Nehéz tanulmányunk érdekében talán célszerű lesz nem állapodnunk azonnal meg a Forum központján. Vizsgáljuk először környékét s igyekezzünk behatolni az úton, Forum fölvet. A neveket pl. irgalmatlanul kificamítja; Lepidiusnak nevezi Lepidus triumvirt. Fabius ívének az arcus fabianust. Nem szólnék e hibáról, ha hasznos tanulságot ne lehetne vonni belőle. A római francia akadémiánál nem fektetnek elég súlyt arra, hogy nem elég, ha voltmely antik emléknek restaurálása csinos s a szemnek tetszetős; kell, hogy szabatos is legyen, ez pedig csak akkor lehet, ha az ily munkára vállalkozó építész tanulmányozta előbb a hajdankornak a kérdéses emlékre vonatkozó melyet rendszerint követett a tömeg. Tegyük fel, hogy a Colosseumtól s Constantin ívétől jövünk; szemközt találjuk magunkat egy nagy antik utcával; megőrzi nagy kőkockáit, melyeken a modern város járművei is tovagördülnek. Egyenesen előre tart, eléggé meredek feljáróhoz, a mely Titus íve alá vezeti. A „szent út“-on, a Via Sacra-n vagyunk.
E név egyszerre eszünkbe juttatja Rómának legnagyobb emlékeit. így nevezték el ezen utcát állítólag a vallási szertartásokért, melyeknek bizonyos napokon színhelye volt1; ma csak a hazafias ünnepélyekre emlékeztet. A diadalmenetek erre vonultak a Capitoliumhoz; ide csődült a tömeg, hogy megtekintse a kíséretet, megcsodálja a zsákmányt, s tapsoljon a győzőnek. Tisztelettel tapossuk a földet, melyen annyi nagy személyiség lépdelt; óhajtanók egészen bejárni e diadalmi utat a végpontjáig; sajnos, manapság nem tehetjük meg. Alig fedeztük fel a Via Sacra-t Titus diadalíve alatt, máris eltűnnek nyomai. A régészek szenvedélyesen vitatják, vajon merre fordult; mindeniknek megvan a maga rendszere, mindenik küzd a többinek iránya ellen: még nem is léptünk a Fórumra s máris kezdetüket, veszik a bizonytalanságok.
Hogy megvilágítsák azokat, nemrég elhatározták kitisztítását az egész területnek, mely Constantin basilica tanúságtételeit. A Medicis-villa fiatal művészei miért nem fordulnak gyakrabban a Farnese-palotában levő barátaikhoz? A római francia akadémia s régészeti iskola nagy segítségére lehet egymásnak. Szerencse úgy a művészetre, mint a tudományra nézve szomszédos voltuk; nem volna szabad, hogy kárba vesszenek annak gyümölcsei.
Nem csekély jelentőségű felfedezéseket tettek. Amint Titus íve alá ért az utca, melyet a Colosseumtól követtünk, hirtelen jobbra fordul, széles teraszának, mely néhány lépcsővel föléje emelkedik. Hadrianus ide építtet a maga római templomát s Venusét, melynek oly szép töredékei maradtak fenn. Constantin basilikájának közelében balra tart az utca; elvonul a basilikának és Romulus i szent Kozma és szent Dömjén) templomának hosszában, aztán leszáll a Forum felé, melybe Antoninus és Faustina templomának közelében lép be. Ezen utca durván van kövezve; mindenki egyetért abban, hogy újabb korabeli s hogy a pápák építtették vagy javíttatták ki; azonban egy másik régiebbet fed, a mely csakugyan a rómaiak idejére vezethető vissza. Láttuk, hogy egyik oldala nyilvános emlékeket érintett; a másik oldalát magánházak szegélyezték.
Az ásatások egész régi városrészt tártak fel; egymás mellé zsúfolt házakból állott, melyek építése felnyúlni látszik a köztársaság végszakába. Nagy támaszfalak szelik át, melyekre később korabeli épületek voltak emelve. E városrészt nyilván még a hajdan korban lerombolták. Az uralkodók, jók rosszak egyaránt, Augustus és Nero, Domitianus és Traianus, az építkezés mániájában szenvedtek. Mindnyájan hozzá akarta fűzni nevét voltmely híres emlékhez; s hogy bőkezűségük feltűnőbb legyen, a tömeg által leginkább látogatott helyeken akartak azokat emelni. A Forum és környéke ezért változtatta oly gyakran meg alakját.
Az utca, melyet Titus ívétől a Fórumig követtünk, csakugyan folytatása-e a Via Sacra-nak? Néhány tudós más nézetben van.
Nem hajlandó elhinni, hogy mind e kanyarulatokat megtette volna s felteszik, hogy egyenesebb irányban tartott a Fórumnak. Ám határozott forrásaink vannak, a melyek Constantin basilikájáról s Romulus templomáról beszélve, világosan megjegyzik, hogy „a Via Sacra mentén" fekszenek. Igaz, hogy e feljegyzések csak a középkor első éveiből valók, de a császárság végszakának véleményét tolmácsolják, melyet a hagyomány híven megőrzött. Bizonyos tehát, hogy akkor Via Saera-nak nevezték az utcát, melyet az utolsó ásatások feltártak.
De vajon így volt-e a régibb időkben is? Ez az, a mit nem könnyű megmondani. A kérdés ez idő szerint annál homályosabb, mert úgy látszik, a hajdankorban sem volt egészen világos. Pompeii-nek példája bizonyítja, hogy az utcáknak nem voltak akkor címfelírataik; a nevek, melyekkel felruházták, csak a használat által terjedvén el, megjelölésük módjában sok lehetett a bizonytalanság s a homály. Ezért mondja Festus, hogy a nép nem volt egészen tisztában avval, mit kell Via Sacra"nak nevezni.
Természetesen még kevésbé tudjuk napjainkban. Erre nézve három különböző nézet forog fenn, melyek mellett kiváló régészek egész hévvel kardoskodtak. Az egyik azt tartja, hogy a Via Sacra Titus ívétől a Capitolium feljáratáig egyenesen vonult tova, a Palatinus, Castor temploma s a basilica Julia hosszában. E feltevés szerint még felfedezendő lenne egy része, mely a Caeasarok palotájához vezető poros út alatt rejtőzik. Mások ellenben a Via Sacra-t azon útban vélik felismerni, a melyről szóltunk s a mely Constantin basilikájánál s Romulus templománál halad tova; de azon helyhez érve, a hol a Fórumot érinti, megoszlanak. Egyik azt tartja, hogy egészen egyenesen ment odább Severus ívén át; mások nézete szerint balra fordult, hosszában érinti Caeasar templomát, Castoréhoz érvén, újabb kanyarulatot tett s a basilica Juliana mellett elhúzódván, felvonult a Capitoliumnak. Ezen utóbbi irány, mely két oldalról veszi körül a Fórumot, teljesen fel van tárva. Adjuk hozzá e véleményekhez az eclecticusokét — p. Bunsenét — kik úgy vélekednek, hogy mindenkinek igaza van s hogy a Fórumot átszelő mindezen írtakat a Via Sacra névvel jelölték meg; s ne feledkezzünk meg Jordánéról sem, kinek feltevése szerint a Via Sacra nem vonult mindig ugyanazon helyeken át s a nagy emlékek fölépítése módosíthatta bizonyos időszakokban az irányát, — meglehetősen valószínű hipotézis, a mely alkalmasint módot nyújt a többinek kiegyeztetésére.
A sajnálatos bizonytalanságok szerencsére nem érintik a Via Sacranak egész kiterjedését. E kétes hosszú vonalon fennmarad két pont, a melyekhez semmi tagadás nem férhet s a melyekben minden aggály nélkül elhelyezhetjük e név felkeltette minden emlékünket. Láttuk Titus diadalíve alatt; mindenki egyetért arra nézve, hogy itt átment s hogy ma is kövezetét tapossuk. Fel fogjuk találni a Capitolium aljánál is, ott, hol egyesült a Fórumnak voltmennyi utcája. Bármerre vette is irányát, át kellett mennie Saturnus és Vespasianus templomai között. S már az is volt, hogy biztosra vehetjük e két végpontját.
Megérkeztünk íme a Forum bejáratához; az utca, mely Antoninus templomának közelébe szakad, bármiként nevezzük is, ide vezet bennünket. Mielőtt behatolnánk s leírnék, nem lesz felesleges még egy pillanatra megállítanunk az olvasót a küszöbön. Ha elejét akarjuk venni a komoly félreértéseknek, nem szabad eleve néhány fontos megjegyzést mellőznünk. Ne feledjük, hogy a Fórum, melyet meglátogatunk, a császárság korabeli.
A királyok vagy a köztársaság dicsőséges időszakának legtöbb emléke, melyeket minden egyebek előtt keresnének szemeink, nem létezik többé; oly gyakran újjáépítek s átalakítják, annyiszor megváltoztatja alakját, hogy e régi emlékek vajmi kevés nyomot hagyhattak hátra. Csak a régi írók műveinek egyes helyeiről beszélnek hozzánk; de e helyeket, ámbár homályosak és gyérek, annyi éleselműséggel fejtette meg a tudományos kritika, hogy nagyobb fáradság nélkül s elég valószínűséggel visszahelyezhetjük Róma első korszakainak szegényes emlékeit a térre, melyet más idők építményei borítanak.
E tekintetben nagy segítségünkre szolgál a térnek formája s természetes alakulása. Láttuk, hogy Halicarnassusi Dionysius szerint Romulus és Tatius közös tanácskozásra egyesültek a Forum bizonyos pontján s hogy ezen, utóbb comitium-nak nevezett helyen tartották utóbb a polgárok gyűléseiket. De vajon hol volt a comitium színtere? Hosszú időn át ide s tova helyezték, még a sík mélyedéseibe is. Józan megfontolással azonban nem lehet egyebet feltennünk, mint hogy emelkedett, a vizáradásoktól ment helyen kellett lennie.
A Fórum kezdetleges állapotában mocsár volt. Tarquinius megépítette a nagy csatornát, melyre a basilica Juliana-nak porticusa alatt bukkantak, levezetteti az álló vizeket a Tiberisbe s első tette használhatóakká a térnek mélyebben fekvő részeit. Előtte szó sem lehetett arról, hogy itt politikai gyűléseket tartsanak. Kissé feljebb, tehát száraz helyre, egy halom
lejtőjére kell tennünk a comitiumot. A régi Írók tanúságot tesznek róla, hogy a Fórum észak-nyugati részében volt, azon a tájon, a hol ma Severus íve s sz. Márton és sz. Adorján templomai állnak. Négyszögű, néhány lépcsőimre emelkedett hely volt, korláttal körülvéve s elég széles, hogy megtarthassák rajta a curialis comitiákat.
A comitium fölé építették a curiát, melyben a senatus ült össze. Általában azt tartják, hogy körülbelül a sz. Adorján temploma által elfoglalt helyen volt. Kissé fentebb a Curiánál, eléggé térés síkon különböző emlékek állottak, nevezetesen a Graecostasis, hol az idegen követek várakoztak a senatus által való fogadásukra, s a Concordia temploma, melynek ma is látható romjai lehetővé tették a többi emlék fekvésének meghatározását.
Képet alkothatunk ekként magunknak Róma régi Fórumáról, bár ha jóformán semmi sem maradt belőle meg. Képzeljük a Capitolium lábainál egész sorát a teraszokknak, melyek egyike a másik fölé emelkedik. Legalul egy nemét a mocsaras síknak, mely a sajátképpeni Forum, a plebs gyülekezőhelye; kissé fentebb a comitium, négyszögű emelkedett sík, tanácskozási helye a nemességnek vagyis a tulajdonképpeni polgároknak, a kik Rómát kormányozták; még feljebb a Curia, melyben a senatus tartotta üléseit s melynek a comitium ugyszólva előcsarnoka; úgy hogy maga a térnek alakulása hű képét adja az ország politikai alkotmányának s a különböző emeletek, a melyekre föl van oszolva, megannyi fokozatát képviselik a társadalmi hierarchiának, minden osztály feljebb emelkedvén a szerint, a mint több a valódi hatalma, a nemesség a plebs, a senatus fölé.
Ám e szigorúan kormányozott állam, melyben a társadalom minden osztálya annyira alá van egymásnak rendelve, nem kényuri állam. Az arisztokrácia, mely kezei közt tartja s meg is akarja őrizni a hatalmat, nem olyan, mint a velencei, a mely titokban tanácskozott s megtiltja a beszédet. A legfontosabb kérdéseket a comítiuniban, teljes nyilvánossággal tárgyalják s mindent a szó intéz. A helyen, hol a politikai gyűléseket tartják, emelvény áll a szónokok számára, melyet szent helynek (templum) tartanak. Elég magas s elég széles kis terrasse, korlátok nélkül, melyről a beszélőt minden oldalról egészen látják, a mi illendő megjelenésre s nemes magatartásra kényszeríti őt.
A falnak, mely fenntartja, sajátszerű díszítése van; ide erősítik vas sarkantyúit (rostra) ama hajóknak, melyeket a város elfoglalása után az antiumi kikötőben találtak a rómaiak. Elégették a hajókat, nem tudván mit csináljanak velők s a rostrumokat magukkal vitték, mint diadaljelt, melynek Forumokat kell-e ékesítenie.
A szószék helye meglehetős pontossággal megállapítható. Azt olvassuk, hogy szomszédja volt a curiának: a senatus, jól ismervén a szónak fontosságát, közelről akart rá felügyelni. „Szeme a szószéken van, mondja Cicero s kezében tartja, hogy elejét vegye vakmerőségének s a kötelesség korlátáit ne engedje túllépnie.
Plinius egyik helyéből megtudjuk, hogy a Graecostasissal szemközt kellett lennie, vagyis a sz. Adorján templom másik oldalán. Tudjuk végre, hogy a comitium külső szélén volt; a szónokot innen mindenki hallhatja s szava eljut a Forum különböző magaslataira. Szabály az első századok alatt, hogy a midőn beszél, a comitium felé kell fordulnia; szavait főleg a nemesi gyülekezethez kénytelen intézni, a mely tényleg kormányozza a várost. Később Licinius Crassus, vagy más Írók szerint a Gracclmsok először merészkednek szakítani e régi szokással s elsők fordulnak a plebs felé: a szuverénitás helyet cserélt.
A Forum lévén a városnak leglátogatottabb helye, természetesen itt telepedett meg a kereskedelem is; állítólag már a királyok ideje óta boltokkal volt körülvéve. A comitiummal szemközt levő nyugati oldalon legtöbb volt a szabad tér; először is építették be; itt állították fel az úgynevezett régi bódékat (tabernae veteres). Midőn szűkülni kezdett itt a hely, a túlsó oldalra, a comitium s a curia által üresen hagyott térre mentek át s ott építik az új bódékat (tabernae novae). Különösen az első időkben igen különböző ipari cikkek lehettek bennük. Az iskola, melybe Virginia ment, midőn Appius triumvir emberei letartóztatták, a Fórumon volt.
Midőn atyja megölte, hogy megmentse becsületét, azt olvassuk, hogy egy mészáros asztaláról vette el a kést az új bódék egyikében. Elűzetvén később a szép építkezések által a Fórumról, környékére menekültek a kereskedők. Nagy részük a Via Sacra városrészében telepedett meg. A gyümölcsök s élelmiszerek árusai mellett itt voltak a legelőkelőbb boltok is, az illatszerészek, ötvösök, ékszerészek árúhelyiségei. Itt lakott Julius Caesar ideje táján, vagyis a kereszténység előtt a „szent úti ékszerárus", a kiről sírirata azon szép dicséretet őrizte meg, hogy irgalmas volt és „szerette a szegényeket".
A régi Forum, csaknem változatlan öt évszázad alatt, nagy átalakuláson ment keresztül 570-ben, midőn Cato ide építi az első basilikát. A régi szokásoknak ezen őre nem egyszer maga is forradalmár volt s nem habozott új szokásokat léptetni életbe a városban; a görögöknek ezen ellensége nem késett utánozni őket, a midőn hasznosnak vélte. Sokat tartott különösen a nép tetszésére, a melynek kedvenc jelöltje volt. A nép, időtöltésből vagy dolgainak intézése végett, sűrűn látogatta a Fórumot, a Forum azonban nem volt mindig kellemes hely.
Rómában vajmi gyakran nagy a hőség s nem ritkák az esős napok: esőben s meleg időben a dolgos s a henyélő emberek nem tudták, hova meneküljenek e födetlen helyen. Számukra menhelyűl építteti Cato a basilikáját. Az emlékek e nemét tudvalevőleg sok mindenféle célra használták; nemcsak adtak, vettek s törvényt láttak bennük, gyakran összejöttek itt a nélkül, hogy volt dolguk lett volna: közös társalgásra, játékra, nevetgélésre.
E nép, nagy barátja a mulatozásnak, természetesen nem csekély elismeréssel viseltetett azok iránt, kik ily gyülekezési s találkozási helyekkel ajándékozták meg. Csakhogy, sajnos, nem mindenki bírta meg kegye hajhászásának ezen módját. Csak úgy lehetett basilikát építeni, ha megvásárolták a bódékat s magánházakat, a város legszebb részében fekvő e házaknak pedig nagy volt az értékük. Cicero, ki sokat foglalkozik a basilikával, melyet Caesar készült építtetni, elbeszéli, hogy csupán annak telke hatvan millió sesterciusba körülbelül (hatmillió forintba) került.
„A tulajdonosok, monda Atticusnak, keményen tartották magukat. De a nép kegye annyi hasznot hajtott, hogy sohasem fizethettek érette nagyon drága árat. íme, ezért szépült lassanként meg a Forum ama pompás építményekkel, melyeknek romjait feltárták előttünk a legújabb ásatások.