A nemzeti emlékezet színhelyeként számtalan oszlopot állítottak fel a Forumon. Ezek egy részét az idők során eltávolították, vagy a feliratát lecserélték.

Az oszlop, mint jelkép, szinte minden mitológiai rendszerben megjelenik. Legkézenfekvőbb jelentése a világokat összekötő és elválasztó világtengely (axis mundi), ami sokszor világfaként vagy életfaként jelenik meg. Az antikvitásban a templomok előtt, vagy a belső térben felállított magányos oszlopok, magát az istenséget is szimbolizálták, de áldozati oltárul is szolgálhattak.
A magas oszlopokra helyezett istenszobrok az égben lakást jelentették, azt sugallták, hogy az istenek a magasban laknak. Egyiptomban napszimbólumok voltak. A sajátos formájú obeliszkek szintén Nap-jelképek. Az Ozirisz kultuszban a Nap termékenységet jelentő aspektusa mellett fallikus jelentés is társult hozzá.

Általános díszítőelemként egy spirális út vezetett körbe az oszlopon, az út, ami az „égig" vitt. Ez az alapja a római annalisztikus emlékoszlopoknak, amelyek hadieseményeket mesélnek el. A történet az oszlop alján kezdődik, és a tetején, a dicsőséges magasban ér véget.
A rómaiaknál felállított fogadalmi- és a dicső tetteket megörökítő oszlopok tehát szintén az égbe vezető út, a megistenülés, a felemelkedés kifejezői. Ennek megörökítése több módon is lehetséges volt. A legegyszerűbb egy felirat, amiben az isten(ek)nek ajánlva az oszlopot, leírja, hogy mit vitt végbe.
A másik eset, amikor az istenoszlopok díszítését követve, az oszlopon felkúszó spirális utat, a véghezvitt harci tettek képeivel díszítették, végül csak felállították a győztes szobrát az oszlop tetejére, az isteneket megillető helyre.