logo

XXII Maius MMXXII AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

Az itáliai szövetségesek polgárjogának problémája

Mintegy a történelem különös igazságszolgáltatásaként a szövetsége polgárjogának megoldására M. Livius Drusus — C. Gracchus azon nevű ellenfelének fia — tett javaslatot Kr. e. 91-ben. Pedig a fiatal nép bunust távolról sem irányították a Gracchusokhoz hasonló radikális népbarát eszmék és célok. Mindenekelőtt az uralkodó osztály egységét akarta helyreállítani a senatorok és a lovagrend közti megújult ellentét kibékítésével.

Törvényjavaslatot terjesztett be — az optimatákkal egyetértésben — a bíróságnak a senatus hatáskörébe való visszaadása érdeké Ugyanakkor azt is javasolta, hogy a senatus testületét bővítsék ki 3 lovaggal. Földtörvényjavaslatával és olcsó gabonaosztást biztosító indítványával elejét akarta venni minden esetleges radikálisabb társadalmi mozgalomnak. Amikor a szövetségeseknek a római polgárjog megszerzésére irányuló törekvéseit támogatta, az állam érdekeinek a felismer vezette. Ebben a kérdésben azonban ő is a konzervatívok merev ellenállásába ütközött. A legádázabb ellenfelét, L. Marcius Philippus cons ugyan börtönbe vettette, végül azonban mégis alulmaradt.

A sena különböző okokra — egyebek között a szövetségesek vezetőivel létesít titkos kapcsolataira — hivatkozva érvénytelenítette törvényeit, őt ma pedig felbérelt orgyilkosok megölték. Az előbbire formálisan az ad lehetőséget, hogy Drusus szorongatott helyzetében együttesen terjesztette javaslatait szavazásra. Márpedig még Kr. e. 98-ban törvényt hozott (lex Caecilia Didia), amelynek értelmében több, egymással szorosan össze nem függő törvényjavaslat sorsáról csak külön-külön lehet dönteni.
Ez az újítás nyilván a Saturninus-féle törvények sorsának megismétlődését akarta megelőzni. (Bár újabban előkerült felirattöredékek alapján feltehetően ezek a törvények sem vesztették el érvényüket teljes egészükben. Ugyanis az említett dokumentumok szerint a továbbiakban is történtek veterántelepítések a lex Appuleia alapján.)



Forrás: Ferenczy Endre - Maróti Egon - Hahn István: Az ókori Róma története Nemzeti Tankönyvkiadó Rt. 1998