logo

V December MMXXII AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

A Penates mint Dioszkuruszok Laviniumban és Rómában

Korábban már megjegyeztük, hogy a Penates kultusza Rómában két határozottan különböző formában létezett. Az egyik kis anikonikus tárgyak vagy primitív alakok tisztelete volt, amelyek elé őreiken kívül más nem juthatott; a másik egy kápolna volt a Velián, amelyben mindenki számára megközelíthetően két ülő, lándzsát tartó ifjú szobra volt, Magnis Diis („a nagy isteneknek") dedikációval.
Minden kísérlet ennek a kettősségnek a magyarázatára vagy a kettő összebékítésére eleve kudarcra van ítélve. Ha elfogadjuk ezt a különbözőséget, nyilvánvalóvá válik a magyarázat: az elrejtett, titkos Penates Vesta tüzével együtt a latin istenségek legrégebbi csoportjához tartozott, míg a Dioszkuroszokról alkotott görög elképzelést a Penates modernizált magyarázatára vezették be, ami, bár a nyilvános kultuszban meggyökerezett, mégsem váltotta fel őket a titkos, állami szertartásban. Létezett egy hasonló kápolna ülő ifjakkal Laviniumban is: az ara Pacis egyik domborművén ez szerepel Aeneasszal, aki áldozatot mutat be a Penatesnek.
A két olasz tudós által megtalált és F. Castagnoli által közzétett archaikus, bronz fogadalmi felirat a laviniumi szövetségi szentélyben bizonyítja Castor és Pollux jelenlétét Laviniumban a hatodik század végén. Minthogy ezt a nagy oltárok mellett találták meg, biztosnak látszik, hogy a latinok Penates-én a dedikáción a Dioszkuroszok-at értették.

A feliraton ez áll: CASTOREI PODLOVQEIQUE QVROIS. Nyilvánvaló, hogy a Polydeukes latinul Poldoukes-ként állt a feliraton, mielőtt a különösen hangátvetés az LD helyett eltorzította a név eredeti alakját.

A Poldoukes megfelel az etruszk Pultukenak, ami mutatja a kultusz egyidejű bekerülését az etruszkokhoz és a latinokhoz. A Poloukes forma fordul elő Praenesté-ben, ami ugyanabból a vallási áramlatból származik; a Dioszkuroszok hasonlóan régi kultuszáról tudunk Ardeában, és szintén nagy fontosságú kultuszáról Tusculumban. Ezeknek az isteni ifjaknak a római lacus Iuturnae-nál talált szobrai (címlap és II. tábla) az ötödik század elejéről származó görög munkák.
Az a tény, hogy ugyanebben az időben épített templomukat a pomerium-on belül emelték, félreérthetetlenül bizonyítja, hogy kultuszukat hazainak tartották; befogadása tehát mindenképpen korábbi, minta Regillus-tavi csata. Az új feliraton őket quroi-nak nevezték és ezért mindenki egyetért F. Castagnolival abban, hogy egyenesen a déli görögöktől kerültek Latiumba. R. Bloch azt gondolja, hogy Locriból, míg H. Wagenvoort Tarentum mellett érvel. Kuroi megjelöléssel Spártában az isteni testvéreket lovasokként jelenítették meg és nagy népszerűségük az archaikus Latiumban időben egybeesett a lovasság katonai és politikai jelentőségével.

Lavinium egykori vezető szerepét nyilvánvalóvá teszi az a vélekedés, hogy a Dioszkuroszok Laviniumból kerültek Rómába, még ha az új felajánlási felirat nem is jelenti ennek a nézetnek az alátámasztását. Sőt mi több, Iuturna forrásistennő, aki Rómában a Dioszkuroszokkal kapcsolódott össze, szintén hazai istenség volt Laviniumban, és kétségtelenül velük együtt érkezett Laviniumból.
Gyógyhatású vizét használták Vesta kultuszában is, és így még nyilvánvalóbb, hogy egy összetett kultusz másodlagos istenségei a nagyobb istenekkel együtt átkerültek Laviniumból. Ugyanígy jutottak Rómába az ariciai Diana mitikus kísérői is.


Alföldi András - A korai Róma