Sulla Capuaban készült a Keleten folytatott háborúkra, amikor i. e. 88-ban értesült, hogy helyette Mariust nevezték ki hadvezérnek. Gyors döntést hozva öt légióját visszafordította és Róma ellen vonult, hogy a személyét ért sérelmet megtorolja. Számos küldöttség érkezett Rómából, hogy szándékait megváltoztassák, mindhiába, mert ostrom alá vette a várost. Fő célja Marius és híveinek legyőzése volt, s ennek érdekében attól sem riadt vissza, hogy római légiókat vezetve magát Rómát ellenséges városnak tekintse. A római lakosság többnyire szimpátiával fogadta, az ellenálló városrészeket felégette, és tömeges kivégzések követték Rómába érkezését. A szenátus Sulla kérésére senatus consultum ultimumot bocsátott ki, így ellenfelei hostesnek, ellenségnek lettek nyilvánítva.
Mivel Sulla konzulként, másik konzultársával szövetségben fordult Róma ellen, katonai akcióját a szenátus törvényesítette. Mariust a római nép ellenségének nyilvánította a szenátus, határozatát azzal indokolva, hogy lázadást szított, ami a konzulokkal szembeni fegyveres ellenálláshoz vezetett, és rabszolgákat is felhívott az ellenállásra felszabadítást ígérve számukra. A szenátus döntése lehetővé tette, hogy bárki, aki találkozik velük, büntetlenül megölhette őket, illetve vagyonukat elkobozták. Marius csak a véletlen szerencsének köszönhetően tudott elmenekülni, hogy Africa provinciába visszavonulva régi veteránjai körében nyerjen védelmet.
Sulla parancsnokságát a Keleti tartományban folyó háborúk miatt a római légiók élén megerősítették, Mariusnak és szövetségesének, P. Sulpicius Rufus néptribunusnak az intézkedéseit pedig megsemmisítették. Így Sulla néhány évre ismét elhagyta Rómát, hogy a Mithridatész elleni háborút megvívja. Rómából való elindulása előtt megkísérelte befolyását érvényre juttatni az új konzulok megválasztása során, de ez csak részben sikerült, mivel az egyik konzul későbbi legerősebb ellenfeleinek egyike, L. Cornelius Cinna lett.

Cinna konzultársa és a szenátus tiltakozása ellenére újra elfogadtatta Sulpicius Rufus korábbi törvényeit, amelyek a régi szövetségeseket a 35 tribus valamelyikébe sorolták. A szenátus erre Cinnát megfosztotta konzuli méltóságától és halálra ítélte (ezzel a döntésével a szenátus ismételten is megsértette a mos maiorumot). Cinna azonban támogatást kapott a szövetségesek részéről és Marius is visszatért Itáliába. Cinna és Marius szövetséget kötve i. e. 87-ben csapataikkal körbezárták Rómát, majd a szenátus által ellenük küldött csapatokat visszaverve, a várost kiéheztetve azt elfoglalták.
Ugyanazt tették, mint korábban Sulla, ellenfeleiket lemészárolták, illetve közellenségnek nyilvánították őket. Ezt követően Mariust és Cinnát az i. e. 86. év konzuljaivá választották, de röviddel Marius hivatalba lépése után (7. konzuli megbízatása!) életét vesztette. Cinnát még további két évre (i. e. 85. és 84.) is megújították tisztségében, majd i. e. 83-ban Cinna a comitia centuriata összehívása nélkül hivatalában konzultársát (Cn. Papirius Carbo) is megújította. Ezt követően i. e. 82-ben C. Marius, Marius fia töltötte be a consuli tisztséget. Cinna kormányzása alatt az egyik legfontosabb feladat az újonnan római polgárjogot nyert itáliaiak, a régi szövetségesek censusának elkészítése és választási névjegyzékbe vétele volt. A szövetségesek elleni háború miatt megromlott gazdasági helyzet növelte az eladósodottságot, ami pénzügyi válságot eredményezett. Így Cinnának a római fizetőeszközök vásárlóerejének megőrzését is biztosítania kellett.

Ez idő alatt Sulla Görögországban és Asiában győzelmet győzelemre halmozott. Mivel Rómában pozíciói jelentősen romlottak, igyekezett minél hamarabb békét kötni Mithridatész pontosi királlyal. Mithridatész a Sulla által felajánlott tekintélyes összeg fejében hajlandó volt az általa a háború megkezdése óta elfoglalt területeket visszaadni a rómaiaknak. Ezzel egy időben Sulla a provinciaiakra súlyos adót vetett ki, majd i. e. 83 tavaszán csapataival megérkezett Itáliába.
A nobilitas jelentős része kezdetben sem Cinna, sem Sulla táborához sem csatlakozott. Kivétel volt Cn. Pompeius, aki 23 évesen saját vagyonából három légiót is felszerelt és Sullához csatlakozott. Ennek ellenére Sullának csak i. e. 82 őszére (csaknem két év alatt) sikerült helyzetét megszilárdítania Itáliában, s Rómát újra elfoglalnia. Csapataival bevonult Rómába, ezzel megsértette a pomerium fegyveres erővel való átlépésének régi köztársasági tilalmát.



Pókecz Kovács Attila
tanszékvezető egyetemi docens