Ez az oltár volt, a Mars elsődleges kultuszhelye, a Campus Martius egyik legjelentősebb, és ősi vallási műemléke. Bár azt, hogy campust Marsnak ajánlják, a Tarquiniusok elűzése utánra teszik (Livius 2.5.2. ff.), az oltárt azonban Numa király idejéből valónak (Festus 204) tartották. A köztársaság korában az oltár szorosan kapcsolódott a censorok tevékenységéhez (Livius 40.45.8; vö. Varro, Ling. Lat. 6,87), és így a Villa Publicához tartozhatott, és valószínűleg abban, vagy az előtt állt.

Egyes tudósok az Ara Martist az Campus északi részébe, a Pantheon mellé helyezték (Lanciani, Platner, Welin). Ez az elhelyezés kísérlet volt arra, hogy összeegyeztesse az oltár helyét az irodalmi források leírásával: aedes Martis in Campo. Még fontosabb, Livius (35.10.12) utalása, amely szerint 193-ban az oltár a Porta Fontinalishoz kapcsolódik a Porticus Aemilia (Campus Martius) segítségével. Mások a Campus Martius déli részének különböző helyszíneit jelölik ki helyeként.
Hülsen úgy gondolta, hogy a mai Piazza del Gesù közelében fekszik, míg Richardson a Forma Urbis Romae-n (Rodríguez Almeida, Forma frag. 35a) ábrázolt, jelöletlen szerkezettel azonosítja a Domitianus által Divorumként felújított domus Publica részeként.

A kutatók számára a legvonzóbb hipotézis a Coarellié, aki a Via del Plebiscito alatt 1925-ben felfedezett falakra összpontosít. Itt egy 65 x 65 méteres maradványt úgy tekint, amelyen belül egy hatalmas platformon állt az oltár. A feltárás egy korábbi struktúra néhány nyomát is feltárta ezen az oldalon (Mancini). Amennyiben Coarellinek igaza van, ezek a maradványok a köztársaságkori és Augustus-kori Ara Martis helyét és nagyságát jelezhetik számunkra.



T. Horváth Ágnes