A Campus Martius egyik legrégebbi és legfontosabb köztársaság kori épülete volt, amelyet Kr. e. 435-ben C. Furius Paculus és M. Geganius Macerinus censorok alapítottak. (Livius 4.22.7.). Nem klasszikus értelemben vett villa, hanem egy olyan hely volt, ahol Róma katonáit képezték ki, és ahol a népszámlálást végezték (Varro, Rust. 3.2.4). Úgy tűnik, hogy a „Villa Publica” kifejezést nemcsak a konkrét épületre, hanem a környező nyílt térre is értették, ahol a Villa Publica üzleti tevékenységének nagy része zajlott.

A villa épületének pontos topográfiai helye nem ismert, de tudjuk, hogy valahol a köztársaságkori Saepta (Varro, Rust. 3.2.1) közelében állt. Ez időről időre arra is szolgált, hogy a Rómába érkező nagykövetségek itt szálljanak meg (Livius 30.21.12, 33.24.5). Az épület valószínűleg egy évvel az után, hogy Fonteius Capito denariusán ábrázolta (RRC 429/2), megsemmisült.

Általános egyetértés van abban, hogy a Villa Publica területe eredetileg a Largo Argentina „Area Sacra” területétől északra, és a Diribitoriumtól délre feküdt. Augustus idején azonban ez a rész teljes egészében beépült a Porticus Minucia és a Theatrum Balbi épületeibe.
Josephus (Bell. Jud. 7.123) utalása arra mutathat, hogy a nyitott terület egy része még mindig létezett a flaviusi időszak alatt. Ezért valószínű, hogy a Villa Publica eredeti nyílt területe is tovább nyúlt északra, az Isis Campensis-templom (Coarelli) délnyugati területére. Richardson azzal érvelt, hogy ez a Villa Publica keleti része végül beolvadt a Domitianus-féle Divorumba. A Villa Publica nyílt területe Augustus idején a Campus Martius déli oldalán a Pallacinae negyedében volt.



T. Horváth Ágnes