logo

XVII Aprilis AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

Diribitorium

Tágas, téglalap alakú épület volt a Campus Martiuson, ahol a szomszédos Saepta Iuliában leadott szavazatokat számolták össze. Építését M. Vipsanius Agrippa kezdte meg, valószínűleg a Kr. e. 20-as években, a többi Campus Martiuson emelt épületével együtt, de csak Augustus alatt, Kr. e. 7-ben fejezték be (Dio Cass. 55.8.4). Az épület a nevét a választási tisztviselők nevéből, a diribitoresből származik, akik a szavazatok összeszámlálásáért voltak felelősek.

A Diribitorium déli falának részeit a XIX. ásatások során a Corso Vittorio Emanuele II mellett, a Piazza del Gesù közelében találták meg. Ezek a leletek az augustusi korszakban épített opus quadratum falak részei voltak, és egy travertin útburkolathoz kapcsolódtak.

Az északi fal hasonló nyomait találták meg a SS. Stimmate di S. Francesco alatt. Ezeknek a maradványoknak és a Forma Urbis Romae ábrázolásnak köszönhetően az egész építmény rekonstruálható. Nyugati oldala közvetlenül érintkezett a Saeptával, de a központi térre nyíló bejárat helye bizonytalan. Lehet, hogy a főbejárat a nyugati homlokzat mentén volt, amely – legalábbis a Severus-korszakban – egy hatalmas gátakból álló sorból állt, amelyek a Hecatostylumra nyíltak.

A Diribitorium volt a legnagyobb épület az Augustus kori Rómában, amelyet egyetlen tető fedett le. A fából készült tetőgerendák 100 római láb hosszúak voltak. Ez olyan csodálatot váltott ki, hogy még Plinius (NH 16.201, 36.102) is a kuriozitások között tartotta számon.

Nemcsak szavazóhelyként használták, hanem Cassius Dio szerint az Augustus kor után színházként funkcionált. (Dio Cass. 59.7.8). Caligula padokat a helyeztetett el benne, és különösen meleg napokon színház helyett használta (Cass. Dio LIX.7). Suetonius azt is leírta, hogy az Aemilianában kitört tüzet Claudius ennek a tetejéről nézte. (Suet. Claud. 18).
A tető helyrehozhatatlan károkat szenvedett a Kr. u. 80-ban kitört tűzben (Dio Cass. 66.24), összeomlása után a Diribitorium nyitott maradt, a tetőszerkezetet nem állították helyre. (Dio Cass. 55.8.4). Ezt ugyan Ashby kétségbe vonta, ugyanis szerinte egy tető nélküli építmény nem élte volna túl a századokat úgy, ahogy azt a Diribitorium maradványai túlélték.



T. Horváth Ágnes