Karthágó legyőzésével Róma lett a Földközi-tenger nyugati medencéjének vezető hatalma. Az első pun háború során Syrakusai, Zamanál pedig Karthágó dőlt ki a versenytársak közül. Ezzel megszűnt az erők korábbi viszonylagos egyensúlya, s a Földközi-tenger vidékének nyugati felében a római köztársaság maradt az egyetlen jelentős katonai erővel rendelkező államalakulat.
Természetes, hogy a helyzet megváltozása nem volt közömbös az Oikumené keleti felének államai szempontjából sem, annál kevésbé, mert az illyr hadjáratok és az első makedón háború kapcsán Róma közvetlen érintkezésbe került ezekkel a területekkel. A politikai érdekek mellett Róma kereskedelmi érdekeltsége is egyre inkább kiterjedt Görögország és a Kelet felé. A görög világ, a hellenisztikus államok jövendő politikai koncepciójuk kialakításánál nem hagyhatták számításon kívül a hatalmas nyugati szomszédot.


Makedonia

A hagyomány szerint II. Démétrios makedón király (Kr. e. 234-229) volt az első, aki, érthetően, aggodalmát fejezte ki Róma megerősödése miatt. S nem meglepő, hogy a rómaiaknak éppen ezzel, az Itáliához legközelebb eső hellenisztikus monarchiával támadt legelőször konfliktusa. Azt követően, hogy Antigonos Dósón (Kr. e. 229-221) erős szövetségi hálózatot épített ki Makedonia vezetésével, V. Philippos (Kr. e. 221-179) kihasználva Róma szorult helyzetét, szövetséget ajánlott Hannibálnak.
Célja az volt, hogy kiűzze a rómaiakat íllyriából, makedón uralom alá hajtsa a területet, s így biztosítsa magának a kijutást az Adriai-tenger re. Tekintve, hogy Hannibál sem tartotta kívánatosnak a makedón hadak megjelenését Itáliában, a Róma elleni háború Illyriára és a két fél görögországi szövetségeseinek területére korlátozódott. Philippos fellépése folytán Róma viszont jogcímet formált magának arra, hogy beavatkozzék a görög államok viszályaiba.

Makedonia görögországi hegemóniája az állam egységén, gazdasági és katonai erején alapult. Nehezítette helyzetét, hogy északon állandóan fenyegették a kelták és a nomád balkáni törzsek támadásai; délen folytonos viszályban állt a kisebb görög polisokkal és államszövetségekkel a balkáni görögség feletti vezetés biztosításáért folytatott harcában.


A Seleukida-birodalom

A Seleukidák birodalma kezdetben a Földközi-tengertől Indiáig terjedt; azonban az etnikai, gazdasági és kulturális tekintetben egyaránt rendkívül heterogén állam határai egyre inkább összezsugorodtak, különösen azt követően, hogy a Kr. e. 3. sz. közepén a Káspi-tengertől keletre eső területen megalakult a parthusok birodalma. így a Seleukidák csak Syria, Mezopotámia és Média területét tartották szilárdan a kezükben.
A Makedonia és a Seleukida-birodalom közötti területen több, katonailag jelentéktelen kis-ázsiai ország és görög polis helyezkedett el. Közülük elsősorban a gazdaságilag igen szilárd és ügyes diplomáciát folytató Pergamoni királyság érdemel említést, továbbá Bithynia, Pontos, Kappadokia, Galatia, valamint Rhodos szigete, a kereskedő köztársaság; végül a Krími félszigetre és környékére kiterjedő Bosporosi királyság, a görög világ akkori fő gabona és élelmiszer-szállítója.


A Ptolemaios-birodalom

A nagy hellenisztikus monarchiák közül a legjobban szervezett államigazgatása, a legvédettebb határai a Ptolemaiosok egyiptomi birodalmának voltak. Ezt azonban a Kr. e. 3. sz. második felétől kezdve nagyarányú gazdasági hanyatlás gyöngítette el, s a 2. sz. végén végzetes fordulat következett be hatalmi helyzetében, ami a nagy hellenisztikus monarchiák közötti korábbi egyensúlyi helyzet megbomlására vezetett. Meghalt ui. IV. Ptolemaios Philopatór király (Kr. e. 221-204), trónja négyéves fiára, V. Ptolemaios Epiphanésre szállt.

III. Antiochos, aki nagy energiával fogott hozzá a Seleukida-birodalom helyzetének megszilárdításához, uralmának kiterjesztése s bizonyára a kelet felé vezető kereskedelmi útvonalaknak a megszerzése érdekében titkos megállapodást kötött V. Philipposszal a Ptolemaiosok Egyiptomon kívüli birtokainak felosztására.
A makedón hadak megrohanták a Ptolemaiosok birtokait a thrák és kis-ázsiai partvidéken és az Égéi-tengeren. A két nagyhatalom előrenyomulásától fenyegetett Egyiptom s egy sor görög és kis-ázsiai állam (Rhodos, Athén, Pergamon stb.), korábbi kapcsolatai alapján Rómától kért segítséget.



Maróti Egon