Egyes becslések szerint csaknem 200 szenátor vesztette életét a polgárháborúk következtében. Sulla a köztársasági hagyományoktól eltérően nem a kooptálással való 300 főre történő kiegészítést választotta, hanem 600 főre emelte a szenátus létszámát. Diktátorként a lectio seanust, a szenátorok névjegyzékének összeállítását is maga végezte el. Ez korábban a censor jogköre volt, de Sulla hivatkozhatott egy i. e. 3. századi előzményre, amikor is i. e. 216-ban M. Fabius Buteo diktátor a pun háborúk során, különösen a Cannae-i csatában elhunyt szenátorok miatt maga végezte el a szenátori névjegyzék összeállítását.

Sulla és a pun háborúk kora között nem volt túl sok hasonlóság, mindenesetre a fenti esetre történő sullai hivatkozás jól érzékelteti azt a szándékot, hogy eljárásának törvényességét történelmi előzményekkel is alátámassza. Sulla elsőként saját megbízható, hűséges és kipróbált embereivel 300-ra egészítette ki a létszámot, majd újabb 300 szenátort nevezett ki a lovagi rend elitje köréből. Ezzel egy időben a lovagokat kizárta az állandó büntetőbíróságok tagjainak sorából, az ítélkező tanácsokat pedig a szenátus kontrollja alá rendelte.



Pókecz Kovács Attila
tanszékvezető egyetemi docens