Felkészülés a visszavágásra

Közben Róma és Makedonia között újra kiéleződött a helyzet. A béke két évtizede során a makedónok kiheverték korábbi veszteségeiket; Philippos megtalálta a módját, hogy kijátssza hadserege számbeli korlátozását: minden évi kiképzés után 4000 embert hazabocsátott, s újakat toborzott helyettük. Így fiának és utódjának, Perseusnak rövid idő alatt jelentős, jól kiképzett katonaanyag állt rendelkezésére; továbbá igen jelentősek voltak az állam anyagi erőforrásai is. Még apja halála (Kr. e. 179) előtt eltette az útból Rómával jó viszonyt ápoló fivérét, Démétriost, s céltudatos dinasztikus és szövetségi politikába kezdett: húgát hozzáadta II. Prusias bithyniai királyhoz, ő maga pedig elvette IV. Seleukos király lányát, Laodikét; megnyerte Genthiosnak, az illyr uralkodónak, továbbá Epeirosnak s a Rómával meghasonlott aitóliai szövetségnek a támogatását.
Azonkívül Görögország-szerte lelkes híveket szerzett magának az elszegényedett démos körében a mindenütt a helyi arisztokráciára támaszkodó, egyre önkényesebben fellépő „felszabadítóval”, Rómával szemben. Ugyanakkor viszont mindinkább alábbhagyott Róma hagyományos szövetségeseinek (Pergamon, Rhodos, az achaiai szövetség) korábbi elszánt lelkesedése is.


Makedonia veresége és bukása

Ilyen előzmények után az újólag kitört háború (Kr. e. 171-167) eleinte kedvezőtlenül alakult, csak L. Aemilius Paulusnak, a Cannae-nál elesett consul fiának vezetésével fordították a római légiók a maguk javára a küzdelmet. Aemilius Paulusnak sikerült megkerülnie Perseus megerősített állásait, és a Pydna melletti csatában (Kr. e. 168. június 21.) szétverte a makedón sereget, s hamarosan fogságba került a menekülő Perseus is.
Macedónia ezzel elvesztette önállóságát, négy különálló, egymástól elszigetelt kerületre osztották, Rómától függő, adófizető állammá vált. A Perseust támogató illyreket súlyosan megbüntették, valóságos irtó hadjáratot vezettek Makedonia délnyugati szövetségese ellen: az épeirosi városokat lerombolták, a molossusok közül 150 ezer embert adtak el rabszolgának (RÓR 23-24).

De nem kímélte Róma ingadozó szövetségeseit sem: Eumenés elvesztette korábbi befolyását Perseusszal kialakított állítólagos kapcsolatai miatt; a közvetítőként fellépő Rhodos elvesztette szárazföldi birtokait, s beláthatatlan jövedelemtől esett el ezt követően Délos szabad kikötővé nyilvánítása folytán (Kr. e. 166); az achaiai szövetség ezer túszt volt kénytelen Rómába küldeni, így került Rómába Polybios, a kiváló törté-netíró, aki nagyszabású történeti munkájában megírta Róma földközitengeri vezető hatalommá való felemelkedését.
Aemilius Paulus fényes diadalmenetet tartott (RRN 220-222). A triumphator kocsija előtt vitték a macedón udvar kincseit s Perseus királyt láncra verve. Ezután családostul Álba Fucensben élt száműzetésben, itt halt meg néhány évvel később.

A Perseusszal vívott harcok idején III. Antiochos utódja, IV. Antiochos Epiphanés megtámadta Egyiptomot (Kr. e. 169-168). Makedonia és a Seleukidák közt az uralkodók rokoni kapcsolata ellenére ezúttal sem jött létre együttműködés Róma ellen.

Makedonia legyőzése után a senatus erélyes közbelépésére IV. Antiochos feladta igényét az egyiptomi trónra, s ezzel a Seleukida-birodalom nagyhatalmi állását is.


Maróti Egon