A feltárás lehetővé tette, hogy a terület történeti topográfiáját egy olyan hosszú korszakon keresztül vizsgálják, amelyre a városfejlődés, városépítészeti dinamika és fejlődés tekintetében korábban még sehol sem került sor. Ez a vizsgálat két nagy periódust ölelt át.

I. periódus: A vaskor végén (Kr. e. IX–VII. sz.) kezdődött és a Nero idején kitört tűzvészig tartott. Ennek az első korszaka a korai vaskor időszaka volt. A legkorábbi időkből hat fontosabb leletcsoport került elő:

1. Az eneolitikus korból (III. évezred) származó szórványos kerámia anyagok, amelyek a terület igen korai, de nem sűrű benépesedését bizonyították.

2. A vaskori kunyhók (Kr. e. IX. sz. második fele–VIII. század első fele), amelyek
kézzelfogható bizonyítékok mind a településre, mind a házformára.

3. Döngölt földút került elő (VIII. század vége), amelynek két nyomvonala volt, az egyik a Circus Maximus és az Esquilinus irányába vezetett (Vicus Fabrici?), a másik a Colosseum-völgyön át a Forum Romanumra (Vicus Curiarum?). Megállapítható, hogy ezek egymástól eltérő nyomvonalon haladtak, kereszteződésük csak évszázadokkal később keletkezett a Meta Sudans terén. E mellett az út mellett tartották a város fő polgári és vallási szertartásait. Ez az út az urbanizációhoz vezető első infrastrukturális lelet.

4. A Velia déli lejtőin közvetett bizonyítékokat találtak egy szentély létezésére, ahonnan a legrégebbi ismert fogadalmi ajándékok kerültek elő (a Kr. e. VIII század második fele) a későbbi archaikus kutak (pozzo) legmélyéről. A szentély istenségének neve és magának a szentélynek a formája ismeretlen maradt, az ásatások csak a szakrális tevékenységre találtak bizonyítékot. A szentély azonban puszta létével egy olyan hiedelemvilág meglétére utal, amely a társadalmi szervezettség fejlettebb szintjét tükrözi.

5. Megtalálták a Palatinus-völgyben folyó a patak mentén a töltést (Kr. e. VII. sz. vége–VI. sz. eleje), amely a városrendezés és területátalakítás bizonyítéka.

6. A Palatinus északkeleti sarkában (Kr. e. VII. sz. vége–VI. sz. eleje) egy kőfallal épült, cseréptetős, másik szentélyt találtak, amely a régészeti hipotézis szerint azonos a Curiae Veteresszel.

Ennek a szakasznak a következő periódusa a városalapítás időszakával folytatódik (Kr. e. VIII. század). Az ehhez a korhoz tartozó földtani rétegekből utak és szent helyek szórványemlékei kerültek elő. Ez az időszak átnyúlik az archaikus korba (Kr. e. VI. sz. közepe–V. század), amikor az urbanizáció fontos infrastrukturális elemeit teremtették meg: vízelvezető csövek, alépítmények, utak készültek. Ebben a korszakban jelentek meg az első kőépületek (szentélyek a Palatinus észak-keleti lejtőin, a Curiae veteresszel azonosított szentély és Velia szentélye) is.

Az archaikus és korai köztársasági kor (Kr. e. VI–V. sz.) földtani rétege a köztársasági korra (Kr. e. VI. század) az urbanizáció intenzívebbé válását mutatja. A feltárás a szentélyek, és a magánházak világos meghatározását és egymástól való elhatárolását tűzte célul. Ezt a két évszázadot intenzív építési tevékenység jellemzi, mely alapvetően az istentiszteleti helyek monumentalizálására és az infrastruktúra elrendezésére irányult (útviszonyok, szennyvíz elvezető rendszer). Megkezdődött a városi körzetek kialakítása, amely a Velia és a Palatinus lábánál úgy jelentkezett, hogy a két lejtő alján szentélyt, illetve szentélykörzetet, míg a dombokra húzódva, fölöttük lakókörzetet építettek.

Az időszakra vonatkoztatva az ásatások vezetői következő megállapításokat tették:

1. Az útviszonyokra vonatkozó leletek a Curiae Veteres szentélykörzetében azt mutatják, hogy az utak újjáépítései folyamatosan követik egymást, a járófelületek újra és újra
megvalósuló emelései a hidrogeológiai problémák megoldására irányultak.

2. Két szürke szemcsés tufa szennyvíz vezetéket tártak fel (Kr. e. VI. század közepe), az egyik észak–déli irányba, a Rivo Labicano folyásirányában vezetett, a másik kelet–nyugati irányba épült, hogy a Palatinus lejtőről lefolyó csapadékvizet elvezesse.

3. Bizonyítható a Kr. e. VI. században a szennyvízcsatorna folyamatos felújítása és az utak folyamatos emelése és burkolása. Ebben az időszakban az utat kaviccsal borították.

4. A Kr. e. VI–V. században sziklába ásott esővíz tároló/elvezető kutakat készítettek, amelyeket néha cappellaccio táblával fedtek le.

5. A cappellacciót már felhasználták lakóházak falainak építésére is (Kr. e. V. század).
A középső köztársasági korban (Kr. u. IV.–III. század) az épületstrukturákra vonatkozó leletek megszaporodtak, és a kerülethez tartozó földtani réteg vastagabbá vált. Úgy tűnik, még mindig folyamatos volt az útburkolatok cseréje és új csatornák építése, amelyek sűrűbben lakott települést feltételeznek.

Késő köztársasági kori réteghez (Kr. e. I. sz–Kr. e. 30) tartozó területen már nem találtak szakrális áldozati tárgyakat, ami a rituális szokások változására utal, de a szentélyek továbbra is működtek. Az infrastruktúrák megújultak, és a magánházak már meghatározott méretűek lettek.


A legfontosabb felfedezések:

1. a régi cappellaccio csatornákat hasonló szerkezetűre cserélték, de már opus incertus technikával megépítve. Az úttestek kiszélesítése, a burkolatok cseréje bazaltblokkokkal és tufával, majd peperinóval fedett nagy járdák építése (Kr. e. II.–I. század) jellemezte a korszakot.

2. a Curiae Veteres felett, ahol a legrégibb idők óta a lakóépületek álltak, építkezés (vagy rekonstrukció) nyomai jelentek meg egy opus incertum falazatú domus (Kr. e. II. század közepe) esetében.

3. egy domus-komplexum felfedezése a völgyben, az Esqulinus felé tartó közvetlen út mentén (Kr. e. II. század közepe).

Ezután az ásatás az augustusi és a Iulius–Claudius-korszakból származó monumentális és szimbolikus építmények (Meta Sudans, az ősi palatinusi szentély területén épített Claudius-kori templom) feltárására és helyreállítására irányult. A korszakra már fejlett városi struktúra alakult ki a területen. A két már meglévő úthoz (a Forumba vezető völgy és a Circus Maximus-Esquilinus) két másik ágat adtak hozzá, és négyes útkereszteződést hoztak létre. Emellett épült fel az augustusi Meta és az ahhoz kapcsolt compitum.

Az építési tevékenység állandó volt, amit az útburkolatok folyamatos cseréje dokumentál, ugyanis az augusztusi, tiberiusi és claudiusi kor között három burkolat létezik. A burkolatok alatt csatornák (cement, travertin, tégla) újultak meg. A Palatinus lejtő domus-komplexumának folyamatos helyreállítását dokumentálják a változó épületstruktúrák, amelyek technikája először opus reticulatum, majd opus latericium.

Ezt az első, hosszú fázist a Nero alatti, 64-es tűz zárta le, amely felemésztette az egész környéket.



T. Horváth Ágnes