C. Sertorius a marianusok utolsó életben maradt jelentős hadvezére volt (vö. RTCh 48). Ügyesen alkalmazkodott a helyi viszonyokhoz, s évről évre jelentős katonai sikereket ért el Sulla megbízottai ellen. Felhasználta a luzitán arisztokrácia támogatását, s az Ibériai-félszigeten megszervezte a néppárti restaurációs törekvések bázisát.
Sertorius már korábban, Kr. e. 97-ben tribunus militumként járt Hispaniában; a kimberek ellen Marius seregében harcolt; a szövetséges háborúban elvesztette fél szemét; kitűnt a polgárháborúban is. Kr. e. 82-ben praetorként Hispania Citeriort kormányozta, majd el kellett hagynia a félszigetet. Kr. e. 80-ban azonban a luzitánok hívására visszatért, megszilárdította hatalmát, sikeresen szállt szembe Sulla helytartójával, Q. Caecilius Metellus Pius proconsullal, aki a visszavonult dictator-nak rokona volt. Sertorius Osca városát (a mai Észak-Aragóniában) tette meg központjává. Itt székelt az emigránsokból szervezett 300 főnyi senatusa.

A helyi arisztokrácia gyermekei számára latin iskolát szervezett; így a gyermekeket voltaképpen túszként tartotta magánál, s ezzel is biztosította szülőik hűségét. Különben a szokásos római provinciális kormányzati módszerekkel ellentétben Sertorius igen emberségesen bánt a bennszülött lakossággal. Carthago Nova közelében, Dianiumban jelentős tengeri kikötőt szervezett, innen biztosította az összeköttetést az itáliai marianus csoportokkal. Sertorius kapcsolatot tartott a Kilikiából egészen idáig elhajózó kalózokkal, felhasználta őket a római utánpótlás megnehezítésére, a tengeri rablók közreműködésével vette fel az érintkezést a Róma elleni revansra készülődő Mithridatésszel.
Minthogy Sertorius már csaknem egészen a félsziget északkeleti sarkába szorította vissza Metellust, a senatus Kr. e. 76-ban Pompeiust — aki még egyetlen szabályos, legális hivatalt sem viselt — küldte proconsuli megbízatással Hispaniába. Metellus és Pompeius jó ideig egyesített hadvezetéssel sem értek el jelentősebb sikert a hegyes vidéken roppant leleményesen operáló Sertorius ellen.

A fokozódó terhek miatt azonban ibér szövetségesei elégedetlenkedni kezdtek. Szította az egyenetlenséget az újonnan érkezett, mintegy 20 000 főnyi sereg vezére, Perperna is, aki magának szerette volna megszerezni a vezetést. Perpernának sikerült az emigránsok hangulatát Sertorius ellen fordítania, összeesküvést szőtt ellene, s Kr. e. 73-ban egy győzelmi lakoma alkalmával orvul meggyilkolták.
Perperna azonban sem az ibér törzseket nem tudta összefogni, sem Pompeiusszal szemben nem tudott helytállni, seregét a következő év folyamán felmorzsolták; az életben maradottak elmenekültek Afrikába, Szicíliába, vagy pedig a Mithridatésszal szövetkezett kalózok közé álltak. Ezeknek a garázdálkodása akkor már az egész Földközi-tenger medencéjére kiterjedt. Jellemző, hogy Kr. e. 74-ben M. Antonius — M. Antonius Orator fia, a későbbi triumvir apja — rendkívüli hatáskörű megbízatást kapott a kalózok tengeri uralmának letörésére. Antonius különben éppen Hispania partvidékén kezdte meg hadműveleteit.