A császárkor tovább ékesítette a Forumot, leginkább azonban az egyes császárforumok szélesítették és terjesztették tovább, maga a Forum Romanum alig változott. Minden praktikus funkciója átkerült a város más területeire, hiába a díszes épületek, a dinamikus fejlődés és az építészeti nagyság már nem itt, hanem a császárforumokon, de még inkább a Campus Martiuson mutatkozott meg. Az arisztokratikus negyed is elvesztette jelentőségét, a császári rezidenciák a Palatinuson épültek fel.
Augustus az ottani előkelő negyedet választotta, jelenléte a Palatiumot ismét a város kiemelt részévé tette, a politikai elit előbb a közvetlen környéket, aki innen kiszorult, az a Caeliust választotta lakóhelyül. Építészetileg a legnagyobb változás a Palatinus és a Forum Romanum közötti közvetlen kapcsolat kiépítése volt. Az építőanyagok használata terén is akkor történt a legforradalmibb változás.

Míg Sulla építkezései még nem alkalmaztak márvány gerendázatokat és párkányokat, Caesar még csak kezdeményezte, alig-alig használta, Augustus viszont széles körben elterjesztette a márvány használatát. Róma csillogását a legnemesebb márványlapoknak köszönheti. Az égetett tégla Tiberius alatt váltotta fel a napon szárított téglát és a természetes kő alapanyagokat.
Az új márványtemplomok római ízléssel, de görög mesterek magas szintű, művészi munkájával készültek el. A boltozatok mellett statikai elemként is megjelentek az oszlopok, hatalmas architrávokat faragtak belőlük. A boltozatokba és párkányokba kazettákat véstek, és hellenisztikus elemekkel díszítették azokat.

Az istenné emelt császárok templomai, az emlékoszlopok és diadalívek nem változtattak a tér szerkezetén. Hosszú évtizedekig egyetlen basilica sem épült, új épületei részben a kultuszhoz, részben az új birodalmi adminisztráció új igényeihez kötődnek. A Castor- és Pollux-templom mellett létrejött a fiscus (kincstár), a Curia mellett felépült a Chalcidicum, az Aerarium Saturni, a Basilica Iulia tabulariuma a császári közigazgatás számos funkcióját kiszolgálta.
A senatori rend átadta, legalábbis részben, az államvezetést a „profi" hivatalnokoknak. A Forum környékén megjelentek a praeco de forók, a hivatalnokok, ezek kiszolgáló intézményei és lakásai a Forum környékére települtek. Közülük a Schola Xantha, a Stationes Municipiorum arra enged következtetni, hogy az új bürokrácia legfontosabb központja a Concordia-templom környékén, a Forum Capitolinus felőli oldalán, a „Tabularium" szomszédságában volt. Ez fontos funkcióváltás, hiszen mindezidáig az állami vezetés nemesebb funkciói kaptak hangsúlyos teret a Forumon, a császárok alatt pedig a végrehajtás, a közfeladatok megoldása mintegy alárendelte azt a birodalmi hatalomnak.

A Forum eddig is a római emlékezet és a történelmi nagyság emlékhelye volt, a császárkorban ez a funkció tovább bővült, lehetőséget adva a császárok nagyságának megörökítésére. Ennek kifejezői az emlékoszlopokon és szobrokon túl a lovas szobrok, és a diadalkapuk. Az utóbbiak igazán látványos sorát Augustus kezdte a Vesta-körzet tőszomszédságában, majd 16-ban Tiberius állíttatta fel a magáét a Forum túloldalán. Titusé a Via Sacrán nem tartozik a Forum területéhez, mint a későbbi Constantinus-diadalív sem, de Septimius Severusnak itt emeltek diadalkaput Róma szolgalelkű urai.
A lovas szobrok, amelyek valaha a lovagi rendhez kötődtek, jelentésükben átértékelődtek, a győztes hadvezér, az „imperator", azaz maga a császár és hatalmának kifejezőjévé váltak. Minden császári Forum közepén állt belőlük egy, akinek nem volt saját foruma, az is igyekezett felállítani egyet, így Domitianus a Forum Romanum terének középső részén, az Aedes Divi lulii felé eső oldalon.

A császári hatalom a principatus alatt erősen köztársasági köntösben jelent meg. Ennek az új típusú hatalomgyakorlásnak kezdete és vége szimbolikusan is a Forumhoz kapcsolódott. A Curiában kezdődött a hatalmat biztosító magistraturákkal való felruházás senatusi megszavazásával, és a Rostrán, a császári temetések szcenikus színhelyén fejeződött be. Ehhez társult a császárkultusz, amit szintén Augustus alapított a megistenült Caesar kultuszhelyének és az azt ápoló vallási testületnek a felállításával. A sor az ő isteni tiszteletével folytatódott, de templomának és tiszteletének római régészeti emlékei jelenleg nagyon hiányosak.

A császárkorban az emlékezet ápolásával a római állami hatalom kontinuitásának fenntartására törekedtek. A Forum Romanum mint szimbolikus tér továbbra is a leginkább kiemelt területek közé tartozott. Ezért helyeztek nagy súlyt a folyamatos karbantartásra és újjáépítésre.

A Kr. u. I. században Tiberius helyreállíttatta a Castor- és Pollux templomot. Nero alatt (64-ben), amikor csaknem az egész város a tűz martaléka lett, maga a Forum is leégett. A keleti részt szinte teljesen lerombolták, és felépült egy hatalmas hármas árkádos dísztér, a Domus Aurea vestibuluma.
A század építészeti igénye a görögös formák átvétele volt, ez egyben az utánzások korszaka, művészetileg nem adott sok újat. A hellén előzmények alapján kifejlesztett önálló formák csak a Flaviusok és az Antoninusok alatt jelentek meg a római építőművészetben.

Újjáépítették a Vesta-kerületet, majd felépült ezen a helyen Vespasianus-és Titus temploma, valamint a Titus-diadalív és Iuturnának, a vizek védelmezőjének szentélye. Domitianus grandiózus építési programja keretében a Forumot érintően is nagy tervek születtek, összekötötte a Forumot saját palatinusi palotájával. Restaurációs programja érintette a Castor- és Pollux-templomot.
A Forum közepén sokáig Domitianus lovas szobra uralta a teret. A későbbiekben restauráltatta a Curiát, és a Forumhoz csatlakozóan a Domus Aurea vestibulumának egy részén megépíttette a keleti áruk, főként fűszerek piacát, a Horrea Piperatoriát. Az újjáépítés azonban lényegében nem sokat adott hozzá a korábbi városképhez.

A II. században már több új elem is megjelent: Hadrianus hellenisztikus épületei új stílust jelentettek, görögöset, de kissé keleties ízlésűt is egyszerre. Ő fejezte be Nero vestibulumának teljes eltávolítását, felépítvén a helyén az Aedes Veneris et Romaet. Emellett templomot emeltetett Athénénak, az Athenaeumot, felépült Antoninus- és Faustina temploma, és a Porticus Deorum Consentium, végül újjáépítették a Vesta-templomot is.

A császárkor utolsó, nagyobb volumenű építkezései a III. században folytak a Forum Romanumon. A század elején felállították Septimius Severus lovas szobrát, és megépítették diadalívét. Ezután, ha leszámítjuk Claudius Gothicus ezüst szobrának felállítását a Rostra mellett, szinte semmi sem történt itt vagy 80 évig. Kr. u. 283-ban azonban Carinus alatt tűz pusztított a Forumon, ami a maga után hagyott pusztulás mellett új irányt adott az újjáépítésnek. Domitianus komolyan vette az újjáépítést.
A Rostra Augustival szemben az Aedes Caesaris előtt felépült az új Rostra, hogy a tér keleti és nyugati oldala szimmetrikusan záródjon. A két szónoki emelvény között pedig a Domitianus kora óta a Rostra Augustit díszítő emlékoszlopok mintájára, a tér hosszanti, déli oldalán felállították a fogadalmi oszlopokat. Ezek a Basilica Iulia előtt futva valóságos oszloperdőt alkottak.

Látvány tekintetében az emlékoszlopok és porticusok a pompa és a hatalom egységes képét sugározva vették körbe a nyitott teret. Az emlékoszlopok szobrai, valamint az oszloplábazatok feliratai változtak ugyan az idők során, de mindegyik Róma nagyságát volt hivatva megörökíteni. A császárok ugyancsak igyekeztek, hogy valami emléket hagyjanak maguk után.
A Forumon és a környező épületek körül 39 császár szobrának feliratát találták meg. Ennél jobban semmi sem jelzi, hogy a Forum a római emlékezet képeskönyve volt. Diocletianus újjáépítette a Curiát, ami némi középkori változtatást leszámítva a ma is látható formában készült el.
Diocletianus után már nem érvényesült egységes koncepció a Forum egyetlen átépítése során sem. A tetrarchia császárai uralmuk tízéves évfordulóján emlékoszlopokkal díszítették a déli oldalt, a tér közepén elhelyezték I. Constantinus lovas szobrát.

Ami a IV. században megépült még, már nem a Forum terére települt, hanem a Velia irányába terjeszkedett: a „Romulus-templom" és az utolsó nagy középület, a római építési technika bravúrjának is tekinthető Maxentius-(Constantinus-) basilica. Maxentius nagy tervekkel érkezett Rómába, amelyekből semmi sem valósult meg.
A Forum az ő számára is szimbólum volt, a római nagyság szimbóluma, ennek jegyében kezdte meg elődei épületeinek restaurálását, így az Aedes Veneris et Romae és a Lapis Niger helyreállítását. A Lapis Niger mellett szobrot állíttatott Mars Pater Invictusnak, Róma alapítójának. Constantinus ugyan befejeztette elődje munkáit, de a birodalmi főváros ekkor már nem Róma, a politikai és gazdasági élet központja Constantinopolis lett.

A Nyugatrómai Birodalom, mint birodalomrész császári udvarának székhelye - rövid időszaktól eltekintve - Mediolanum (Milánó) és Ravenna. Róma nagyságának hanyatlása természetesen nyomot hagyott a római városközponton is. A Constantinus türelmi rendeletével legalizált kereszténység fokozatos térnyerésével megindult a város pogány emlékeinek pusztulása.
A császárok támogatta keresztény előkelők új csoportja az állami politikában is teret nyervén, igyekezett kihasználni azokat az előnyöket, amit a császári támogatás jelentett számukra, elfoglalta, leszedette és saját céljaira használta fel mindazt, amit a pogány Róma emlékeiből értékesnek vélt. A kereszténység terjedése és állami támogatottsága szinte töretlen volt.

Utolsó rövid felvillanása a régi nagyság visszatérési lehetőségének, és a pogány restaurációnak, Iulianus uralkodása alatt következett be. Ekkor a barbár támadásokkal Róma hite ismét megingott istenében, és egy szűk pogány arisztokrata kör kísérletet tett a régi nagyság restaurálására.
Ennek a körnek egyik vezéralakja, Vettius Agorius Praetextatus (310/320-384) helyreállíttatta és ismételten védelmébe vette azokat a pogány szent helyeket, amelyeket a kereszténnyé váló birodalom kormányzata bezáratott és a kincstár számára elkoboztatott. A templomok, bár már Augustinus is figyelmeztette rá a kereszténnyé lett rómaiakat, hogy ne mohóságból, hanem kegyességből pusztítsák őket, mégis az emberi mohóság áldozataiul estek, magáncélokra rabolták ki azok díszítményeit.

Praetextatus a középületeket minden tekintetben védelme alá vette, és a pogány templomok részleges helyreállításáról is intézkedett. Lebonttatta azokat a falakat, amiket magánházak és a templomok közé emeltek, hogy a templomokat fokozatosan bekebelezzék, és civil használatba vegyék.
A római császárok 382-ben megszüntették a pogány kultuszok financiális támogatását. Praetextatus ennek ellenére épített át, díszíttetett újra és állított helyre állami támogatás nélkül is, de hivatalos állami tisztviselőként, számos pogány templomot, oltárt, egyéb kultuszhelyet, és középületet. Úgy tűnik, különösen a Forum Romanumot igyekezett a régi pogány kultuszok jegyében érintetlenül megtartani.

Ennek egyik fontos emléke volt a Porticus Deorum Consentium restaurálása. Kultuszuk ápolása arra a gondolatra megy vissza, hogy a keresztény isten nem volt képes megvédelmezni Rómát a barbár invázióval szemben, ezért vissza kell térni a régi istenekhez, és kiengesztelve kérni őket, hogy ismételten védelmezzék meg a várost és a birodalmat ellenségeitől.
Amikor helyreállították a Porticus Deorum Consentiumot, és a Vettius Agorius Praetextatus, praefectus urbis Romae vezette pogány arisztokrata kör még rövid időre el tudta érni Victoria szobrának visszavitelét a Curiába. Victoria azonban nem segített sem a birodalom, sem a Forum hanyatlását megállítani. Ambrosius győzelmet aratott a pogány arisztokrácia felett, Victoria szobrát véglegesen eltávolították a Curiából, és ez megpecsételte a közigazgatási-, államigazgatási-, gazdasági funkcióit vesztett városközpont sorsát.

Q. Aurelius Symmachus, praefectus urbis Romae és Praetextatus, mint praefectus praetorio, megállította a pogány emlékek díszeinek széthordását. Ennek ellenlépéseként a milánói császári udvar, amelyet véleményében a város püspöke, Ambrosius jelentősen befolyásolt, lépéseket tett Symmachus és Praetextatus ellen. Mindkettőt börtön fenyegette, amiért nem engedte a keresztényeknek a város pogány szentélyeit használni, végül maga Damasus, Róma püspöke védte meg őket, kijelentvén, hogy nem bántották és korlátozták a keresztényeket.
Ez a római pogány restauráció azt a topográfiai és ideológiai elrendezést szerette volna visszaállítani, miszerint a város pogány kultuszai a falakon belül, a keresztények pedig — mint valaha az idegen kultuszok —, a városfalakon kívül működtek volna. Ez természetesen nem sikerült. Erőfeszítésük időleges és eredménytelen volt. A Birodalom utolsó századában már elkezdődött a Forum épületeinek pusztulása.

Az V. századra a Forum minden szimbolikus jelentőségét elvesztette. Politikai elhanyagoltsága mellett a kereszténység térnyerésével szakrális funkciója is elenyészett. A pogány szentélyekkel már régen nem törődtek, a Forum már csak a régi nagyság omladozó, és egyre inkább eltűnő díszlete volt. A kereszténység államvallássá tétele új dimenziókat adott a pogány emlékek kezelésének. A ledőlt emlékek díszeit egyszerűen elvitték és saját új épületeiket ékesítették vele.

Alarich gótjai 410-ben kirabolták a várost, a Forumon keletkezett tűzben leégett és jórészt összedőlt a Basilica Paulli. Röviddel ezután, 442-ben földrengés pusztított a városban, és több templomot és porticust ledöntött, végül 455-ben Geiseric vandáljai fosztogatták. Három év múlva, 458-ban rendelettel kötelezték a polgárokat a használható elemek elvitelére az új állami építkezésekhez.
Valóban komikusnak tűnhet, hogy 470-ben, az utolsó, még a nyugati birodalomrész uralkodója állította emlék a vandálok elleni tengeri győzelmet ünnepli. Valamiféle rekonstrukciós—állagmegóvó munkálatok még folytak, de a pusztulás már megállíthatatlan.

A római nagyság emlékhelyén az V. században még valami rutinszerű, hagyományőrző gesztussal felállítottak néhány emlékoszlopot Honoriusnak, Arcadiusnak és Stilichónak, hogy megörökítsék a magister militum Alarich, és az afrikai lázadó, Gildo feletti győzelmét.

Az utolsó, aki a római nagyság valamiféle rituáléjára még emlékeztetett a Forumon, az Belisarius volt, aki 537-ben bevonulva Rómába, még a Ianus-templom ajtajának kinyitását követelte. A Forumon utolsónak felállított emlék a VII. századból való: Phocas császár oszlopa. Ezzel a Forum építéstörténete gyakorlatilag véget ért.