Róma, mihelyt a karthagói békekötéssel felszabadultak Afrikába átkelt haderői, nyomban ultimátumot intézett Philipposhoz. Azt követelte tőle, hogy adja vissza az Egyiptomtól elfoglalt birtokokat, szüntesse be hadjáratait a görögök ellen, s bízza döntőbíróra Pergamonnal és Rhodosszal szembeni vitás ügyeit. Philippos erre nem volt hajlandó, mire Róma hadat üzent (Kr. e. 200. augusztus), s két légió heteken belül partra szállt Illyriában.
Rómát támogatta a szomszédos nagyhatalmak között függetlenségét ügyes diplomáciával védő Pergamon, és az égei-tengeri kereskedelmi érdekeit féltő Rhodos. Csatlakozott a makedonellenes koalícióhoz Philippos minden ellensége: Athén, majd Aitólia, Boiótia, Epeiros s végül az achaiai szövetség. A legnagyobb diplomáciai sikere Rómának az volt, hogy sikerült megbontania Philippos és III. Antiochos szövetségét: az utóbbi, rövidlátó módon kötelezte magát, hogy nem visel hadat Európában, tehát nem támogatja Makedoniát annak fejében, hogy Róma szemet huny Egyiptom rovására folytatott dél-syriai terjeszkedése felett.

Az 1000 numida lovassal megerősített két római légió zöme benyomult Makedoniába, a szövetséges flotta a part menti városokat támadta. Mégis csak Kr. e. 197-ben sikerült döntő győzelmet aratnia a római seregnek T. Quinctius Flamininus vezetésével a thessaliai Kynoskephalai mellett.

A békefeltételek értelmében Philippos 1000 talentum hadikárpótlást fizetett Rómának, kiszolgáltatta hadiflottáját, hadserege létszámát 5000 főre kellett csökkentenie, elveszítette korábbi kis-ázsiai, thessaliai és görögországi hódításait. A görög városokat szabadnak nyilvánították (RTCh 23).
A görög városok szabadságát a Kr. e. 196. évi isthmosi játékok megnyitása alkalmával hirdették ki. Egyidejűleg azonban római csapatok szállták meg a stratégiailag fontos városokat, így például Korín thos fellegvárát, az euboiai Chalkist, a thessaliai Démétriast, s csak Kr. e. 194-ben távoztak.



Maróti Egon