Vatikánban, a pápai parkban előkerült sírfelirat, ma a Vatikáni Múzeumban (Musei Vaticani) őrzik.
Kr. u. 2. század első fele.


A túlvilági árnyaknak (Dis Manibus). P(ublius) Aelius Avitus, Traianopolisból, az Equites Singulares Augusti (nevii lovascsapat) Aelius Lucanus parancsnoksága alatt álló szakaszának thrák származású kiirtöse (Publius Aelius Avitus Traianopoli tubicen Equitum Singularium Augusti turmae Aelii Lucani natione Thrax), élt 35 évet, katonáskodott 15 évet. P(ublius) Ael(ius) Aurelius, az örököse (heres) és Iulius Maximus szakaszparancsnok (decurio), másodörököse (secus heres) a legjobb barát számára gondoskodtak a síremlék elkészítéséről.


Az elhunyt a Traianus óta a császár személyes testörségének számító, a különböző provinciákban állomásozó lovas segédcsapatokból (alae) Rómába vezényelt lovasokból álló Equites Singulares Augusti nevű csapat kürtöse (tubicen) volt. A felirat megadja szülővárosát (patria) és származását (natio).
Katonai szolgálatát 20 éves korában kezdte. A római jog a római polgárjoggal rendelkezők körében két örökösödési módot különböztet meg. Az egyik a fenti feliraton található forma, az ”elhunyt akarata szerinti végrendelkezés” (hereditas testamentaria), a másik pedig az, amikor a halál bekövetkeztekor nem áll rendelkezése végrendelet (hereditas ab intestato).

A fenti feliraton az elhunyt két örököst nevezett meg: az első örököse (primus heres) valószínűleg katonatársa volt (lásd még lejjebb), második örököse (secus vagy secundus heres) pedig katonai elöljárója, aki az első örökös akadályoztatása (pl. halála vagy római polgárjogtól való megfosztása) esetén léphetett örökébe. Az első örökös nevének első két tagja (duo nomina) megegyezik az elhunytéval (Publius Aelius). Ebből talán arra lehet következtetni, hogy férfiágon rokona (agnatus) volt Avitusnak, és ebben a minőségében lett első örökös. A két név egyébként azonos Hadria-nus császár praenomenével és nomen gentiléjével - talán részesítette őket vagy szüleiket római polgárjogban.