A köztársaságkori Forum története a Kr. e. V. századdal kezdődik. Annak ellenére, hogy a Birodalom még csak formálódott, s a fiatal köztársaság pénze inkább a hadikapacitás fejlesztésére, mintsem pompás középületekre kellett, a Forumon folyamatos volt az építkezés. Felállították a Rostrát, a szónoki emelvényt.
Ennek megépülte jelzi az első komoly funkcióbeli változását a Forumnak, ugyanis a Rostra felállítása azt jelenti, hogy a politika és az igazságszolgáltatás kinőtte a Comitium kereteit és kezdte elfoglalni a Forumot. A tabernákhoz közel intézték a nyilvános üzletkötések egy részét is. A köztársaságkori Forum a politikai élet központjává lett.

A Kr. e. IV. század többek között a gallok támadásáról nevezetes. Akkor, a tradicionális időrend szerint Kr. e. 390-ben, a város leégett. Újjáépítésekor a helyreállítás mellett a magaslatok megerősítése volt a cél. Livius szerint „modern" városként épült újjá, bár a négyzethálós várostervezést nem alkalmazták. A változás megjelent a Comitium területén, amikor a még szögletes alaprajzú teret kör alakúvá formálták. A politikai élet túlnyúlt a Comitiumon, de az állami politikai aktivitás színtere a Curia lett.
A Forum ebben az időben a pénzügyi élet nyüzsgő központja lett. Az Aedes Saturni magas podiuma adott helyet az Aerarium Saturninak, az állami kincstárnak. Az argentarii, a pénzváltók, a tabernákba költöztek, és a Forum századokra a város és a birodalom legnagyobb pénzügyi központja lett.

A Forumon zajló eseményeket tekintve azonban a látványosságoké a főszerep. Ekkor már tabernák és porticusok keretezték a teret, amelyek eredeti funkciójuk mellett a téren zajló események nézőtereiként is szolgáltak.
A diadalmenetek mellett talán a legfontosabb római ünnep, a ludi Romani eredetét is a Kr. e. IV. századra teszik. Az elsők között volt a római nagyságot megörökítő felvonulások között, melynek nézői a templomok magas podiumát, a tabernák és később porticusok tetején kialakított „erkélyeket" (maeniana) használták nézőtérül.
A látványosságok (spectacula) mellett egy századdal később a gladiátori viadalok (munera) is megjelentek, és időről időre felépített ideiglenes nézőterének ülései, Statilius Taurus amphitheatrumának megépültéig itt is maradtak. Azt azonban hozzá kell tennünk, hogy ezek a játékok, ellentétben a nyilvános felvonulásoktól, már nem voltak ingyenesek.

Maga a Forum a római nagyság megörökítésének emlékhelyévé kezdett alakulni. A rómaiak egyszerre kívánták saját tetteiket és múltjukat megjeleníteni. A görög szemlélettel szemben - akik múltjukat a mitologikus történetek megelevenítésével ábrázolták -, a rómaiak nagyon is a konkrét történeti eseményekre koncentráltak.
A római vallás őskultuszának jegyében, a ius imaginis alapján, a fontos közigazgatási tisztségeket viselőket megillette a képmás állításának joga. Számtalan emlékoszlop és szobor jelent meg a Columna Maenia és a Rostra szobrainak felállítása után. Ezek közül az elsőként kiemelhető spolia, a C. Duilius tengeri győzelmét megörökítő Columna Rostrata C. Duilii, már Róma világhatalmi törekvéseinek is hangot adott.
Az ars statuaria (itt: az oszlopállítás művészete) ezután hatalmas méreteket öltött a területen. Az érdemeket szerzett polgárok portrészobrai, amelyeket a senatus jóváhagyásával, vagy néha anélkül is állítottak, a római művészet egyik ágát, a portrészobrászatot különleges magasságokba emelte. A tiszteleti szobrok a korai korszaktól eltekintve, mint arcmások is valósághűek voltak, ugyanakkor minden korszakban nagyon ügyeltek a megjelenített személy társadalmi státusának kifejezésére is. A hellenisztikus idealizálás csak a későbbiekben jelent meg, főként az egészalakos szobroknál, és leginkább az ábrázolt személy testét (görög atlétaszobrok mintája), az arcvonásait kevésbé érintette.

Kr. e. 210-ben a Forum északnyugati oldala leégett. A tűz által lerombolt épületeket a következő évben a Basilica Argentaria kivételével újjáépítették. Miután hét leégett belőlük (tabernae septem) ötöt (tabernae quinque) újjáépítettek. A tabernák mellett a Forumot övező utcák gazdasági-kereskedelmi jelentősége is megnőtt. Még magát a Via Sacrát is utcára nyíló üzletekkel rendelkező házak övezték.

A Basilica Argentaria helyén épült fel Kr. e. 184-ben a Forum első komoly középülete, első igazi basilicája, a Basilica Porcia, amit a következő században a későbbiekre nézve építészeti standardot jelentő Basilica Aemilia (Kr. e. 179) követett. A Kr. e. II. század a városi építészet virágkora. Az addig városrendezési szempontból csak ideológiai, de esztétikai koncepció nélkül alakuló Forum drámai átalakuláson ment át.

A világbirodalommá nőtt Róma politikai súlya megkövetelte, hogy a város külsejében se hasson szegényesebbnek az általa meghódított hellenisztikus városoknál. Az új szerep új külsőt követelt. A Forum eddig nem felelt meg az etruszk időkből továbbélő hagyománynak, a terek axiális elrendezésének. Természetes fejlődése nem engedte, hogy épületeit egyetlen főtengelyre szerkesztve építsék meg, de ettől az időtől kezdve nagymértékben jelen van elrendezésükben az erős szimmetriára való törekvés.
Az oszlopcsarnok, a porticus, ami a görög építészetben mint reprezentatív térhatároló jelent meg, itt is alkalmas volt a szimmetrikus térzárásra. A rómaiak itt tovább is léptek, ugyanis a görög köztereken az oszlopcsarnok nem feltétlenül illeszkedett szimmetrikusan a térhez, Rómában ez a szimmetria minden esetben megjelent. Ugyanez az axialitás jelent meg a római középületek legjellegzetesebb formájánál, a basilicdnál is.
Az új épülettípus, a basilica görög eredetű elnevezése, ami a királyokra utal, egy új politikai, és új esztétikai funkciót is jelent. Politikailag a visszautalás a popularizálódó politika és a közügyek arisztokratikus intézése közötti ellentmondásra hívja fel a figyelmet, míg esztétikailag a korábbi tabernák népi ízlésű díszítése helyett egy elegáns, a pompával hatalmat sugárzó ízlés kerül kifejezésre.

A basilica nem a királyi tanácsterem, hanem a görög agarait (közterek) stodjához (oszlopcsarnok) hasonló funkciókkal bírt, de míg ott általában két, három, vagy akár négy hosszúkás stoa keretezte a jóval kisebb közteret, addig itt hosszú idő telt el, amíg ez az egységes látványú és tervezésű tér kialakult.
A görög stoa mindig nyitott az agorára, a római viszont részben zárt. Kezdetben a tér felé nyitottak voltak, amit aztán a díszbejárattal ellátott, teljesen zárt épületegység váltott fel. A basilicák belső terükben a forum rendjét ismételték meg. A görög és római építészeti megoldások és funkcionális különbségek ellenére, a központi tér egységes arculatot nyert az azt két oldalról lezáró basilicák által.

A közvetlenül a Forum terével érintkező Basilica Porcia (Kr. e. 184), a tabernák mögött felépült Basilica Fulvia et Aemilia (Kr. e. 179) és a Basilica Sempronia (Kr. e. 170) megépítése, nemcsak a tér külső képét változtatta meg, hanem a gazdasági tevékenység jó részét a Forum szabad teréről ezekbe az épületekbe telepítette át.

A politikai változások ugyanis átalakították a központi tér életét is. A jórészt arisztokratikus vonalat követő államvezetés a Gracchusok fellépése után egyre inkább módszerváltásra kényszerült, és a politikában megjelent a populizmus. Ez a senatori rend által politikai-államvezetési munkahelyként használt Forumot egyre több látnivalóval terhelte. C. Gracchus megkísérelte lebontatni a gladiátori játékok nézőterét, és ingyenessé tenni a játékokat a köznép számára is. Nyilvános játékok, közlakomák, gladiátori küzdelmek és venatiók (állathajszák) követték egymást, és a későbbi korok építkezései az ideiglenes lelátók mellett ezek nézőtereit is kialakították.

A Forum funkcionálisan elkezdett területileg is specializálódni. A pontos dátum nem ismert, de a köztársaságkori Forum központi, nyitott terét megpróbálták valamiképp elkeríteni és méltóságát megóvni a tömegtől.
A tér új kialakítása előmunkálatokat is követelt. A Basilica Fulvia et Aemilia megépítéséhez szükséges volt a Cloaca Maxima nyitott árkának teljes befedése, s talán ekkor épült az Argiletum alatt futó újabb ága is. Az egész területet újrakövezték, s azokat az építményeket, amelyek az új talajszinthez viszonyítva túl alacsonyan feküdtek, felemelték az új szintre, és újratervezve újjáépítették. Ezek közé tartozott a Rostra és a Lacus Curtius.
Ugyanebben az időben épült a Boni által „Rostra Veterá"-nak nevezett boltozatos építmény, ami Richardson szerint egy, a Vicus Iugariusról a Clivus Capitolinusra vezető kisebb viaduktszerű építmény volt.

Arra is kísérletet tettek, hogy a Forum terét világossá és átláthatóvá tegyék. Ennek egyik - a korban ugyan vitatható intézkedése volt -, hogy kísérletet tettek a felállított emlékoszlopok és tiszteleti szobrok egy részének, az állami rendelet nélkül felállítottak eltávolítására. Hadvezérek és államférfiak bronzból készült szobrainak tömege lepte el ugyanis a Forumot, amelyek sajnálatos módon megsemmisültek a későbbiek során.

A Kr. e. 158-as dátum, amit az intézkedést kiadó consulok hivatali évei jeleznek, egy kicsit előrevetíti azt, amit Plinius saját korában jelezni kívánt: a törekvést annak kifejezésére, hogy az állam (itt: senatus) mindvégig ellenőrzése alatt tartotta a politikai életet. Az elkövetkező idők ugyanis nem ezt látszottak igazolni.
Ugyancsak irodalmi utalásokból tudunk az ún. triumphális festményekről. Ezek az épületekkel együtt eltűntek az idők során. Szerepük azonban ugyanaz volt, mint a bronz tiszteleti- és triumphális szobroké. Ezek egyike Métrodóros festménye, amit L. Aemilius Paullus megrendelésére festett a pydnai győzelem emlékére, és a hadvezér teljes megelégedésére.
Később (Kr. e. 146) L. Hostilius Mancinus rendelt hasonlókat Karthágó ostromáról. Ugyanígy a háborút és a dicsőséget örökíthették meg azok a festmények, amelyeket Spártából hoztak el, és Kr. e. 59-ben állítottak ki a Comitiumon.

A Forum történetének új szakasza Kr. e. 145-ben kezdődött, amikor a Comitiumról a politikai szerepű gyűlések (contiones) a Forum terére kerültek. Ekkor a Forum legalacsonyabb pontján épült Aedes Castoris et Pollucis magas podiuma, mint a Rostra ellenpontja jelent meg. Amint megváltozott a Forum terének orientációja, a súlypont a Curia/Comitium helyett az Aedes Castoris et Pollucisra helyeződött, ami a nyilvános gyűlések központja lett. Az előbbi a véleménynyilvánításnak, az utóbbi a vélemények meghallgatásának lehetőségét nyújtotta, az első a patriciusok, a második a plebeiusok szószékeként funkcionált.
Ugyanehhez a súlyponteltolódáshoz tartozott a Gradus Aurelium, vagy Tribunal Aurelium megépítése. Pontos helyét nem tudjuk, de Cicero utalásai szerint valahol a Castor- és Pollux-templom előtt állhatott. Ezzel a központilag kitüntetett tér a Forum átellenes oldalára került.

Anélkül, hogy tudnánk, pontosan hol állt a Tribunal Aurelium, a templom szónoki platformja jelképesen is tökéletesen alkalmas volt a politikai változások tükröztetésére, hiszen a szónok így, a Curiával szemben beszélt a néphez, miközben rámutathatott a politikai élet problémáinak okozójaként számon tartott senatusra, a tömeg ugyanakkor vele szemben, nemcsak szimbolikusan, hanem fizikai valójában is hátat fordíthatott korábbi vezetőinek. Cicero utalt arra, hogy a Curia előtt álló Rostrát a senatus ellenőrzése alatt tarthatta, és fékezhette a tömeget lázító szónokok hevét. Ez a Castor- és Pollux-templom esetében nem volt lehetséges.
A Rostra mindenképp az arisztokrácia szócsöve volt, az Aedes Castoris et Pollucis pedig a népé. A templom ideális helye volt azoknak a népszerűséget hajhászó szónokoknak, akik a nép és az arisztokrácia közötti szakadékot kívánták hangsúlyozni.
A Mediterraneum meghódítása gazdasági és politikai tekintetben egyaránt változást hozott. A város élete felgyorsult, az állam vezetésének megszokott formái megváltoztak, egyre nagyobb teret kapott a nép kegyét kereső politizálás.

A plebeius ideológia további megnyilvánulásai közé tartozott a Lacus Curtius szent körzetének és a Marsyas-szobornak az elhelyezése a Forumon. A Genius Populi Romani szent helye és a Rostra azonban mindvégig megmaradt a római állam legfőbb szimbólumának. Szerepében élesen elkülönült az ezen a platformon állók, és a subrostrani, a tömeg megnyilvánulása.
A canalicolaeforenses, vagy ahogyan ma neveznénk őket, a csatornatöltelékek ugyanúgy hozzátartoztak a Forum mindennapos képéhez, mint a senatori rend (ordo senatorius) államügyeket intéző csoportja. Kölcsönösen függtek egymástól, és az előkelők egy része minden eszközzel igyekezett megnyerni a plebs jóindulatát.

A Forum szerepe továbbra is szorosan kötődött az állami élet látványos megnyilvánulásaihoz. Ennek egyik formája a legarchaikusabb szokást őrzi: az állami temetéseket. A forum reprezentációs életében a halotti szertartások nemcsak a felravatalozott és közszemlére kitett polgárok, és életét dicsőítő beszédek formájában voltak jelen, hanem az ősök tiszteletének vallási kultuszán alapuló történelmi emlékezet különböző megnyilvánulásaiban is.
Ennek példái a korai korszakra datálható, szakrális tevékenységként megjelenő győzelmi demonstrációk, a triumphusok és ovatiók, mint a birodalmi nagyság, és a birodalomért végzett munka legpompásabb megnyilvánulásai. Ehhez társult a győzelemre segítő istennek tett felajánlás, a hadizsákmányból épített templom, vagy más győzelmi emlék felállítása.

A triumphus, mint hatalmi demonstráció csak a győztes hadvezéreknek járhatott, de hasonló szerepű felvonulással jelezte egyre szélesedő társadalmi szerepét egy másik csoport, az ebben a században renddé szerveződő lovagrend (ordo equester).
Az eredetileg a Regillus tavi csata (Kr. e. 496) emlékére szentelt transvectio Equitum Róma felemelkedésének kezdetét, és a lovagoknak ebben játszott szerepét volt hivatva megünnepelni. A lovagi hagyományok részét képezte maga az Aedes Castoris et Pollucis épülete, de ide tartozott az elhunyt nagyságokról történő megemlékezés másik formája, a fogadalmi emlékek között megtalálható lovas szobrok állításának szokása is.

A harmadik emlékmű típus a diadalmenetekhez kapcsolódott, és már vitathatatlanul a hellenizált, új ízlést tükrözte: a diadalkapuk felállítása. Ez a római szakrális kapu és a magas piedesztálra emelt görög tiszteleti szobor egyesítéséből létrejött emlékműtípus, ami a szobortalapzatul szolgáló koronarészen a győztes hadvezér diadalkocsis szobrát hordozta.
Az első közülük a Fornix Fabianus, amit aztán főként a császárkorban követtek a továbbiak. Míg a politikai élet változásai új funkciókat adtak a térnek, a hagyományos feladatok, a kormányzás és a gazdaság irányítása számára szűkké vált a régi városközpont.

További probléma, hogy hogyan is egyeztessék a régi nagyság tekintélyét a közönséges ízlés kívánalmaival. A Forum ekkor - mindenekelőtt külsőségeiben - erőteljesen a római politika tükörképeként, a Mediterraneum fővárosává váló birodalmi központ méltóságát, nagyságát, hatalmát és gazdagságát hirdette. Megjelenésében követte a régi szabályt, amely a homlokzatokat hangsúlyozta. Itt jelentkeztek először a látványos oszloprendek, az épület többi oldala azonban továbbra is jelentéktelen maradt.
A görög peripterost csak féloszlopokkal jelezték az épületeken, hiszen a római építészetben az oszlopnak általában nincs statikai szerepe, csupán dekorációs célból alkalmazták. Építészetük korszerű eszközei még csak a technikában nyilvánultak meg, a korszerű konstrukcióktól idegen külső formát nem igazították hozzá a technikai fejlődéshez. A látvány - mert a méltóság kifejezésére ezt a formát nélkülözhetetlennek tartották -, görögös, erősen különbözött a korábbi korok rusztikus megjelenésű városképétől.

A Kr. e. I. században a Capitolinus lejtőjén megépült a „Tabularium" (Kr. e. 78), ami akkor még pusztán csak elválasztotta a teret a Capitoliumtól, de későbbi átépítései során többszintes épületté változtatták, hogy a császárkor századaira egy pompás kulissza részeként fenséges hátteret adjon a tér rövid oldalai lezárásának.

A „Tabularium"-mal szemközt, a Forum túlsó oldalán, a Palatinus és a Velia lejtőin túl a Carinaera" is tovább terjeszkedő arisztokrata negyed is átépült. Itt, a város legelőkelőbb helyén, közvetlenül a pontifex maximus domusa mellett vett magának házat Cicero. Ezzel szemben állt a gens Valeria családi rezidenciája, a Clivus Capitolinusra települt Annius Milo háza, és a Forum déli részén a Basilica Sempronia megépítéséig a tabernák mellett kapcsán tudjuk, hogy nemcsak a Basilica Aemiliát, de saját házukat is arcképekkel díszített pajzsokkal (clipeus) ékesítették.
Plinius magyarázata szerint ez is a hadi dicsőség megörökítéséhez, a Marshoz kapcsolódó rítusokhoz tartozott, de ugyanakkor a rajta ábrázolt dicsőséget szerzett ősök kultuszát is életben tartotta. A magánélet és a közélet színtere a Forum tőszomszédságában egyre inkább csak a legmagasabb körök számára kötődött szorosan egymáshoz.

A „felső tízezer" magánélete a valaha a Via Sacra mentén álló házak taberndit is átalakította. Ide költöztek a luxusüzletek, a tabernák árui között már ott voltak a szellemi igényeket kielégítő könyvek, a Forum toldalékaként megépült a Macellum, hogy az új életmód igényeit kielégítse. A város egyre terjeszkedő központja a maga finom megjelenésével és luxus életmódjával egyre nagyobb kontrasztba került a Forum háta mögé szoruló, szűk utcájú, zsúfolt Subura lakóinak nyomorúságos mindennapjaival. Állandósultak a politikai konfliktusok, amelyeknek természetes teréül a Forum szolgált.

A köztársaság polgárháborúba torkolló utolsó korszakát a Forum építéstörténetében a közjavára felajánlott ajándékok, a középületek restaurálása, de főként díszítése jellemezte. A római nemzetségek igyekeztek megőrizni a szó szoros értelmében vett térfoglalásukat a Forumon, és gondját viselték a családi nevet a köztudatban tartó emlékhelyeknek és középületeknek, folyamatosan jó karban tartották ezeket. Így Q. Fabius Maximus restauráltatta a Fornix Fabianust, L. Aemilius Paullus pedig, mint Cicero megjegyezte,"" egy mindennél dicsőbb emlékhelyet alkotott, mikor a Basilica Aemiliát építtette át (Basilica Aemilia et Paulli).

A római Forum politikai életének díszlete a köztársaság utolsó évtizedeiben változott meg. Először Sulla változtatott a Comitium és a Curia politikai súlyt is tükröző együttesén: a létszámában megnövelt új senatusnak nagyságában kibővített új Curiát épített. A Curia Cornelia építése több szempontból is értelmezhető. Az épület már önmagában változtatott a tér szerkezetén, a nagyobb épület nagyobb teret foglalt el a Comitium területéből, mintegy jelezve a népakarat kifejezésének visszaszorítását.

Értelmezhető viszont egy látszólag demokratizálódó, azaz az államvezetésbe egyre több embert bevonó gesztusként is, ami egyszersmind az arisztokrácia szerepének ismételt erősödését tükrözi a Forumon. Az egyszemélyi vezetés pedig a Rostrán magasodó, hatalmat, gazdagságot és katonai fölényt egyszerre kifejező aranyozott bronz lovas szoborban került kifejezésre.
Az igazságszolgáltatás, amelynek eredeti helye szintén a Comitiumon volt, kívül került a Forum hagyományos határán. A tribunal praetoris, vagy Gradus (Tribunal) Aurelius későbbi pontos helye ugyan vitatott, de valószínűsíthetően a Comitiumon kívül állt. Először feltehetően a központi tér közepére, a Puteal Libonis és a Fornix Fabianus mellé, a későbbiekben a Comitium és Curia körzetébe helyezték. Lehet, hogy lépcsője állandó, de maga a tribunal ideiglenes szerkezet volt.

Az új Curia, Sulla politikai konzervativizmusát tükrözendő, ismét visszafordította azt az egyensúly eltolódást, amit a politikai gyűlések Forumra kerülése okozott. Ismét hangsúlyossá vált a régi Comitium/Curia oldal, és ellensúlyozódott a politikai térvesztés is.
A Forum terét újrakövezték, valószínűleg akkor épültek meg a nyilvános játékok hátterét adó földalatti galériák, a téren ismét a látványosságok kerültek előtérbe. Az ideiglenes nézőtérnek nem maradt régészeti bizonyítéka, de a galériákban tartották azokat az emelőszerkezeteket, amelyekkel a munusok színpadképéhez szükséges díszleteket mozgatták. Itt várakoztak a játékok szereplői is. Ugyanígy csak áttételesen tudunk a Forumon tartott színházi előadásokról is.
A központi tér karbantartása és díszítése az aedilisek feladatkörébe tartozott, s aki pompás ékítményekkel látta el a látványosságok teréül szolgáló építményeket, basilicákat, számára a későbbiekben ez politikai tőkét jelentett. A Forumra ekkor kerültek először komoly művészi értékű alkotások is, mint például a Praxitelés követői által készített Eros, amit C. Claudius Pulcher hozott el Messanából. Az egymásra licitáló senatorok Róma főterét valóban a világ legdíszesebb központjává tették.

Caesar alatt kezdődött meg a köztársasági forum radikális átalakítása. Kr. e. 52-ben a Clodius temetésén keletkezett tűz megrongálta a Basilica Porciát és a Curia Corneliát. A Curia ekkor még a régi helyén épült újjá, de röviddel ezután megkezdődött az egész Forumot érintő nagy átalakítás, ami Caesar hatalmi ideológiájának jegyében fogant. A terv pontos részletei nem ismertek, forrásaink hallgatnak az események hátteréről, csak a nagyobb építkezések emlékei maradtak fenn.
Annyi bizonyos, hogy mindenre kiterjedő figyelemmel látott munkához. Még a Tiberis árvizeit is kordában akarta tartani, így a Pons Milviustól a Trasteveréig új medret akart ásatni a folyónak, hogy megakadályozza a Forum árvizeit. Először csak Stata Mater kultuszhelyét bontatta el, hogy helyet nyerjen az általa rendezett játékoknak, majd átépíttette az egész Forumot.
A területet részben bontásokkal tette áttekinthetőbbé, részben igyekezett egységesebb nézőpontúvá tenni. A saját ideológiájához viszonyított teret azonban a Forum történelmi hagyományai erősen gátolták. Még Caesar sem volt olyan bátor, hogy egyszerre lépjen át évszázadok és generációk valamennyi római emlékén.

A Semproniusok és Sulla Forumon őrzött emlékezete helyére hangsúlyosan a Iulius nemzetség nevét kívánta állítani. Ezért leromboltatta és átépíttette a Comitiumot, a Forum terét lezáró nagy basilicákat, kialakította a Forum Iuliumot, s ezek az új építmények jórészt az ő nemzetségét idézték. Lebontva a Basilica Semproniát, megépíttette a Basilica Iuliát. Ez volt az első olyan basilica, ami már nem őrizte a térhez csatlakozó üzletsoros csarnok hagyományát, hanem az axiális szimmetria szabályai szerint épült.
A Forum Iulium miatt a Curiát és a Rostrát új helyen kellett újra felépíteni. A Rostra ezzel a tér tengelyébe került. A Curia Cornelia helyére az Aedes Felicitas megépítését tervezte. Ezzel a Forum hosszú oldalai teljesen új képet nyertek. Hosszanti tengelyre szervezett, zárt, és egységes kompozíció jött létre, de mert számos emlékhez nem mert, vagy nem akart hozzányúlni, még ez a kompozíciós egység sem volt olyan zárt és kifejező, hogy saját személyes hatalmát kifejezze, ezért ezt a feladatot a Forum luliummal oldotta meg.

Caesar ideológiai elképzelése a város hatalmi központjáról jól szemléltethető ezzel az építkezéssel. A Curia az új helyén szorosan tapadt az újonnan épített politikai központhoz, Caesar Forumához, tájolása megváltozott, eddig a Palatinus irányában fordult szembe a Forum terével, ezután a Capitolinusra nézett. A változások minden ideológiai felhangjuk ellenére praktikusak voltak, mind a kormányzati, mind a gazdasági funkciók tekintetében.
A Forum Iulium egységes koncepciójú, praktikus funkcióit sokkal jobban ellátó, a „forensis dignitas"-nak mindenben megfelelő tere a kortársak szemében is szebb volt megjelenésében, mint a századok óta át- és átépített Forum, amit mégis ettől az időtől kezdve neveztek Forum Magnumnak.

Maga a Forum sokat veszített kormányzati-politikai szerepéből, sokkal nagyobb teret kapott reprezentációs szerepe. Ekkor történt meg, hogy Caesar a nép kegyét és kényelmét keresve elsőként alkalmazta a vászon vagy selyem napellenzőket (velia) a tér fölött, hogy megóvja a tűző naptól a látványosságok nézőit. Ugyanekkorra teszik a nézőket a viadalok, főként az állatviadalok szereplőitől, a vadállatoktól való védelmét szolgáló cancelli fori felállítását is. Ugyanez szolgált a szavazások alkalmával elválasztó korlátul (saepta), ami irányította és a szó szoros értelmében korlátok között tartotta a szavazásra igyekvő tömeget. A dictator nem tudta befejezni építkezéseit, megkezdett művét Augustus folytatta.
Az a kép, amit ma látunk, legfőbb vonalaiban minden későbbi átépítés és restaurálás ellenére is az augustusi Forumot tükrözi. Caesar keleti és hellén tapasztalatokra épített munkája, Octavianus alatt teljesedett ki. Róma is átvette a szépség és harmónia görög igényét, s a hatalmas építkezések lázas szenvedélye nyert teret.
Az átépített templomok már a görög és római elemeket tökéletes összhangban eggyé olvasztó római templomok típusait képviselik. Korábban a belső arányrendszer bizonytalansága miatt a görög oszloprendeket következetlenül és váltakozva alkalmazták. Mostanra kialakult a korinthoszi oszloprendet használó, mély előcsarnokú podiumtemplom, és a kunyhó alakú, kerek szentélyek tökéletesen arányos és harmonikus külső megjelenésű formája. Ezek a templomok azonban nem a görög templomok „egymagukban érvényesülő szobrászati test esztétikai elvén épültek, hanem egy térkompozíció részét képezték.

A korábbi római prakticizmus most a szépség bűvöletében égett, nem csupán az utilitarizmust és az ennek alárendelt propagandát célozta meg, hanem a luxus, mint a hatalom kifejezője jelent meg. A korábbi századok díszítő igénye most a spontán, alkalmi jellegét levetkőzve, egy szisztematikusan átgondolt „hatalmi művészet" kialakulásához vezetett.
Augustus alatt emléket emeltettek az actiumi csatának (Kr. e. 31), és a császárkultusz első megnyilvánulási formájaként megépült a megistenült Caesar temploma (Aedes Divi Iulii). Akkor nyerte el végső formáját a Saturnus- és Concordia-templom, a Curia Iulia, felépült a Basilica Iulia, valamint a rostrak: a Rostra Iulia és a Rostra Iulia et Augusti. A Forum terét így szinte körbevette Caesar emlékezete, a két keskeny oldalon a szembenéző Rostrák, a hosszantin a Basilica Iulia, vele szemben a Curia Iulia, ami az új politikai hatalom új díszletei felé, a csak egyetlen uralkodó és család hatalmát tükröző császárforumok felé nyúlik.
Egyetlen család maradt versenyben a Forumon az építkezések által megörökített történelmi emlékezet tekintetében: a Paullus Aemilius Lepidus által újjáépíttetett Basilica Aemilia et Paulli továbbra is az Aemiliusok nevét őrizte.

A Forum megjelenése is méltóságteljesebbé és hatalmat sugárzóbbá vált. Az eredetileg téglából, travertinből épült épületeket korábban peperinóval, vagy stukkóval ékesítették, most megkezdődött a város épületeinek márvánnyal való burkolása. Nem véletlenül mondta Suetonius, hogy Augustus tégla várost kapott és márvány várost hagyott örökül. A Forum csillogó márványépületei pedig az állami, közös emlékezet színterét dinasztikus emlékhellyé formálták.

A köztársasági Forum gazdasági-politikai életének súlya a császárok forumaira, a hivatali életé a Campus Martiusra (Saepta Iulia) került, de a törvénykezés színhelye még a Forum tere maradt, csak azután helyezték át a basilicákba. Ugyancsak megmaradt népszerű találkozóhelynek, ahol a polgárok kényelmét a caesari kezdeményezés szellemében, továbbra is többször szolgálták az egész tér fölött kifeszített napellenzők.
A munerák azonban megszűntek. Ennek egyik oka lehetett - ahogy Cassius Dio megjegyzi - hogy a temetési szertartásokat sokkal nagyobb teret kívánó pompával rendezték, másrészt Kr. e. 9-ben a Forum környéki épületek egy része leégett.

A Forum Magnum leginkább a szakrális intézmények és emlékhelyek gyűjtőhelyeként, a ceremoniális események színtereként funkcionált. A „forensis dignitas" kifejezőjeként kísérletet tettek arra, hogy eltávolítsanak mindent, ami a római nagyságot szimbolizáló főtér tekintélyét rontotta volna. Így a politikai élet zajosabb eseményei a császári basilicákba, a hivatalos kereskedelmi ügyletek pedig az új horreumokba (itt: üzlet) kerültek át. Kr. e. 2-től a Forum Augusti elkészítése további hagyományos politikai szerepeket vett át a Forum Magnumtól.

A Forum Romanum szimbólummá vált. A római nagyság szimbólumává, de olyanná, amely több emlékén is Augustus és isteni elődje előtt tisztelgett. Az emlékművek több formája is megjelent a naulochosi, actiumi, alexandriai és parthus győzelmek tiszteletére. Columna Rostrata, mint spolia opima a tengeri diadalért, diadalkapu a többiért. A diadalkapu sajátosan római szellemű emléktípus, ami megfelelt a római történetírók által sulykolt „római erények" kifejeződésének, hatalmas volt, kifejezte a nagyságot, a dicsőséget, és megfelelt az újonnan született pompakedvelő igényeknek is.
A Forum szimbolikus jelentőségének látványos kiemelése volt a Milliarium Aureumnak a felállítása, ami a birodalmi utak kiindulópontját, a római világ közepét jelentette. Ennek az emléknek a Mundusszal és az Umbilicus Urbisszal való kapcsolata a birodalmi fővárost ténylegesen a világ központjává avatta. Ez a középpont azonban egyre inkább kulisszává vált, a való élet, a birodalmi közigazgatás, a napi ügyek lassan-lassan más helyre kerültek, és a Forum olyan hely lett, ahol már nem csak szorgos ügyintézésben sürgölődve, de céltalanul sétálva204 találkozhatunk a római polgárral.

Kr. e. 7-ben tűzvész pusztította a Basilica Paullit. Ez lehetőséget adott Augustusnak, hogy ez az újjáépített basilica is a dinasztikus politika szolgálatába álljon. Az épület maga ugyan megőrizte az Aemiliusok nevét, de az elé építtetett porticust az Augustus-unokáknak, Gaiusnak és Luciusnak ajánlották. Így a korábban épített templomok között a gens Iulia épületeivel vette körül a Forum központi terét.