Ez a nagyarányú tervezés, energikus tevékenység arra mutat, hogy Caesar pártpolitikusból államférfivá lett, hatalmát alkotó módon kívánta kamatoztatni. Tervei, a megkezdett munkálatok nagy része nem valós meg. Caesar ugyanis alábecsülte legyőzött és megkímélt egykori republikánus ellenfeleinek erejét, lehetőségeit, s talán kissé túlbecsülte belátásukat, tisztességüket. Több intézkedése ugyanis csorbította a régi arisztokrata családok előjogait, emiatt nőtt azok elégedetlensége, féltékenysége.
Sértette a régi arisztokrácia érdekét, hogy a senatus létszámát 900 főre emelte, jórészt volt katonái, az itáliai, elsősorban a cisalpinai új polgárok közül. Taktikai hibát követett el a különféle köztársasági hagyományok, külsőségek leplezetlen semmibevételével is, például azzal, hogy a királyokéhoz hasonló triumphatori díszruhát alkalmazta, személyét az állami kultusz részévé tette. Mindenesetre jellemző, hogy a különféle megtiszteltetések kezdeményezője többnyire a senatus, illetőleg a népgyűlés volt, nem egy kitüntetést távollétében határoztak el.

Hatalma tudatában, az alkotó munka lázában intő példák és baráti figyelmeztetések ellenére elhanyagolta személyes biztonságát. Közben ugyanis egy, kisebb részben álmodozó, doktrinér republikánusokból, nagyobb részben elégedetlen, nagyravágyó, kapzsi arisztokratákból álló csoport összeesküvést szőtt ellene. A résztvevők többsége személyes lekötelezettje volt Caesarnak, nagy részük karrierjét, nem egy közülük életben maradását köszönhette neki. Így például az összeesküvés egyik vezetője, M. Iunius Brutus, a szigorú erkölcsi elveket hirdető Cato veje és tisztelője — aki korábban az egyik legkönyörtelenebb római uzsorás volt.
A merényletet az összeesküvők március 15-re tűzték ki. Caesar ekkor eddigi műve betetőzésének szánt vállalkozás előkészítésén fáradozott : a dákok, parthusok és germánok ellen tervezett nagyszabású hadjáratot. A parthiai hadjárat Crassus halála óta presztízskérdés, becsületbevágó feladat volt Róma számára (Cassius Dio XLIII 51,1).

Caesar terve (Plutarchos, Jul. 58,6) az volt, hogy egy dél—nyugat-észak s részben kelet felől is tengerek határolta birodalmat hoz létre. 16 legió és 10 000 lovas állt készenlétben. Caesar március 18-án szándékozott elindulni Rómából a Balkánon állomásozó-gyülekező hadseregéhez. Beláthatatlan következményekkel járt volna Közép-Európa, a Balkán és a Közel-Kelet civilizálódásának alakulására, ha ez a vállalkozása megvalósul. A gyilkos merénylet, „a 23 tőrdöfés" azonban ezt is meghiúsította.