kor tönkre ne tenne, el ne emésztene.
Ki hinné, hogy Róma, amely az egész földkerekség fölött aratott győzelmekre épült, most egyszerre megdől, és népének nemcsak anyja lesz, hanem sírja is; hogy a hajdan uralkodó Város keleti, egyiptomi, afrikai partjait rabszolgáknak és szolgálóknak a sokasága népesíti be; hogy a szent Bethlehem valaha mindenféle kincsben dúskáló előkelőségeket, férfiakat és nőket fogad be koldusokként? Mivel pedig nem lehetünk segítségükre, legalább együtt gyászolunk velük, könnyeinket egyesítjük könnyeikkel, és miközben szent munkálkodásunk terhe ránk súlyosodik, és nem nézhetjük jajveszékelés nélkül, az ide özönlő sokaságot, Ezékiel prófétához írott magyarázatainkat és egyáltalán majdnem minden tudás foglalkozásunkat félbe szakítottuk, és a szentírás igéit tettekre akarjuk váltani, s nem mondani óhajtunk szent dolgokat, hanem cselekedni,

(Hieron. Ezech. III 79-80.)



2

Míg Jeruzsálemben ez történik, Nyugatról rettenetes hír érkezik: ostromolják Rómát, a polgárok életét arannyal váltják meg, s miután kifosztották őket, újból bekerítik, hogy vagyonuk után életüket is elveszítsék. Elcsuklik a hangom, és miközben ezt tollba mondom, zokogásba fullad szavam. Elfoglalják a Várost, amely az egész világot magába foglalta; sőt mielőtt fegyverrel bevennék, éhen pusztul; csak nagyon kevesen maradnak, akiket foglyul lehetett ejteni. Istentelen ételekre vetemedtek dühödt éhségükben, és az emberek egymás húsát marcangolták; még az anya se irgalmaz csecsemő gyermekének, és visszaveszi testébe azt, aki nem sokkal előbb szakadt ki testéből. „Éjjel esett el Moáb, éjjel omlottak össze falai ... Isten, pogányok szállták meg örökségedet, megfertőzték szentséges templomodat. Romhalmazzá tették Jeruzsálemet; odavetették szolgáid holttestét eledelül az ég madarainak, szentjeid húsát a föld vadjainak. Kiöntötték vérüket Jeruzsálem körül, akárcsak a vizet, és nem akadt, aki eltemette volna őket.”... „Ki tudná elmondani azt a gyászos pusztulást, ami ezen az éjszakán végbement? Vagy ki tudná kellőképpen megsiratni azt a sok fájdalmat? Az ősi város, amely annyi esztendőn át uralkodott, most romokban hever. Az utcákon és a házakban szanaszét ott hever a rengeteg temetetlen holttest ... és mindenütt csak halál és halál...”
Ebben az óriási zűrzavarban a véreskezű győztes behatolt Marcella házába is. „Hadd mondjam el azt, amit hallottam”, sőt hadd beszéljem el mindazt, amit szent férfiak láttak, akik szemtanúk voltak és akiknek előadása szerint a legnagyobb veszélyben is ott voltál mellette. Azt mondják, hogy rettenthetetlen arccal fogadta a benyomuló katonákat: mikor aranyat követeltek tőle, hitvány ruhájával hazudtolta meg azt, hogy elásta volna drágaságait, de azt mégsem vallotta be, hogy önként fogadott szegénységet.

Mondják, hogy mikor husángokkal és korbácsokkal verték, nem érezte a kínzást; leborult a lábuk elé és könnyeivel elérte, hogy téged el ne hurcoljanak tőle: nehogy az ifjú leánynak kelljen elszenvednie azt, amitől az idős nő már nem félhetett. Krisztus meglágyította a kemény szíveket, és a véres kardok között megmutatkozhatott a könyörület. És mikor a barbárok őt is, téged is Pál apostol bazilikájához vittek, hogy megmutassák nektek vagy a menekvést, vagy sírotokat, a beszámolók szerint olyan öröm vett erőt rajta, hogy hálát adott istennek, mert téged érintetlenül megőrzött számára, továbbá, hogy nem a fogság tette szegénnyé, hanem már előbb is szegény volt; azután, hogy nem volt meg neki a mindennapi kenyere, de Krisztussal eltelve nem érezte az éhséget; szóval és tettel bizonyította:
„Mezítlen jöttem ki anyám méhéből, és mezítlen térek oda vissza. Az úr adta s az úr elvette, legyen áldott az úr neve.”

(Hieron. ep. 127.)




3


Szörnyűség! A földkerekség összeomlik, de bennünk a bűnök nem omlanak össze. A nagyhírű várost, a római birodalom fővárosát egyetlen tűzvész elemésztette. Nincs tartomány, amely ne volna tele római menekültekkel! Hajdani szentegyházak elhamvadtak, és mi mégis csak a kapzsiságra gondolunk. Úgy élünk, mintha másnap meg akarnánk halni, de úgy építkezünk, mintha mindörökké élnénk ezen a világon. Aranytól csillognak a falak, aranytól a mennyezetek, aranytól az oszlopfők; ugyanakkor ajtónk előtt Krisztus, szegény ember képében, mezítelenül éhen hal.


(Hieron. ep. 128.)


Hieronymus: Róma pusztulása.
Ford.: Borzsák István