A konzulsága után 3 évvel (i. e. 67-ben) elfogadott törvény, a lex Gabinia de bello piratico értelmében minden korábbinál nagyobb hatalommal, imperium infinitummal ruházta fel a szenátus a Mediterráneum térségében, hogy a tengereket megtisztítsa a kalózoktól. A kalózkodás, amely az i. e. 1. század elején Kréta térségéből indult, ekkorra már a teljes Mediterráneum térségét behálózta. Ez komoly veszélyeket hordozott a római tengeri kereskedelem számára, s így elsősorban az ilyen jellegű tevékenységet folytató lovagok érdekeit sértette, sőt már Róma élelmiszer-ellátásának biztonságát is fenyegette. E törvény alapján Pompeiust imperium proconsulare illette meg 3 éven keresztül valamennyi tengeren, illetve a part menti területeken kb. ötven mérföldes (75 km) körzetben.
Az imperiuma alá került területekbe Itália is beletartozott (tartományi helytartói hatalom korábban nem érvényesülhetett Itália vonatkozásában), s így Rómát is ellenőrzése alá vonta. A törvény felhatalmazása alapján a kalózkodás felszámolása érdekében az államkincstárt korlátlanul felhasználhatta, 500 hajót és 20 légiót (120 000 katonát és 50 000 fős lovasságot) helyeztek a parancsnoksága alá. Ezen túl 24 prétori rangú legatust is kinevezhetett. Ez utóbbi a szenátus hatalmának gyengülését mutatja, hiszen korábban a promagisztrátusok kinevezése jogkörét képezte, akik az adott provinciában egyben legatusai is voltak a római államnak. A szenátus a kezdetektől fogva szinte egyhangúan ellenezte az Aulus Gabinius néptribunus által a comitia elé terjesztett törvényjavaslatot (csak Julius Caesar vette védelmébe), ennek ellenére a törvényt elfogadták. A kapott hatalommal élve Pompeius pár hónap alatt felszámolta a kalózok fészkeit a térségben.

A következő évben (i. e. 66-ban) C. Manilius néptribunus javaslatára elfogadott törvény, a lex Manilia de imperio Cn. Pompei, imperiummal ruházta fel Pompeiust Asia provincia tekintetében. A törvény értelmében imperiuma alapján háborút folytathatott Mithridatész ellen, valamint joga volt a római nép nevében szerződést kötni. A törvényt Caesar mellett Cicero is támogatásáról biztosította, aki a lex Manilia kapcsán Pompeiust dicsőítő beszédet mondott katonai zsenijét, erényeit és szerencsével járó karrierjét kiemelve. Pompeius négy év alatt a Kelet uraként a szenátus segítsége nélkül békét teremtett a térségben. Mithridatész legyőzésével a görögök ellenszenve a rómaiakkal szemben csökkent, új provinciák szervezésére is lehetőség nyílt, valamint a keletről származó arany jelentős mértékben gazdagította a római kincstárat, amely Pompeiusnak köszönhetően 50%-kal növelni tudta bevételeit.
Ezzel Pompeius hatalmának csúcsára érkezett. Amikor az i. e. 61-ben visszatért Rómába, mindenki azt várta tőle, amit Sulla tett, vagyis, hogy a légiói élén fog oda bevonulni. Pompeius azonban abban a meggyőződésben, hogy princepsi tekintélye elegendő lesz, elbocsátotta katonáit. Rómában azonban egy a sikereire irigy és rosszindulatú szenátus fogadta, amely megtagadta a provinciák átszervezése terén hozott intézkedéseinek utólagos jóváhagyását, sőt ezen túl Pompeius kiszolgált katonáinak, veteránjainak földhöz jutási igényét is elutasította. Légióit elbocsátva Pompeius elvesztette állami főhatalmát. Ettől kezdve Caesarral kellett majd osztozkodnia politikai befolyása megtartásának érdekében.



Pókecz Kovács Attila
tanszékvezető egyetemi docens