A császár környezete a balsikerek hatása alatt Stilichót a barbárokkal való összejátszással vádolta, s a vereségekért őt dobták oda bűnbaknak. A császári udvarban szövődött az az összeesküvés, amelynek során rajtaütésszerűen elfogták és kivégezték (408). Stilicho megölése és az ennek nyomán fellángolt „barbárellenes” hangulat felháborította és veszélyes helyzetének felismerésére késztette Alarichot, másrészt a római katonai kudarcok további követelésekre bátorították fel.
Most már magában Itáliában követelt népe részére földeket, s amikor ezt megtagadták, előbb 408-ban ostrom alá vette Rómát, és csak nagy hadisarc fejében vonult el, majd ellencsászárt nevezett ki, 410. augusztus 24-én pedig rövid ostrom után elfoglalta Rómát, a források szerint az ottani rabszolgák tevékeny támogatásával (vö. Olympiodóros frg. 3). Ez addig elképzelhetetlennek látszó csapást jelentett a birodalom számára.

A gotok három napi rablás után zsákmánnyal terhelten hagyták el a várost, majd termékeny és bőven lakott területeket keresve, amelyek gondtalan ellátásukat biztosítják, végigdúlták Itáliát. Alarich még ugyanazon év végén Dél-Itáliában meghalt. Utóda, Athaulf, hosszas viszontagságok után 412-ben Galliába nyomult be. Egyelőre kiegyezett a császári hatalommal, és népét foedus alapján (414) a Burdigala (mai Bordeaux) körüli területen telepítette le. Ezzel újabb foederált germán királyság jött létre, amelynek jelentőségét csak fokozta az, hogy Honorius a gót király megnyerése érdekében húgát is feleségül adta hozzá.
A megegyezés csak ideiglenes volt. A gotok nem elégedtek meg a kijelölt területtel, hanem a Földközi-tenger vidékének gazdagabb földjeire áhítozva, önkényesen dél felé nyomultak tovább, és 418-ban Dél-Galliában és Hispániának a vandáloktól még meg nem szállt részében Tolosa (a mai Toulouse) székhellyel létrehozták a vizigót (nyugati gót) királyságot, egyelőre még foederált jogi helyzettel.



Hahn István