Egyike Róma hét dombjának, és mind közül a legkisebb. Nagysága mindössze 480x200 méter. A Forum és a Mars mező között helyezkedik el.

A hagyomány szerint a „fej” (caput) szóról kapta a nevét, pontosabban arról a koponyáról, amit a város alapításakor a Iuppiter templom helyén találtak. Ez a későbbi történetírói hagyományban egy előjelként jelentkezik, amellyel Róma későbbi nagyságát jósolták volna meg. Ebből alakul ki a „Caput Mundi”, a „Világ feje”, pontosabban a Világ ura elnevezés. Bár magassága nem volt nagy, mégis Róma első komoly, természetes erődítménye volt. Jelentőségét meredek sziklafalai adták, valamint a Tiberis-szigetet, illetve a Tiberis-gázlót ellenerőző szerepének köszönhette. A Capitolinus kezdetben három magaslattal rendelkező együttes volt, amit alacsonyabb mélyedések, vagy nyereg választott el egymástól.

Északi csúcsa az Arx, ami kissé magasabb a délinél, 48 méterrel emelkedik a tengerszint fölé. A másik csúcs, aminek a neve a területet is elnevező Capitolium, három méterrel alacsonyabb. A két magaslat közti mélyebb területen. (inter duos lucos) volt az Asylum, amit a hagyomány szerint a város alapításakor Romulus alakított ki a közeli településeket kényszerből elhagyók számára.
A jelenlegi ásatások is megerősítik, hogy valahol ezen a helyen jött létre az első település, ugyanis legkorábbi lakói a korai bronzkorban (Kr. e. 1200–1000 körül) telepedtek meg ezen a dombon. Magát a helyet azonban jóval később tették meg megerősített és felszentelt hellyé. A sok magánház között a késő római hagyomány a palatinusihoz hasonlóan itt is őrzött egy bronzkori kunyhót, mint Romulus házát (Casa Romuli). Ennek sorsáról Kr. u. 78. után semmit sem tudunk.

A harmadik csúcs a Tarpeius, amiből csak Tarpeia sziklája maradt meg, ahonnan a későbbi korokban a halálra ítélteket, leginkább a hazaárulásért elítélteket dobták le a mélybe. A szokás Spurius Tarpeius lányának, Tarpeiának a történetére emlékeztet, aki a szabinok elleni háborúban árulta el a rómaiakat.
Kr. e. 390-ben a gallok feldúlták a várost, ezek után megerősítették a Capitoliumot is. Természetes teraszos kiképzésével egyúttal a védművek szerepét is betöltötte. A Capitolinus szakrális funkciói mellett politikai fontosságát bizonyította, hogy innen indultak a hadjáratokra kinevezett hadvezérek, s a győztesek triumphusa is erre a helyre vezetett. A köztársaság korában a népgyűlések színhelye is volt, valamint a consulok itt kapták meg ünnepélyes keretek között hivatali jelvényeiket.

A Capitoliumon az államiság legfontosabb szimbólumának tekintett szakrális épületek mellett számos lakóházat emeltek. A kora bronzkori-vaskori telep helyén insulák emelkedtek, amit kitüntetett helye és a Forumra való szép kilátás miatt a Kr. e. IV. századig fokozatosan az arisztokrácia házai váltottak fel, különösen az Arxon. Kr. e. 384-ben azonban lebontották az egyeduralomra törő M. Manlius Capitolinus capitoliumi házát, amelyet korábban maga a Város adományozott neki. Annak érdekében, hogy ezután senki se törhessen királyságra a város leginkább megerősített helyén, senatusi határozattal tiltották meg a patriciusoknak, akik állami hivatalt viselhettek, hogy a Capitolinuson vagy az Arxon lakjanak.
Építészetileg északkeleti tájolású volt egészen a Kr. u. VI. századig, amikor Santa Maria in Aracoeli felépítésével ezt teljesen megváltoztatták. A római múlt hagyománya itt, az államiság intézményeinek központjául használt Campidoglión úgy jelentkezett, hogy 1144-től a római önkormányzat (senatus) székhelyeként használták.

Az eredeti tér mai alakját a reneszánsz korban nyerte el, mikor is 1536 és 1546 között Michelangelo tervei alapján rendezték a területet. A tér átalakítására III. Pál pápa adott megbízást, és része volt annak a nagyszabású felvonulási útvonal-tervnek, amellyel a Rómába érkező (1538) V. Károly német-római császárt kívánták fogadni. Michelangelo lebontatta az 1300 körül felépült középkori városházát, és ennek helyén felépítette a Palazzo Senatoriót, ő tervezte meg a teret kulisszaként lezáró két palotát, a Palazzo dei Conservatorit és a Palazzo Nuovót is. A három épület között létrejövő, trapéz alakú tér a gyémánt mintával kombinált térburkolattal ma oválisnak tűnik, és elleplezi a terület egyenetlenségeit. Elkészült állapotban, a munka lassúsága miatt, azonban sem a császár, sem Michelangelo nem láthatta.
A kivitelezést a művész halála után Domenico Fontana tanítványa, Girolamo Rainaldi fejezte be, aki átvette a Szt. Péter bazilika kivitelezési munkálatainak vezetését is. A térburkolat azonban, amely a világ közepeként egy pogány, illetve polgári emlékhelyet emelt ki, túl profán volt a pápák számára, így sokáig nem készült el. Csak 1940-ben fejeztette be Mussolini, akinek birodalmi koncepciójába nagyon is beleillet Michelangelo elgondolása.

A korábban a Forum irányába tájolt épületegyüttes Michelangelo nagyszabású terve alapján szimbolikusan új tájolással, az épülő Szent Péter bazilika irányába, a pápai állam felé nyitott. Az új lépcsősor, a lóháton való közlekedés számára épült. Ezen megközelítve fokozatosan nyílik ki a tér, és vezet a központban elhelyezett szimbolikus lovasszoborhoz.
A Cordonata alját két egyiptomi oroszlán őrzi. Ez még Michelangelo terve volt. A tetején elhelyezték a római függetlenség két emblematikus figurájának, Castornak és Polluxnak a szobrát.



T. Horváth Ágnes