A Forum területe eredeti értelmében nem fedte a későbbi Forum teljes térségét és lényegében két részre oszthatóan került emberi használatba. Ennek előfeltétele ugyanis geológiai állapotától függött, s nagyban meghatározta a Tiberis vízgyűjtőjének állapota. A természetes vízfolyásokkal is rendelkező, a Tiberis felé lejtő terület ugyan állattartásra nagyjából lehetőséget adott, de más hasznosításra már kevésbé. A terület fokozatosan változtatta geológiai arculatát.
A későbbi Forum meglehetősen barátságtalan, mocsaras, az antik szerzők szerint „forró" és „pestises", fákkal borított vidék volt Az egész történelmi korban általánosan jellemző, hogy az évszakos esőzések hatására a Tiberis árvizei elöntötték a környező síkvidék alacsonyabban fekvő területeit. A Forum, amelynek természetes lejtése volt a Velabrumon keresztül a folyóig, elsők között került víz alá.
Ammermann elemzései kimutatták, hogy az árvizek idején nem az egész állt víz alatt. Az áradások miatt állandóan vizenyős rész csak a mai Area Fori középső területét foglalta el, ez a rész volt olyan mélyen, hogy alkalmatlanná tegye a korai telep kialakítására. Klasszikus értelemben később itt alakult ki a Forum tere, az ezt körülvevő, némiképp magasabban fekvő, a környező dombok lábához csatlakozó, szárazabb részek nem tartoztak ide.

A korai ásatások alapján feltételezték, hogy először a Forum terének ezeken a peremvidékein telepedhetett meg a lakosság. Így a keleti részen, ahol később a Regia állt, már kunyhókból álló telep nyomára bukkantak. A császárkorban felépített Regia területének körzetén belül több településréteget lehet elkülöníteni. A legkorábbi réteg a Palatinus északkeleti lejtőjének irányában egy alluviális talajon épült kunyhókkal zsúfolt település nyomát mutatja. Ennek korát Kr. e. 825-730 körülire teszik, s ahonnan Kr. e. 770-730/720 körül a település lakói a Forum völgyet elfoglalva lejjebb költöztek.
A feltárt anyagban legalább tizenegy kunyhót azonosítottak. Ezek a palatinusi közösség épületeivel mutatnak rokonságot, ami azt bizonyítja, hogy a latialis-kultúra telepei nem csupán a dombok tetejét foglalták el, hanem meghódították a dombok lejtőinek védettebb vidékét is. A település déli oldalát egy nyugat felé lejtő kanyargós ösvény szelte ketté. A házak déli irányban ezen út mentén álltak. A telep folyamatos használatát a tűzvészek utáni újjáépítések nyomai bizonyítják.
A megtelepülés kezdetét két gyermeksír alapján Kr. e. 700 körülire datálják, és mintegy 75-100 évre teszik lakottságát. A korszak végén megjelentek a tufa építkezés elemei. A nyugati oldalon feltárt tufa emelvény és cippus, valamint a gyermeksírok mellett álló cippus alapján feltételezhető, hogy a magaslat felé húzódó teleppel nagyjából szemben, egy ősök tiszteletére alapuló kultusz szent helye állt. A Veliától a Palatinus lejtőjén épült házakig nyomon követhető a Boni által Sepulcretumnak nevezett temető.

Régészeti viták kereszttüzében áll az a tétel, hogy a környező dombok lakossága mintegy három évszázadon keresztül kizárólag legeltetésre használta-e a mélyebben fekvő bokros-zsombékos részt, és a „holtak lakhelye" volt csupán, vagy ideiglenes, illetve állandó településként benépesült-e.
A gyakori vízjárás ellenére a Forum központi tere sem volt lakatlan. Az Area Fori legbelső, mélyen fekvő területének külső részén, az első kövezete alatt is egy kunyhókból álló preurbanus telepre bukkantak, ennek korát az ásatások Gjerstad stratigráfiai rétegei közül a 23-28 réteggel azonosítják.

A telep kialakulásának kezdetét a Kr. e. XII. századra datálják, a Kr. e. X. századból származó temetője a központi területen túl a későbbi Arcus Augusti környékén keresztül benyúlt a Vesta-körzet területe alá. Az itteni népességet a Regia körzetében talált edények alapján a szubappenin kortól a bronzkorig datálják, a Forum első falujának korát a Latiumi I-II fázishoz sorolva, a Kr. e. VII. századra teszik.
Ha régészetileg minden datálás pontos, akkor két megállapítást tehetünk. Az egyik az, hogy ennek alapján az állapítható meg, hogy a Forum terének települése korábbi, mint a környező domboldalaké. A másik megállapítás, hogy annak ellenére, miszerint a telep folytonosságot mutat az Area Fon és a Vesta-körzet között, nem volt a központi tér peremén egy olyan, egyidejűleg keletkezett lakott terület, amelyet településként értékelhetnénk. A telep társadalmi fejlettsége nem érte el azt a szintet, hogy folyamatosan együttműködő közösséget hozzon létre.

Az ásatások tehát minden kétséget kizáróan alátámasztják azt a tényt, hogy temetőnek használták a területet. Ennek alapján elég jól körvonalazódik a Forum későbbi helyén egy olyan szakrális - mindenesetre a temetkezési szakralitás által megszentelt - terület, amit sírok vesznek körül, a leletek pedig bizonyítják a tényt, hogy maga a völgy is lakott volt és kedvezőtlennek tűnő természetföldrajzi adottságai ellenére mezőgazdasági művelésre fogták.
A temetői leletelemzések pollenanalízise kimutatta, hogy a Forum területén gabona- és kertművelésből álló mezőgazdasági termelés folyt. Gabonafélék, alakor (Triticum monococcum), tönke búza vagy Emmer-búza (Triticum dicoccum) és árpa (Hordeum vulgare) mellett lóbab (Vicia faba) és borsó (Pisum) polleneket mutattak ki. Az állattartásról szóló megállapításokat is módosították a sírokból előkerült csontok, amelyek a sertés fölényét mutatják a szarvasmarha-, juh- és kecske-csontok előtt.

A vízjárta rész peremén a környező dombok lejtőjének alján létrejött épületcsoportok között jelent meg az első szentélykörzet is. A Vesta-körzet, amit a Forum meghatározó szent kerületének tekintünk, a korai időben nem tartozott a Forum területéhez. A Palatinus szent körzeteként a pomerium (a város szakrálisan kijelölt határa) mentén csatlakozott a Palatinus lejtőin a latinok településéhez.
Ugyancsak kívül állt a Quirinalis sabin közösségének pomeriumán is, a romulusi városfal és egy patakmedret követő út, a későbbi Via Sacra által körülzárt területen jött létre. Ez teljes összhangban áll ugyan a Romulus és Remus mítosszal, miszerint Vesta kultusza korábbi, mint a Város alapítása, régészeti bizonyítékaink azonban csak a Kr. e. VI. századra mennek vissza.

A Palatinus latinsága és a Quirinalist lakó sabinok egyesülésekor a Vesta-körzet a kettős közösség közös szentélyeként a két település határán kívül helyezkedett el. A pomerium meghúzásakor minden bizonnyal szempont lehetett a szent körzetnek az új városhoz való csatlakoztatása. Ezen a határon kívül csak a Comitium állt, amit később a Forum területének tekintettek anélkül, hogy eredetileg oda tartozott volna.

A régészeti források alapján a tudatos térrendezés is az írásos hagyomány megszabta időkeret elé, a királyok előtti korokra datálható. Úgy tűnik, a városi struktúrák megszületésének első lépése nem a terület vízelvezetése, hanem a gyűlés helyének, a Comitiumnak a kialakítása, majd „kikövezése" volt.
A Comitium a Forumtól északra, a Cloaca és a Tullianum patak között, a Capitolium lejtőjén állt. Kialakítása fontos eleme volt a római urbanizációnak. Ennek legkorábbi lehetséges dátuma a terület szakrális aktivitásának figyelembe vételével Kr. e. 750-700-re tehető.

A kerámialeletek kormeghatározása alapján ez mintegy fél évszázaddal későbbre esik, és valószínűsíthetően a Velabrum vízelvezetésének megoldása utánra tehető. Magát a területet magasan feltöltötték, ugyanakkor a Velabrum felől fal is épült az árvíz megakadályozására.
A Palatinus oldalán nagy, feltöltött árkok kerültek elő, a feltöltéshez használt anyag pedig vulkanikus tufát tartalmaz, ami a Forum területére a környező dombokról csak mesterséges úton kerülhetett. Az első kövezet lerakása a Comitium területén legelfogadottabban Kr. e. 700-650 között, Colonna és Filippi" szerint Kr. e. 650-ben, Gjerstad alapján ennél később, Kr. e. 575-ben történt.

A Comitium kikövezése pedig sokkal többet jelent, mint a természeti környezet megváltoztatását. Ez volt az első olyan mesterséges beavatkozás a táj átalakításába, ami a várossá formálódás kulcsát jelentette. A feltöltés hatalmas munkája a város lényegét jelentő politikai-jogi funkciójú terének kialakításával, lényegében maga volt a városalapítás aktusa. Ebben az értelemben pedig a városalapítók nem lehettek a szervezettséget és közös szövetséget nem mutató telepek lakói, annál sokkal szervezettebb társadalmat kívánt, semmint a szétszórt falusi állattartó-földművelő lakosság meg tudta volna valósítani.
Az egész várost érintő közmunka alapja egy minden polgárra kiterjedő mozgósítás volt. Ha elfogadjuk a stratigráfiai datálást, akkor el kell fogadnunk, hogy az etruszkok megjelenése előtt, az ún. latin-sabin királyság idején már létrejött egy olyan társadalmi struktúra, ami erre képes volt. Tehát nem érthetünk egyet Alföldi Andrással, aki ezt egy olyan társadalmi változás tanújelének tekinti, amely Róma korábbi városfejlődésében példa és előzmény nélküli, és ami minden kétséget kizáróan az etruszkok szervezett struktúrájú társadalmának és tervezett urbanizációs programjának kifejezője.
Ha a kérdést az alapított város vitája szemszögéből nézzük, akkor azt kell mondanunk, hogy ez a beavatkozás vetett véget Róma természetes városfejlődésének, ettől kezdődően a tudatos városfejlesztésé a terep, vagyis ez az aktus felért a városalapítással. S ha ezt elfogadjuk, akkor végső soron a latin városalapítás mellett kell állást foglalnunk, azzal a megkötéssel, hogy maga a terület, korai korszakában nem mutatta azokat a vonásokat, amiket etruszk minták alapján elvárnánk tőle. De várossá, ennek ellenére, a szó szoros értelmében az etruszkok tették, ha nem is úgy alapították, ahogyan azt a hellén történetírói hagyományból átültetett Romulus-mítosz szerint a görög városállamok alapítási ceremóniája előírta.

A dombok között fekvő terület tehát az archaikus korban, a Kr. e. VII. században kezdett térré formálódni. Míg a környező területek, így az Argiletum és a Velabrum mindvégig megőrizte eredeti geológiai jellegét, a Forum területéről fokozatosan eltűntek a mocsaras részek, s csak néhány forrás és „tó" neve őrizte meg eredeti természetföldrajzi adottságának emlékét. Régészetileg természetesen a fakivágások nem igazolhatók, de a terület rendezése, feltöltése hosszabb időt vett igénybe.
A Cloaca Maxima létrehozása ily módon nem is a későbbi, zárt csatornás rendszert jelentette, hanem egy nyitott árkot, ami a Forum közepén futott és levezette a területen felgyűlt víz nagy részét. Az Augustus-kori építkezések dolioldinak kerámialeletei alapján a Forum második kövezetének lerakása Kr. e. 675-650 körül történt.

Az írásos hagyomány szerint tehát a város urbanizálása az etruszk királyok korában kezdődött meg. A Forum területén végzett munkálatok két fázisát a történetírók maguk is két különböző királyhoz kötik. Dionysios Halicarnasseus szerint a város központi terének létrehozása, a polgárok gyűlésének helyet adó tér kialakítása, két szakaszban történt meg. Először Romulus és Titus Tatius kezdett neki a tér kialakításának, akik kivágatták a Capitolium lábánál álló fákat, a megtisztított tavas-mocsaras terület jó részét feltöltötték.
Az etruszk mintájú tér létrehozása viszont Tarquinius Priscus nevéhez fűződik, aki porticusokkal és üzletekkel vette körbe a népgyűlés helyéül szolgáló teret.

A Kr. e. 630-600 közé eső évtizedek a politikai és vallásos élet keretei megszervezésének évtizedei. A preetruszk időszak urbanizációja a hatalom központosításának kifejezője. Ennek az időszaknak a végén kezdődik az etruszk uralom korszaka, amikor Róma valószínűen több etruszk város fennhatósága alatt állt, és azok társadalmi és városi szervezetének átvétele jelentős mértékben felgyorsította a római városiasodást is. Ennek fontos elemeként jelent meg a közösségi épületek kiépítése. Ez a megélénkülő urbanizációs aktivitás a Regia első épületének, majd a Via Sacra mentén kialakuló arisztokrata negyed tufa házainak, és a Domus Publicának felépítésével, valamint az út kikövezésével folytatódott.
A történetírói hagyományban ez még a korszak elején történt, a latin-sabin királyság korára tehető. Ennek a negyednek a központja a Vesta szent kerület, a Regia, illetve a királyok lakhelyeként is funkcionáló épület volt. Ezzel a térség rezidenciális területté vált. A változás a korábbi településképpel összevetve ugrásszerű, és igen látványos.
A kunyhócsoportokból, legalábbis a rezidenciális negyedben - szinte átmenet nélkül - rendezett urbánus városkép formálódott. Ez a keleti oldalon, a Velia és a Palatinus lejtőjén létrejött negyed eleinte intenzívebben fejlődött, mint a tényleges városközpont. Ez egyetlen dolgot jelenthet, azt, hogy a latin-sabin királyság központja - szakrális és hatalmi tekintetben mindenképp - itt helyezkedett el, és ennek a korszaknak a kezdetét még nem az etruszk formák szabták meg. Az etruszkok ugyanis mindenképp egy központi tér, és nem egy központi palota-szentély komplexum körül alakították volna ki a városmagot.

A forum városközponttá szervezését a római irodalmi hagyomány a második királyhoz, Numa Pompiliushoz köti, neki tulajdonítják, hogy királyi rezidenciáját a megtisztított Forum területére építtette. Ez teljesen egybecseng a régészeti adatokkal. Numa még a latin-sabin patrimoniális királysághoz köthető, a Forum területe pedig nem a későbbi értelemben vett Area Fori, hanem az ahhoz csatlakozó Forum adiectum.

A köztérré alakulás első intézményei a valláshoz kapcsolódtak. A Kr. e. VII. század végén - Kr. e. VI. században formálódtak a rituális szokások. A királyok szakrális tevékenységét szolgálandó, a rezidenciális terület körül akkor épültek meg a ceremoniális épületek, így maga a Regia és a Volcanal.
A Forum megszentelt főútja, a Via Sacra mellett valószínűsíthetően volt valamiféle határ a profán és a szent tevékenységek között. Hogy pontosan hol, és mi módon különítették el a Forum vallásos funkciójú részeit, ma még nem világos. A Comitium legújabb ásatásai felszínre hoztak egy sor áldozati edényt tartalmazó gödröt a különböző rétegekből. Ez is lehetett egy demarkációs vonal, ami elválasztotta a különböző funkciójú tereket.

A korai kultuszok jelenléte mellett a diadalmenetek szokása is korai dátumhoz köthető. A hadizsákmányt és foglyokat bemutató ceremoniális felvonulás, amely a római állam hatalmát és dicsőségét hirdetve a Via Sacrán menetelt a Forumon és a Clivus Capitolinuson keresztül a Capitolinusra, egyben a város legnagyobb ünnepe is volt. A kultikus cselekmények és a látványosságok a temetésekben kapcsolódtak össze. A temetkezés szerves része volt a Forum korai történetének.
A preurbanus korszak után ugyan már nem temetőnek használják, de továbbra is megmarad a temetési rituálé területeként. A szertartás, amely a római nemzetségnek, mint szakrális közösségnek nyilvános ünnepe volt, az ősi varázslási szertartásokhoz hasonlóan megjelenítette a gens őseit, mintegy felidézte annak nagyságát, amely által a szertartás végén a laudatio funebrist elmondó fiú, a holtak sorába lépő elhunyt helyébe lépett, jelezvén a folytonosságot, a múlt hőstetteivel igazolva a jelent, és előrevetítve egy hasonló jövőt.

A pompa funebris (gyászmenet) útvonala a Vicus Tuscusról az Aedes Castoris et Pollucis háta mögött, a Vesta körzetet a Via Novát megkerülve, majd a Via Sacrán át a Regia mellett, végül a Basilica Aemilia előtt a Comitiumra, a Rostrára vezetett.
A nyitott tér rendelkezésre állt a szertartáshoz kapcsolódó halotti játékok (ludí funebres) megrendezésére is. A Rostra nemcsak a halott közszemlére tételére adott lehetőséget, hanem a búcsúbeszédek (laudatio funebris) elmondására is. Noha még sokáig folytatódott a Forumon a nyilvános temetések sora, a játékok a későbbiekben részben függetlenedtek tőlük, és a politika egyik eszközeként a nép kegye megnyerésének szolgálatába állították.

A soknemzetiségű település kultúrájában is őrizte a sokféle hatást. A latin és etruszk elemek mellett az erős hellén befolyást, a görög mitológia köztudatban való jelenlétét mutatja a Kr. e. VI. sz. első negyedéből való, valószínűsíthetően a Regiát díszítő Minotaurus-relief. Egy, a Volcanal területén talált attikai feketealakos, Hephaistost ábrázoló vázatöredék is jelzi a görög istenek jelenlétét. Ennek az etruszkok közvetítette hellén kulturális befolyásnak köszönhetően voltak jelen a görög istenségek, s épültek meg a városban a nekik szentelt templomok és oltárok. Így jelent meg a Forumon a legkorábbi emlékek között a Dioscurosok temploma.
Ez a hellenisztikus hatás a későbbiekben sem szűnt meg, a keleti hódítások által felerősödve görög művészeti minták alapján épültek újjá a Kr. e. II. században a város templomai, így a Forumon az előbb említett Dioscurosok temploma mellett a Concordia-templom is. Ekkor épült fel Saturnusnak, az idő urának, de a római hitvilágban a vetés istenének első szentélye is.

A Kr. e. VII-VI. századtól kezdődően Róma egyre inkább a déli etruszk városképre kezdett hasonlítani. A szalmatetős, nádból, agyagból készült, tapasztott falú kunyhók mellett megjelent építőanyagként a tufa. A város tervszerű, etruszk mintájú tervezése alapján a Kr. e. VI. századtól kezdődött meg a politikai intézmények kiépítése, a gyűlések helyének, a Comitiumnak lekövezése után a senatus gyülekezési helyének, a Curia Hostiliának felállításával. Ebből az időből származik a Lapis Niger szentélykerülete is.
Az első nagy átépítés a Kr. e. 540-530 körüli tűzvész utánra tehető, amikor minden addig megépített épület elpusztult. A Regia újjáépült, délről kövezett út, északról az Atrium Regium vette körül.

A vallási-politikai centrum formálódásával párhuzamosan a Palatinus északi lejtője egyre népszerűbbé vált a központba települő vezető réteg számára. Északi utcafrontjukkal a Via Sacrára néző, tufából készült házakból formálódott ki a római arisztokrácia első divatos lakónegyede.
A Kr. e. VI. század az etruszk művészet virágkora. Ez a művészeti befolyás határozta meg ennek a korszaknak a városképét is. A hosszúkás, tornácos lakóházak és az ezekből kialakult templomok egyformán faszerkezetűek voltak, a templomok annyiban különböztek a köz- és lakóépületektől, hogypodiumon álltak. Nem voltak hatalmas épületek, a szerkezet nem bírt volna nagy tereket áthidalni. Magasságukat is meghatározták a természetes anyagok. Erre az alacsony épületre viszont széles és hatalmas tetőt építettek, ami magán hordozta mindazt, amit az épület maga nélkülözött: a díszeket. A fából készült tetőzetet szinte roskadásig telerakták plasztikus, gazdagon színezett, domborművekkel ékes terrakottákkal. Oromdíszként szintén cserépből készült quadrigát, istenszobrokat készítettek.

A Forum korai történetéhez kötődik úthálózatának kialakulása is. Útjai eredetileg a dombok közötti vízfolyások és patakmedrek nyomvonalán alakultak ki. Így északkeleten a később Clivus Argentariusnak nevezett utca, ami az Alta Semitához és a Vicus Iugariushoz kapcsolódva, a Campus Martiusra vitt. A déli oldalon a Via Sacra bonyolította a forgalmat a Palatinusról és a Veliáról, és a Vesta-templomnál kapcsolódott a Via Novához és a Clivus Victoriaehoz.

Természetes előzmény, a vízmeder természetalakító munkája nélkül jött létre a Clivus Capitolinus, és a Forum két, talán legnevezetesebb útja. Ezek elnevezése vicus, azaz széles terű utca, ami valaha a város szélét is jelentette. A dombokra költözött lakosság telepei és a közösségi élet terei között jöttek létre. A szó eredetileg vidéki települést jelent, ami itt ebben az értelemben a pomeriumon kívüliséget, a korai Rómán kívüli elhelyezkedést jelöli.
A Velabrum két oldalán a Palatinus és a Capitolinus között a Tiberishez vezettek. Később a vicus városnegyed értelemben is használatos, ami insulakból (háztömbök) és földbirtokkal is rendelkező domusokból (házak) állt. Ezek határán is megtaláljuk a szélesen elválasztó főutakat.
Közülük minden valószínűség szerint legelső a Vicus lugarius, a valószínűleg Hülsentől eredően tévesen „igakészítők utcájának" nevezett, de helyesebben ökörhajcsárok (béresek)"vagy igahordozók utcája, ami a Porta Carmentalishoz vezetett. Ezen az úton, amely a későbbi Forum Holitoriumra vitt, hajthatták a szarvasmarhákat, vagy eladási helyükre, vagy itatni a Tiberishez.
Az állattartásra szolgáló archaikus kori Forum egyik természetes átjárója volt a Capitolium lábánál a város belső területei felé. A másik utca a Vicus Tuscus, ami nevében őrzi az etruszkok jelenlétét a területen. Minden valószínűség szerint a régi város, a palatinusi és esquilinusi település, és az etruszkok hatalmi központja, a Capitolinus közé betelepült idegen kíséret lakhelye lehetett.

Az elnevezésében megőrzött korai kereskedelmi tevékenység folytatódott az üzletsorok megépülésével. Ezek jelenléte a királyság korától datálható az irodalmi források alapján. Az Aedes Castoris és a Saturnus-templom között állt a Tabernae Veteres, velük szemben a Forum terének túloldalán, a Cloaca Maxima által elválasztva, egy másik taberna sor, amelynek eleinte nincs neve, majd Tabernae Argentariaenak, vagy tabernae plebeiaenek nevezték.

A Forum korai történetében a kereskedelmi funkciók jelenléte a régészeti leletek tükrében nehezen kimutatható. Az átmenő utcák nevén kívül a Tabernae Veteres már egyértelműen utal a piaci funkcióra, bár ennek időbeli határa nehezebben meghatározható. A korai időszak mondavilága azonban egyértelműen utal erre is, így a Virginia-történet, ami a hentesek jelenlétét bizonyítja. Ez szoros kapcsolatot mutat a Forum Boariumra menő állatforgalommal.

A Forum arisztokratikussá válása hozta magával, hogy a hentesek boltjai, a tabernae lanienae helyére a pénzváltók költöztek, az élelmiszerpiac pedig a Forum terétől egy körzettel kijjebb került. Lanciani ezt komoly arculatváltásnak tartja, a korábbi egyszerű piac valódi politikai Forummá alakulásának első lépéseként értékeli, hogy a halárusok, akik a legerősebb szagokat árasztották termékeikkel, saját piacukra költöztek (forum piscatorium).