logo

XVIII Aprilis AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

Pedofilia

A pedofilia jelensége végigvonult az egész bizánci korszakon. Meglehetősen gyakori a nagy városokban (főként Konstantinápolyban), valamennyi társadalmi réteg körében, hogy a férfiak mind a rangbéli, mind az alsóbb osztályok gyermeklányait megerőszakolták. Aranyszájú Szt. János írta, hogy a támadók édességgel, dióval csalogatják magukhoz a mit sem sejtő kicsinyeket.
Az 5 - 7. században a szülők nem merték egyedül kiengedni gyermekeiket az utcára, mert világos nappal is szexuális erőszak áldozatává válhattak. A kortársak feljegyzése szerint II. Theodosziosz (408-450) és V. Konsztantinosz (741-775) hírhedt pedofilek, csakúgy, mint az I. Jusztinianosz korában élt konstantinápolyi érsek, Kappadokiai János.
Az uralkodók szabadon garázdálkodhattak, de alattvalóik vétkét igyekeztek szigorúan büntetni, már amennyiben a cselekedetre fény derült és a tettest is sikerült azonosítani. Az ítélet koronként változott, az utcákon történt végighúzás, az orr, vagy pénisz levágása, kiherélés, pénzbüntetés, száműzetés, kirívó esetekben lefejezés várt a megrontóra.

Nagy Konsztantin (324-337) hosszú börtönnel, II. Konsztansz (641-668) fejvesztéssel, VI (Bölcs) Leó (886-912) száműzetéssel, vagy tengerbe vetéssel torolta meg a gyermekeken elkövetett erőszakot.
Malalasz jegyezte fel, hogy I. Jusztinianosz idején Rhodosz püspökének, Iszaiasznak és a thrákiai Dion püspökének, Alexandrosznak a péniszét vágták le, majd meztelenül végigvonszolták őket az utcákon. Mindketten életüket vesztették. Jusztinianosz később pedofiliát tiltó törvényt adott ki, visszamenőleges hatállyal, amely szerint bármely nemű gyermek megrontóját kiherélték, vagyonát (a kincstár javára) elkobozták, s ugyanez a büntetés járt az apácák megerőszakolójának is.

Különleges, kizárólag a pedofilia és zugprostitúció üldözésével foglalkozó hivatalt alapított, élén a quesitorral, aki nyomozhatott és ítéletet hozhatott. Érthetetlen módon a nemi erőszak szenvedőit is megbüntették, bezárással, vagy kolostorba küldéssel. Bíborban született Konsztantinosz mentesítette a tizenkét év alatti áldozatokat a büntetéstől, az elkövetőnek viszont minden esetben fejét vették.
A 12 évnél idősebb megerőszakoltakra továbbra is életfogytig tartó kolostor várt. Az egyház azzal csatlakozott az ártatlanok megtorlásához, hogy a 19 évesnél idősebb áldozatot kiközösítette.

Nemcsak a leánykák, hanem, - valamivel kisebb számban, - a fiúk is ki voltak téve a szexuális erőszaknak. A sivatagi magányba vonult remeték „bölcs” mondásai között olvashatjuk:
„A gyermek még a nőknél is ördögibb csapda a szerzeteseknek”.

Se szeri, se száma azoknak a feljegyzéseknek, amelyekben az anakhóréták (pusztai aszkéták) és (fiú)gyermekek kapcsolatáról szólnak. Prokopiosz szerint a cirkuszi kék párt hívei rendszeresen fajtalankodtak fiatal fiúkkal.

A homoszexuális arisztokraták pénzzel, más előnyökkel, erőszakkal vették rá a csinos fiúcskákat az aktusra. Gyakorta előfordult, hogy az arisztokrata rabszolga gyermekeket vásárolt, s azokkal elégítette ki homoszexuális vágyait.

A Kelet-Római Birodalom 1100 éves történelme alatt vissza-visszatérő gond a fiúgyermekek védtelensége, akiket a szép számú homoszexuális férfi veszélyeztetett.