logo

XXVII Maius MMXXII AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

Politikai helyzet Rómában.

Rómában a Mithridatés elleni háború vezetésére szóló hadvezéri megbízatás körül ismét kiéleződtek a korábbi politikai ellentétek. A senatus a kis-ázsiai helyzettel praetor korából ismerős kiváló hadvezért, a konzervatív-arisztokrata L. Cornelius Sulla consult bízta meg a hadjárat vezetésével. Ez heves ellenkezést váltott ki a lovagok körében, akik szívesebben látták volna, ha kis-ázsiai üzleti érdekeltségeik sorsát a maguk köréből származó hadvezér veszi kézbe. Ezért ismét felújították kapcsolataikat a popularesszel.
Ennek eredményeképpen P. Sulpicius Rufus (akit Cicero — de har. resp. 41.43. — a Gracchusok és Saturninus mellett az igazi és nagy popularis politikusok egyikének nevez) több, a senatus ellen irányuló törvény mellett elfogadtatta a népgyűléssel azt, hogy a szövetségeseket mind a 35 tribusba osszák be. Ez az itáliai tömegbázis biztosítását célozta, és nyilvánvalóan Sulla — a szövetséges háborúban kiemelkedő szerepet játszó római hadvezér — elleni hangulatkeltésre is irányult. Ezenfelül proconsuli hatáskörrel ruházták fel Mariust, és kinevezték a keleti hadjárat vezérévé. Ezzel törvénytelen módon érvénytelenítették a senatus korábbi rendelkezéseit.

Sulla azonban nem engedelmeskedett ennek a határozatnak, s nem fogadták el azt a szövetséges háborúban kipróbált, Nola mellett állomásozó katonái sem. Ezek attól tartottak, hogy elesnek a gazdag keleti területeken remélt zsákmánytól, ha egy új hadvezér másik sereget szervez. Ezért azt követelték a consultól, hogy vezesse őket Róma ellen. Sulla a zsarnokoktól való megszabadítása jelszavával a város, Róma ellen vonult, és el is foglalta azt.
Marius Afrikába menekült, Sulpicius Rufust megölték, törvényeit eltörölték. Egyúttal korlátozták a néptribunusok jogkörét, a népgyűlés (comitia tributa) szerepét, új coloniákat alapítottak a veteránok számára, enyhítették az adósok helyzetét. Ez az utóbbi rendelkezés ügyesen kihasználta a lovagrendi uzsorások és a szegény plebs érdekellentétét.

Ezután Sulla sietve Görögország felé indult. Rómában pedig hamarosan ismét Marius párthívei kerültek uralomra. A marianus L. Cornelius Cinna, a Kr. e. 87. év consula, hűségesküjét megszegve nyomban Sulla távozása után fellépett annak rendelkezései eltörlése érdekében. Első sikertelen kísérlete után kénytelen volt távozni Rómából, ekkor őt fosztották meg távollétében hivatalától. Azonban csakhamar jelentős sereget szervezett az Itáliában állomásozó római csapatok és szövetségesek csatlakozása révén.
Hazatértek a néppárti száműzöttek is, élükön Marius, afrikai veteránjaival. Marius még rabszolgákat is felfegyverzett. Bekerítették Rómát, szabadságot ígértek a városi rabszolgáknak. Az éhínségtől szorongatott város kapitulált, megkezdődött s napokon át tartott a féktelen mészárlás. Elsők között vesztette életét Mariusék ellenfelei közül Cn. Octavius, Cinna consultársa. A következő évre ismét Cinnát és Mariust — utóbbit immár hetedszer — választották meg consulnak. Sullát megfosztották imperiumától s helyére — a Marius január közepén bekövetkezett halála után megválasztott consul suffectust — L. Valerius Flaccust küldték el. Sulla törvényeit eltörölték.

Cinna fő támasza a lovagrend volt. Annak érdekeit szolgálta Valerius Flaccus megbízatása, a populares pénzügyi reformtevékenysége. Támogatták Cinnát az itáliaiak is, akiket ismét mind a 35 tribusba osztottak be. A vidéki plebs érdekében ismét megkezdték még a C. Gracchus által beígért capuai colonia megszervezését. Cinna harmad- és negyedízben is megszerezte a consulságot, ekkor azonban — Anconában egy katonai zendülés alkalmával (84-ben) — életét vesztette.


Forrás: Ferenczy Endre - Maróti Egon - Hahn István: Az ókori Róma története Nemzeti Tankönyvkiadó Rt. 1998