Sulla diktátorként lehetővé tette a nép számára, hogy konzulokat válasszon (M. Tullius és Cornelius Dolabella), de diktátori minőségében hatalma a konzulok felett álló volt. A köztársaság rendjének helyreállítása céljából választatta meg magát diktátorrá, s ezt a hatalmát a magisztrátusok hatalmának újraszabályozására, a szenátus megerősítésére, a politikai karrier jogi szabályozására fel is használta.

A magisztraturák újjászervezése

A magisztrátusok számát egyrészt növelte, másrészt jogköreiket újraszabályozta. A polgárháborúk, a megtorlások és a proscriptiók következtében a szenátus tagjainak létszáma jelentősen lecsökkent. A szenátorok kinevezése érdekében az i. e. 180-tól az egyes magisztraturák betöltésének feltételeit szabályozó lex Villia annalist is meg kellett újítania. Sulla törvénye i. e. 82-ben (lex Cornelia de magistratibus) előírta, hogy 29 éves kor előtt a questori tisztséget betölteni nem lehet. A questorság előfeltétele volt a praetorrá történő megválasztásnak, amelyre legkorábban a jelölt 39 éves korában kerülhetett sor. Konzullá csak prétorságot viselt római polgárt lehetett megválasztani, legkorábban 42 éves korában.
Az egyes tisztségek betöltése között legalább két évnek kellett eltelnie. A questorok számát 8-ról 20-ra emelte (lex Cornelia de questoribus XX creandis), így is elősegítve az elhalálozás miatt megürült szenátori helyek betöltését. A praetorok száma a Sullát megelőző időkben 6-ra nőtt a quastiones perpetuae, az állandó büntetőbíróságok szervezése miatt. Sulla számukat 6-ról 8-ra növelte (lex Cornelia de praetoribus octo creandis), a megtartott praetor urbanus és praetor peregrinus tisztség mellett 6 magisztrátust az állandó bíróságok szervezésével bízott meg, akik egyben a felállított bíróságok elnökei is voltak.

A közbűncselekmények rendszerét is megújította: a provinciákban elkövetett pénzügyi zsarolások, visszaélések körében elkövetett cselekményeket (questionis de repetundis) az i. e. 81-ben hozott lex Cornelia de repetundis szabályozta. A közvagyonnal történő visszaéléseket (de peculatu) a lex Cornelia de peculatu; a választási visszaéléseket (de ambitu) a lex Cornelia de ambitu törvények szabályozták. A népfelség elleni bűncselekményekről (de maiestate) a lex Cornelia de maiestate; a pénzés a végrendelet-hamísításokról, és a hamísított pénzek használatáról (de falso) szankcionálandó a lex Cornelia de falsis; a mérgezésekről és a szervezett bandák által elkövetett gyilkosságokról (de sicariis et veneficiis) a lex Cornelia de sicariis et veneficiis rendelkeztek i. e. 81-ben.
A provinciák szervezése tekintetében nem történt változás. Sulla azonban törvényben rögzítette (i. e. 81-ben lex Cornelia de provinciis ordinandis) a tartományi helytartók jogait és kötelezettségeit. A helytartókat, akik imperiumok alapján provincial edictumokat is kibocsátottak, az általuk kinevezett helyetteseik (legati) és a melléjük beosztott questorok segítették a törvénykezési kerületekre (conventus) osztott provincia polgári és katonai, valamint pénzügyi igazgatásában.
A praetorok számának növelése egyben lehetővé tette a növekvő létszámú provinciák promagisztrátusokkal (proconsules, propraetores) történő ellátását is. Ezt Pólay Elemér véleménye szerint Sulla törvénye akként szabályozta, hogy a prétorok hatásköreit két egy-egy esztendős időtartamra kisorsolták. A sorsolások közül az első a prétor hivatalba lépése után (kivételesen előtte, de akkor is a megválasztása után), míg a második a hivatali év folyamán, de még annak letelte előtt történt. Az első sorsolás a magánjogi iurisdictióra, vagy a büntetőbíróságok elnökségére, míg a második a tartományi helytartói hivatal betöltésére irányult úgy, hogy a prétor római hivatali évének befejezése után egyenesen a részére már az év folyamán kisorsolt tartományba távozhatott mint promagisztrátus, a helytartói tisztség ellátására.



Pókecz Kovács Attila
tanszékvezető egyetemi docens