logo

VII December AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

A tribunus plebis hatalmának meggyengítése

Az i. e. 82-ben hozott lex Cornelia de tribunicia potestate három a tribunus plebis jogállását korlátozó előírást is tartalmazott. A törvény értelmében a tribunus plebisnek meg kellett szereznie a szenátus jóváhagyását, mielőtt a törvényjavaslatát a comitia elé terjesztette volna. Ez a rendelkezés egy Sulla által már az első konzulsága idején Q. Pompeius Rufusszal közösen előterjesztett törvényjavaslat elfogadtatása volt.
Egy további rendelkezése a néptribunus intercessiójának lecsökkentését jelentette, amely ettől fogva csak ius auxiliumot biztosított számára, vagyis azt a lehetőséget, hogy a magánszemélyeknek védelmet nyújthattak az imperiummal rendelkező magisztrátusok túlkapásaival szemben. Végül azok a római polgárok, akik tribunus plebesi tisztséget töltöttek be, automatikusan kizárták magukat a curullisi tisztségekből. Ez gyakorlatilag az érintett személyek további politikai karrierének végét is jelentette. Így megállapíthatjuk, hogy Velleius Paterculus találó megfogalmazásának megfelelően a néptribunusság nem volt többé más, mint üres maszk (imago sine re).

Sulla kitűzött feladatait megvalósítottnak ítélve az i. e. 78-as év konzuljainak megválasztását követően, feltehetően i. e. 79 júliusában lemondott diktátorságáról, miután a neki felajánlott consuli tisztséget is visszautasította. Ezt követően ismét magánszemély (homo privatus) lett, és visszavonult Campaniába, a Cumaeben álló villájába, ahová csak veterán katonái követték. Lemondása egyenes következménye volt az általa szigorúan követett köztársasági hagyományoknak, miszerint a diktátori megbízatás (ami új törvények kidolgozásában és az államszervezet átszervezésében állt) a kitűzött célok elérésével megszűnik. Így Sulla diktatúrája nem egy monarchia irányába tett elbukott kísérletnek tekinthető, hanem egy kivételes időszaknak, amely a köztársasági intézmények megerősítésére irányult.
Lemondásával a hatalmat visszaadta a római nobilitásnak. Tekintélyes életműve azonban nem maradt fenn hosszú ideig. A néptribunusi jogköröket i. e. 70-től visszaállították, a szenátus igazságszolgáltatási monopóliumát meg kellett, hogy ossza a lovagokkal. A későbbiekben csupán büntetőjogi törvénykezése bizonyult tartósnak.



Pókecz Kovács Attila
tanszékvezető egyetemi docens


Forrás: Pókecz Kovács Attila A római köztársaság válsága II. (i. e. 133-44)