Közben Rómában ismét kiéleződött a politikai helyzet, megélénkült a populares tevékenysége. Egyre jelentősebb közéleti befolyásra tett szert Crassus, elsősorban roppant vagyona és szónoki tevékenysége révén; különösen attól kezdve, hogy az egyre népszerűbb Caesar révén közelebbi kapcsolatba került a néppárttal. C. Iulius Caesar, bár a Iuliusok patríciusi nemzetségéből származott, Mariushoz fűződő rokoni kapcsolatai (nénje Marius felesége volt) és céltudatos politikai megnyilatkozásai révén a római plebsnek valóságos bálványa lett.
Még egészen fiatalon feleségül vette Cinna leányát, s a diktátor Sulla kifejezett kívánságára sem vált el tőle, inkább eltávozott Rómából, s csak Sulla halála után tért ismét vissza. Ezután perbe fogta Sullának több befolyásos hívét. A plebs elismerésül különböző papi tisztségekkel tüntette ki; gyorsan emelkedett a hivatali ranglétrán is. Nagynénje és első felesége temetésén mondott beszédében nyilvánosan magasztalta Mariust és Cinnát, a temetési menetben első ízben láthatta a római utca népe a populares két egykori vezéralakjának képmását. Aedilis korában, Kr. e. 65-ben pedig újra felállíttatta a Capitoliumon Marius szobrát s győzelmi emlékműveit. A korábban lezajlott Lepidus-felkeléstől szerencsés megfontolásból távoltartotta magát.

Crassusszal együtt szerepe volt Servilius Rullus néptribunus Kr. e. 64-ben előterjesztett földtörvénytervezetének előkészítésében. Ez a körültekintő javaslat Itália területén kívánt új coloniákat alapítani, egyrészt az ager publicus még felosztatlan részéből, másrészt a tartományi földek eladásából származó pénzen, a tulajdonosok beleegyezésével és kártalanításával vásárolt területeken.
A reform végrehajtására rendkívüli teljhatalommal kívántak megbízni egy tíztagú testületet; ebben jelentős szerep jutott volna Crassusnak és Caesarnak is. A javaslat a városi lumpenproletár-elemek érdektelensége és Cicerónak, a Kr. e. 63. év egyik consulának ügyes és szívós ellenagitációja révén meghiúsult.