A legújabb időkig a Septimius Severus-féle, márványba vésett, sajnos, felette töredékes, jelenleg a Palazzo dei Conservatori-ban látható Forma Urbis általában elfogadott összeállítása és magyarázata alapján megdönthetetlen tételként állt, hogy a Saepta Julia a mai Piazza San Marco, Corso Umberto, Via dél Caravita és Via dei Collegio Romano közötti, mintegy 400 m hosszú s 60 m széles területen, közvetlenül az ókori Via Lata mellett foglalt helyet. Ide helyezi Jordán, ide Richter, ide még 1935-ben Clementi is. P. Grisar szerint: „zogen sich die Saepta etva von dem heutigen seitlichen Eingang des vénétianischen Palastes bis über den Palazzo Doria und die Kirche S. Maria in Via Lata hinaus zum Aquaeduct der Virgo, waren alsó ein Bau von ungeheurer Lángé.
A Saepta ilyetén elhelyezésére s kiterjedésére vallottak a Corso Umberto mentén a Bonaparte, Doria és De Carolis paloták s a Grisar említette templom alatt régóta ismert, hét sorban elhelyezett hatalmas pillérek maradványai. Giuseppe Lugli, a kiváló olasz archaeológus, a régi Róma topográfiájának ma legkitűnőbb ismerője szerint 1934-ig senki sem kételkedett benne, hogy ezek a Saepta Julia maradványai. A helyzet azonban Gatti, a római régiségek felügyelője, valamint a svéd Lundström megállapításai folytán újabban lényegesen megváltozott.
A Forma Urbis néhány nehezen kibetűzhető feliratának elmés magyarázata s néhány töredékének logikus következtetések útján való újabb elhelyezése alapján a mai régészeti tudomány a Saeptát a Pantheon s az ettől keletnek fekvő Iseum és Serapeum közé helyezi, megállapítva, hogy a fedetlen, karámszerű, alkalmilag valószínűleg fából készült, ideiglenes korlátokkal s bódékkal több részre osztott építmény hosszanti oldalait egyegy oszlopcsarnok és pedig a Pantheon felé eső nyugatit a Porticus Argonautarum, az Iseum felé eső keletit pedig a Porticus Meleagri szegélyezte. Ilymódon új elhelyezést nyer a Porticus Argonautarum is, melyet a régészeti tudomány a legutóbbi időkig az Iseum és Serapeumtól északnak tudott. Eddig ugyanis a mai Piazza di Pietra déli oldalát elfoglaló Borsaepulet falaba, mint valami kalodába, beágyazott tizenegy hatalmas, barázdált, korinthusi oszlopot a Basilica Neptuni máskép Poseidonium maradványainak vélték s az egykor ezt körülvevő oszlopcsarnokot tartottak a szoban forgó egyébként egyedül Martialis epigrammáiból (II. 14,6; III. 20,11; XI. 1,12) s a Notitia-ból (Reg. XI.) ismert Porticus Argonautarumnak. Ma már azonban bizonyos, hogy az említett oszlopok nem a Basilica Neptuni, hanem igenis, az ennél jóval később épült Templum divi Hadriani másképen Hadrianeum maradványai.
Lugli határozott, mélyreható tanulmányokon alapuló meg-állapítása szerint e tekintetben ma már a legkisebb kétség sem foroghat fenn: „La identificazione dél tempio dél divo Adriano con quello, di cui si conserva ancora un fianco con undici magnifiche colonne nella piazza di Pietra, e fuori di dubbio.“
A Poseidoniumot ezek után egészen máshol kell keresnünk. És pedig, Gatti szerint kinek véleményét Lugli fenntartás nélkül osztja közvetlenül a Pantheon mögött. Az ennek déli részével szervesen egybefüggő építmény a ma is megállapíthatóan egykor pompásan díszített apsis és néhány faltöredék nem egyéb, mint a hajdani Basilica Neptuni (Poseidonium) maradványa. Tehát nem az Agrippa-féle thermáké, mint azelőtt hitték. A Poseidonium már csak azért sem szolgálhatta valamilyen melegfürdő célját, mivel minden fűtőberendezés híjján volt. A mintegy 45 m hosszú és 19 m széles, hosszanti oldalain pompás korinthusi oszlopokkal díszített terem kétségkívül társalgó és sétahelyül szolgált.
Az Agrippa-féle fürdők, melyekkel szorosan összefüggött, tőle délnek emelkedtek. Arra, hogy a Pantheonnal egybetartozó épület csakugyan a Poseidonium volt, vall a gyönyörű oszlopfők fölötti párkányzat delfinekkel, kagylókkal és tridensekkel tehát Neptunus attribútumaival élénkített ornamentikája. Erősen a Gatti Lugli féle megállapítások mellett szól az a körülmény is, hogy mind a Pantheon, mind a Poseidonium, mind pedig az utóbbi mögött elterülő, magával a Pantheonnal csupán közvetve összefüggő fürdőépület, továbbá a Porticus Argonautarum, sőt bizonyos fokig maga a Saepta Julia is Vipsanius Agrippa építkezései körébe tartozik. Ez az összetartozás már eleve valószínűvé, csak-nem természetessé teszi, hogy az Agrippa-féle, pompásnál-pompásabb épületek és sétányok a Thermák nyugati oldalán elterülő parkot es tavat is ideszámítva egységes csoportot alkottak. Csakúgy, mint például a Pompejus-féle építmények is. Hanem lássuk, mit szól mindezekhez Martialis?
Előre bocsátjuk, hogy a Campus Martius középső része, mondhatnánk szíve, Domitianus idejében már zsúfoltig meg volt rakva építészeti remekekkel, oszlopcsarnokokkal, fürdőkkel. Mindezek magvát, központját a pompás akkor még aranyozott bronzzal fedett, tehát valóban ragyogó Pantheon képezte. Előtte szürkegránit-oszlopokkal szegélyezett, jókora térség terült el. Ennek nyugati oldalán a nevezetes, nagyságában és szépségében, kivált pedig „újszerű" berendezéseiben Agrippa thermáit messze felülmúló, Nero-féle thermák épülete emelkedett. Agrippa thermáitól délnek Pompejus óriásépítményei meredeztek égnek.
Ezek legkiemelkedőbbike, leghatalmasabbika a tizenötezer nézőt befogadó színház, a szinte felette lebegő, a cavea peremén épült Venus Victrix templomával. A szebbnél szebb épületek körül nem kevésbé szép sétányok terültek el. Porticusok. Köztük, mint Martialis egyik epigrammájából (III. 19.) tudjuk, a százoszlopú csarnok (Hekatostylon), mellette platánliget, tele különféle vadállatok szobraival. Valóságos bronzból való állatkert. Gyermekek kedvelt játszótere.
A fedett oszlopcsarnokok egymással nagyobbára össze-függőitek s így alattuk még esős időben is óraszám lehetett sétálgatni. A Campus Martiusnak Pompejus és Agrippa építményeivel megrakott eme része az előkelő, világias társaság találkozó és sétahelye volt. Ismerősök itt jöttek össze. Bevásárlásaik egy részét is itt eszközölték, mert a Saepta és környéke tele volt jobbnál-jobb boltokkal. Ifjak és öregek itt fürödtek, tornáztak, társalogtak. Szóval szórakoztak ki-ki a maga módján. Szerelmespárok itt találkoztak és enyelegtek holdas estéken. A parazita is itt ődöngött, settenkedett napestig, minden fondorlatot felhasználva, hogy jobbmódú ismerősei közelébe férkőzzék, reménykedve, hogy végül majdcsak akad valaki, aki megszánja s meghívja valami sokat ígérő lakomára ...
Egy ilyen vacsoralesőt figuráz ki Martialis egyik epigrammájában (II. 14). A gúnyolódó versnek most hasznát vehetjük. Költőnk elmondja, hogy Selius, az éhenkórász, hol mindenütt jár, merre futkos, csakhogy meghívásra tegyen szert. Selius tehát elsőbben is felkeresi az egyedül Martialis emlegette Porticus Európáét, melynek helyét pontosan megállapítani ma már avagy talán ma még nem tudjuk. Soha más ókori író nem említi.
Az epigramma alapján azonban ez oszlopcsarnokot, mely nevét Europa elrablását ábrázoló valamilyen képről vagy szoborcsoportról kaphatta, meglehetős biztossággal a Saepta Julia újonnan megállapított helyétől északra helyezhetjük. Körülbelül oda, hol később a Templum Matidiae emelkedett. Ez a porticus a kiindulási pont. Selius idesiet s csak miután meg-győződik róla, hogy kiszemelt áldozata nem megy lépre, lódul tovább, hogy jókora kört írva le ismét kiindulási helyére kerüljön vissza.
Martialis minden bizonnyal tervszerűen, a felkeresett helyek sorrendje szerint, az egyik helytől a másikhoz vezető legrövidebb utat követve, írja le a parazita portyázását. Teljesen valószínűtlen, hogy az egymásután említett helyiségek, sétányok stb. valamelyike teszem azt, a Saepta Julia az út-vonalból messze kiessék. Másszóval: a Martialis epigrammájá-ban leírt út topográfiai dokumentum s mint ilyen, igazolni lát-szik Lugli, illetve Gatti és Lundström megállapításait a Saepta Julia s a Porticus Argonautarum fekvésére vonatkozólag. Hanem halljuk magát a verset:
Nil intemptatum Selius, nil linquit inausum, Cenandum quotiens iam videt esse domi.
Currit ad Europen et te, Pauline, tuosque Laudat Achilleos, sed sine fine, pedes.
(T. i. Europa porticusában sportkedvelő urak futógyakorlatokat tartottak és Selius jónak látja az éppen gyakorlatozó Paulinust a gyorslábú Achillessel hasonlítani össze, csakhogy meghívja. Ez azonban nem történik meg, mire Selius tovább robog):
Si nihil Europe fecit, tunc Saepta petuntur, Si quid Phillyrides praestet et Aesonides...
Vagyis: Selius Europa porticusából tüstént ,a Saepta Júliába kerül s végig rohanja az ennek hosszanti oldalain található, már említett két porticust, és pedig az Argonautarumot, melyet egy ott látható, Jasont, Aeson fiát (Aesonides) ábrázoló képről neveznek így; továbbá a másikat, mely a Forma Urbison felismerhető töredékes felírás szerint a Porticus Meleagri nevet viseli s melyben Martialis epigrammája szerint valószínűleg Meleager vadászatán kívül Chiron kentaurusnak, Philyra fiának (Phillyrides) képe is látható. Ez utóbbi festményt már Plinius is említi, mint a Saepta (Porticus Saeptorum) egyik díszét. A Saepta s a porticusok közti összefüggés ez alapon is világos.
Selius, kinek itt is felkopik az álla, csalódottan indul tovább, Isis és Serapis temploma a Martialis-féle Memphitica templa felé, hogy ott lábatlankodjék a templom közelében elterülő sétányon hordszékeikben (cathedris) üldögélő hölgyek körül. Isist Martialis „gyászos üszőnek" maesta iuvenca nevezi, minthogy a minduntalan Osirist gyászoló egyiptomi istennőt többnyire tehénszarvakkal ábrázolják. De halljuk magát a martialisi szöveget:
His quoque deceptus Memphitica templa frequentat, Adsidet et cathedris, maesta iuvenca, tuis.
Inde petit centum pendentia tecta columnis, Illinc Pompei dona nemusque duplex.
Nec Fortunati spernit nec balnea Fausti, Nec Grylli tenebras Aeoliamque Lupi:
Nam thermis iterumque iterumque iterumque lavatur Omnia cum fecit, sed renuente deo,
Lotus ad Europas tepidas buxeta recurrit, Si quis ibi serum carpat amicus iter.
Szóval, Selius az Iseumot és Serapeumot elhagyva, a római népnek Pompeius ajándékozta díszépítményekhez érkezik, a Hekatostylonhoz s az ettől jobbra-balra elterülő ligetekhez. Itt sem talál senkit, mire az e környéken sűrűn előforduló apró fürdőket (balnea), majd a nagyszabású thermákat látogatja sorra. Újra, meg újra, meg újra megfürdik, csakhogy ismerősre bukkanjon. Mindhiába! Akkor tehát utoljára alkalmasint Nero thermáit hagyva el megint csak visszarohan a Porticus Europae körül elterülő, puszpáng-szegte sétányra, mert hátha mégis odatéved, noha estére hajlik az idő, valamelyik elkésett ismerőse. Selius útja befejeződik. A kör bezárult.
Az epigramma helyes értelmezéséből kiviláglik, hogy a Porticus Europae-től délnek fekvő Saepta a Porticus Argonautarum s az Iseum és Serapeum közt tehát ez utóbbitól nyugatnak, nem pedig keletnek fekszik. Mi sem igazolhatja jobban Lugli ily értelmű topográfiai megállapítását, mint ez az epigramma.
Martialis idézett soraira egyébként maga Lugli s már előtte Richter is utal. Lugli, aki prózai fordításban közli az epigrammát, csupán azt a megjegyzést fűzi hozzá, hogy tartalma szerint a Porticus Argonautarum a Saepta s a többi Agrippa-féle épület közelében foglal helyet. Azok közé tartozik. Richter többet mond: „Die eingehaltene Reihenfolge ist diese: Porticus Europae, Saepta, Iseum, Hekatostylon, Porticus Pompeia, also durchaus topographisch. Dann folgen die noch Mart. I. 59, 3 genannten, topographisch nicht zu fixierenden Bader des Gryllus etc.... dann die Thermen und schliesslich kehrt er zur Porticus Europae zuriick. Darnach muss diese nördlich von den Saepta gelegen haben.“
Ez utóbbi megállapítás ma is érvényes. Richter, az akkori archaeológiai ismeretek alapján állva, az epigramma többi sorában sem találhatott határozott ellenmondásra. Hanem, a Saepta Júliát régebben vélt helyén gondolva, maga a leírt út ejthette volna gondolkodóba. Mert e szerint Selius a (helyesen) északnak fekvő Porticus Europae felől érkezvén a Saeptába, azon végig meglehetősen hosszú utat tesz délnek. Akkor megfordul, megint északnak tart, bejárja a Porticus Argonautarumot, ismét délnek fordul, az Iseum és Sera-peum felé s onnan vág át a Hekatostylon-hoz.
Aligha valószínű, hogy Martialis ilyen fel-alá való sétára küldené hősét, eléggé széteső területen, ha a Saeptát azelőtt vélt helyén gondoljuk, mikor már csak az ókori olvasó kedvéért is minden bizonnyal minél egyszerűbben akarja leírni annak körbefutó útját. Az is feltűnhetett volna Richternek, hogy Selius, útja végeztén, az Agrippa s Nero-féle thermák tájáról minden átmenet nélkül, a régi elgondolás szerint elég messze, a Via Lata mentén fekvő Porticus Europae puszpángbokrai közé cseppen, a közbeeső, meglehetősen hosszú út legkisebb részletezése, sőt megemlítése nélkül. Az újabban megállapított topográfiai helyzet figyelembevételével Selius útjának leírása hiánytalan és kevésbé bonyolult. Az érintett épületek sokkal egységesebb csoportot alkotnak, miáltal a kép szemléltetőbbé válik.
Ami már most a Saepta Júliát kétoldalt beszegő oszlop-csarnokok, a Porticus Argonautarum és a Porticus Meleagri he-lyének újabb megállapítását illeti, azt a constantinusi Notitia száraz felsorolása is igazolni látszik: „Regio IX. Circus Flaminius. Continet: ... thermas Alexandrianas et Agrippianas, por-ticum argonautarum et Meleagri, Iseum et Serapeum ... etc. A Saeptát beszegő két porticus itt is az Agrippa-féle thermák s így tehát a Pantheon és az Iseum közé kerül.
Lugli megállapításait szerintem Martialisnak még egy epigrammája támasztja alá (III. 20). Ebben költőnk azon töpreng, vájjon mit művel barátja, az örökké nevető poéta, Canius Rufus? Erre nézve ezer kérdést intéz a Múzsához. Jórészük bennünket ezúttal nem érdekel. Hanem igenis érdekel az a kérdés, hogy vájjon Rufus csípős elmésségeivel nem a költők egyletében schola poetarum mulattatja-e hallgatóit? S ha innen távozik, vájjon nem a templum porticusát keresi-e fel (porticum térit templi)? Vagy tán az Argonauták táján csavarog nagy lustán? Avagy nem Europa finom oszlopcsarnokát látogatja-e éppen? S tán ott üldögél, vagy pedig a délutáni forróságtól eltikkadt puszpángbokrok között sétálgat, keserves gondjait feledve?
An otiosus in schola poetarum Lepore
tinctos Attico sales narrat? Hinc si
reccesit, porticum terit templi An spatia
carpit lentus Argonautarum? An delicatae
sole rursus Europae Inter tepentes post
meridiem buxos Sedet ambulatve liber
acribus curis?
Mármost hol volt ez a schola poetarum? Költőnk másutt is szól róla (IV. 61, 3.), hanem közelebbi helyét ott sem határozza meg. Más író nem említi. Martialis egyik epigrammája szerint Quirinus templomának oszlopcsarnokában, a Quirinalis dombján, naphosszat éppoly henye csapat (turba otiosa) lebzsel, akárcsak Pompeius, Europa, vagy az Argonauták oszlopcsarnokaiban. Egyedül e társaság tagjai azok, mondja tréfás túlzással, kik hébe-hóba olvasgatják tréfás verseit. (XI. 1, 916.) Minthogy azonban a szóban forgó helyen Martialis kifejezetten a schola poetarum-ró) beszél Canius, mint láttuk, ott mesél hallgatóinak, Mancinus is ott (in schola poetarum) találkozik pajtásaival (IV. 61, 3.), kellett, hogy legyen egy bizonyos, meghatározott helyiség, a „költőegylet“ közismert csarnoka vagy terme, melynek egykori fekvését ma már nem ismerjük.
Magyarázatra szorul az epigrammában említett „porticus templi" is. Friedlánder ezt nem tudja kielégítően megfejteni. Noha nem osztja Jordán amaz állítását, hogy egyedül templum szóval nem lehet egy bizonyos, meghatározott templomot meg-jelölni, végül mégis azt a meglepő kijelentést teszi, hogy éppen e helyen (hogy miért, azt nem mondja) lehetetlen hiányoznia amaz istenség nevének, melynek templomáról Martialis beszél. A templi szót tehát romlott alakban hozzánk került szöveghagyományozásnak véli s bár elveti a Munro által javasolt tectae szót, aminek egyébként (porticum terit tectae!) nem is volna semmi értelme, helyette a Magni-t ajánlja. Ez esetben t. i. az említett oszlopcsarnok Pompeius Magnus porticusa lehetne!
Meglehetősen erőltetett feltevés. Heraeus, kitűnő szövegkritikai kiadásában, a Magni és tectae szavakon kívül bizonyos Tampius Flavianus consul egyébiránt teljesen ismeretlen személyiség nevével kapcsolatban Tampi szót jelöl meg a templi esetleges pótlásául. Ez a feltevés még az előbbinél is erőitettebb. Az olasz Giarratano a templi-t fogadja el, hagyományozott alakjában. Mint a francia Izaac 1930. évi bilinguis kiadásában a templi szóval kapcsolatban Isis és Serapis templomára gondol.
Véleményem szerint a Gatti-Lundström-Lugli-féle meg-állapítások után a porticus templi jelentése világos és semmiféle pótlásra vagy szóhelyettesítésre nem szorul, mert csakis a Pantheon előterét szegélyező oszlopcsarnokot jelentheti. A Pantheon az ókori szövegekben Templum Agrippae néven szerepel65 s az előadottak szerint a Porticus Argonautarum tőszomszédságában állt. Az a körülmény, hogy költőnk éppen ez utóbbit említi a következő sorban, megerősíti a porticus templi ilyetén értelmezését.
Ha a Saepta Julia s a Porticus Argonautarum legújabban megállapított topográfiai helyzete Martialis epigrammáiban iga-zolásra talál is, a probléma megoldása csupán részleges, mivel újabb problémákat vet fel. Ugyanis, ha a Saepta Júliát hagyományozott helyéről az újabb megállapítások szerint őt megillető helyre tesszük át, akkor felmerül a kérdés, hogy miféle óriás-építmény maradványai azok, melyeket a legutóbbi évekig a Saepta alappilléreinek tartottunk? Továbbá, ha a Saepta helyének mai megállapításánál maradunk, akkor hogyan és hová helyezzük el a Domitianus idejében épült vagy akkor teljesen megújított s átépített Minerva Chalcidica nevű templomot, mely eddigi tudásunk szerint a mai Maria sopra Minerva helyén, vagy legalább is ennek közelében állt, míg most, a legújabb archaeológiai megállapítás folytán egyszerre csak a Saepta Julia által hajdan elfoglalt térség kellős közepébe kerül?
Balogh Károly