logo

V December MMXXII AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

Lavinium

A törzsi királyok ősi székhelye, Alba Longa mellett egy másik várost szintén Róma anyavárosaként tartanak számon. Akárcsak Alba esetében, ahol a korábban felsorolt kultikus cselekmények még a későbbi századokban is megőrizték Róma politikai függésének emlékét, voltak más olyan vallási kötelezettségek, amelyek arról tanúskodtak, hogy Róma Laviniummal szemben is függő helyzetben lehetett egy régmúlt korszakban: maiores... sacra quaedam in monte Albano Laviniique nobis facienda tradiderunt („ őseink... Hagyományunk arra kötelez, hogy az Albai-hegyen és Laviniumban mutassunk be bizonyos áldozatokat").
Természetesen a későbbi korokban a rómaiak egyáltalán nem ismerték el, hogy egykor gyengébbek voltak egy másik latin városnál. Következésképpen mindezeknek a vallási kötelességeknek a teljesítését nem úgy értékelték, mintha Albához vagy Laviniumhoz képest alávetett helyzetben lettek volna a régi időkben, hanem a két anyavárosuk iránt megnyilvánuló kegyeletük spontán megnyilvánulásaiként magyarázták ezeket. Legalább ilyen módon nem tagadták azt az igazságot, hogy létezett két olyan központ, amelyek egykor Latium vezetői voltak. Vezető szerepük többféle módon tükröződik a hagyományban.

Albához hasonlóan Lavinium is királyi székhely (sedes regni) volt Vergilius számára. Lucanus mindkét központot Róma ősi isteneinek, a Penates-nek az otthonaként nevezi meg. Ha Romulust egyik hagyomány szerint Aeneas unokájának tartották, akkor az ő eredete is Laviniumig megy vissza; ha pedig Numitor unokájaként szerepel, ez az albai leszármazást hangsúlyozza.
A római ikrek anyjának két neve ugyanezt a kettősséget tükrözi: Ilia a trójai hős laviniumi utódait, míg Silvia Alba mitikus első királyának leszár-mazottait. Vesta és a Penates eredeti otthona egyik esetben Alba Longa," a másikban Lavinium. A jóslatban az isteni akarat hírnökeként szereplő koca a latinok ősét néha Laviniumba, néha Albába vezeti. A népük két bölcsőjére vonatkozó hagyomány összhangba hozása érdekében a rómaiak kronológikus rendbe helyezték el az események sorozatát, saját céljaikhoz igazítva a legendát.
Mi eltekinthetünk a képzeletnek ettől a haszontalan játékától. Sokkal fontosabb, hogy a rómaiak hivatalosan maguk is elismerték, hogy mindkét város az ő létezésük gyökere. Ezt olyan rituális cselekményekben fejezték ki, amelyeket a római állam szervei hajtottak végre időtlen idők óta. Ezek bizonyítják, hogy ha Alba volt a latin törzs ősi királyi székhelye, helyette a történelem hajnalán Lavinium lett a latinok fővárosa.

A legendás elbeszélések legbonyolultabb szövedékét is olyan módon fonták, hogy még mindig tartalmaz részben nyomon követhető történeti szálakat. Az egyik ilyen szál az elsőségért versengés a két vezető latin állam között. Lavinium a maga igényeit arra alapozta, hogy Aeneas a közeli tengerparton szállt partra, valamint arra a jogcímre, hogy Lavinium az első trójai település Latiumban.
Már a történetíró Timaiosz, aki valószínűleg 315 táján felkereste Laviniumot vagy találkozott laviniumiakkal, leírta ezt a történetet. Az első annalista, aki a római arisztokrácia tagjaként ifjúkorában otthon már sokkal azelőtt magába itta népe eredetének hagyományát, hogy megismerte volna Timaiosz munkáját, megerősítette Lavinium legendás elsőségét.

Timaiosz változatát csak egy tekintetben módosította - erre még visszatérünk -, ami nem érintette a laurentumiak versengését. Pictort követte Cato, Varro és a római történetírók zöme. Timaiosz" Laviniumban vagy laviniumi emberektől hallott egy történetet, amely a város Alba Longával szembeni fölényét bizonyította.
Amikor a laviniumi coloniát visszavonták az Albai-hegyekben lévő új fővárosba - folytatódik a történet -, az állam védőisteneinek, a Penatesnek a szobrai, amelyeket elszállítottak, éjjel kétszer is visszatértek Albából ősi szentélyükbe.

Az istenség akaratát tanúsító csoda késztette Ascaniust arra, hogy Laviniumban tartsa az ősi kultuszt és gondoskodjék a fenntartásáról." A történetnek ebben a formában csak akkor van értelme, ha kitalálása idején Alba még létezett és fenntartotta igényeit. Jelentőségteljes az a tény, hogy Timaiosz a Lavinium régi elsőségéről szóló hagyományt még a római hódítás után is érintetlenül találta, valamint az, hogy Róma hivatalosan maga is elismerte ezt.

A hagyománynak még egy ága képviseli Alba elsőségét, bár gyakran ösz-szekeveredett és egymás mellé rendelődött az előzővel. A szicíliai Alcimus, II. Dionüsziosz kortársa, aki információit rómaiaktól szerezte, Laviniumot nem veszi bele Róma eredetének történetébe, hanem albai őseit egyenesen az etruszkokig és trójaiakig vezeti vissza.
Úgy tűnik, hogy még Ennius Annales-ében is Aeneas Alba királyával került kapcsolatba és az ő lányát vette feleségül - nem pedig a laviniumi uralkodóét." Ennius ebben gyaníthatóan Naeviust követte. Egy Konón által feljegyzett változatban Aeneas nem Laviniumban telepedett le, hanem Alba helyén. Még fontosabb, hogy Fabius Pictor, aki minden bizonnyal látta Laviniumban az emse és a harminc malac szobrát, valamint ismerte Timaioszt, aki a koca történetét Laviniumba helyezte, Albával kapcsolta össze ezt a jósjelet.

Ugyanígy ide tartozik az a megjegyzés, hogy cum omnes Latini ab Alba oriundi sint („hiszen minden latin Albából származik"), ami által az omnes Latini („az összes latin") ugyan az mint a triginta populi Albenses („a harminc albai nép").”
Kétségtelenül ez volt az elsődleges hagyomány, amit életben tartott a latinok évenkénti gyűlése az Albai-hegyen, és csak később keveredett a laviniumi változattal. Ez a végső magyarázat arra a tényre, hogy az alapítás római mítosza a város alapítóit Albával, és nem Laviniummal hozta kapcsolatba; valamint arra, hogy nincsenek kiemelkedő laviniumi családok Rómában, csak albaiak.

A római arisztokrácia körében az albai eredet nagyobb presztízst jelentett. Nem csak Róma első királya kapcsolódott Albához, hanem olyan intézmények eredete is, mint a római dictaturáé és a Vesta-szüzeké.
Lavinium vezető szerepét a római történetírás homályba borította, hogy Alba uralma után közvetlenül Rómáé következzék." Ezért kell olyan kerülőutakon kutatnunk Lavinium elsőségének nyomai után, ahonnan ezeket nem tisztogatták el szándékosan.


Alföldi András - A korai Róma