A római hadsereg a fémhiány következtében könnyebb fegyverek alkalmazására tért át. Ennek révén azonban mozgékonyabbá vált, s a kényszerű körülmények hatására fokozatosan kialakította az ókor egyik legfejlettebb gyalogos hadszervezetét, harcmodorát: az ún. manipulus hadrendet és taktikát. A nemzetségi arisztokrácia harci szekerének helyébe végleg a mozgékonyabb lovasság lép, s mind nagyobb jelentőségre tesz szert a gyalogság. Hozzájárult még a hadszervezet s a harcmodor átalakulásához az is, hogy a könnyebb fegyverzet kiállítása a társadalom szélesebb körei számára tette lehetővé, hogy a hadsereg tagjai legyenek. A hadsereg bizonyos mértékig demokratizálódik, s a harcok hosszú évtizedei folyamán a római társadalom militarizálódik. Idővel a katonai gyűlés (comitia centuria) lett a fő közigazgatási szerv.

Az átalakuló római hadseregnek egyik első, jelentős sikere a Veii etruszk várossal Fidenae szövetségesével folytatott hosszas háborúk sorozatának győzelmes lezárása az Kr. e. 5-4. sz. fordulója táján. Ezt követően a Tiberis torkolatánál, Ostiában fidenaei tufából erődöt emelnek. Veii legyőzésével Róma a Tiberis jobb partján is megvetette lábát, s megkezdte előnyomulását az etruszk területre. Fidenae és Veii területén négy új tribust (Stellatina, Tromentana, Sabatina és Arniensis) szerveztek; az elfoglalt földek felét a plebeiusok között osztották fel.
A patricius államvezetésnek ez a kivételes gesztusa elsősorban azzal magyarázható, hogy fokozni kívánta a plebs harci kedvét az észak felől jelentkező új veszedelemmel szemben, amelynek közeledése az északi etruszk városokat megakadályozta abban, hogy Veiinek segítséget nyújtsanak. Különben a római polgárok Kr. e. 241-re kialakult tribus szervezete 35 (4 városi és 31 vidéki) területi egységből állt. Ezek közül a 4 városi és 16 vidéki tribus még a Kr. e. 5. sz. első felében keletkezett, egyet (Clustumina) Kr. e. 438-387 közt, a többi 14-et pedig ezt követően szervezték meg.



Maróti Egon