Gyakori volt a nemi erőszak. A Corpus Juris Civilis még halállal büntette az erőszaktevőt, III. Leo Eklogájában azonban lényegesen enyhébb fenyítés olvasható. Házas ember más feleségével való erőszakos közösülésért tizenkét korbácsütést és pénzbüntetést kapott. Súlyosabban ítélték meg, ha az erőszak apácán, vagy pap feleségén történt.

A házasságtörést, - ha a felek önkéntességén alapult is, - ugyancsak tizenkét korbácsütéssel torolták meg. A nem házas férfi ugyanezért „mindössze” hat korbácsütést szenvedett. Valószínűleg csak elvi lehetőség volt a házasságtörés büntetése, ritkán valódi alappal, többnyire mondvacsinált indokkal indulhatott eljárás a megunt és félrelépő házastárs ellen. Az Ekloga kimondja, hogy ha a férfi tudott, de nem tett semmit neje kicsapongásai ellen, akkor mindkettőjüket orruk levágására, korbácsolásra és száműzetésre kell ítélni. Nincsenek ismereteink arról, hogy hány ilyen ítélet született.


Pedofilia

A római jog (amit kisebb módosításokkal a Kelet-Római Birodalom is alkalmazott), meghatározta a házasságkötés lehetőségének alsó korhatárát, a lányokat tizenkét, a fiúkat tizennégy éves koruktól tartotta alkalmasnak. Bizáncban elnézték, ha az érett férfi 12 év alatti leánykát vett nőül, de a frigy konzumálásával meg kellett (volna) várnia, amíg a gyermek betölti az előírt életkort. Mind az arisztokraták, mind a köznép gyakran áthágták a szabályt, egyesek tudatosan, mások azért, mert az ara szülei idősebbnek állították gyermeküket.

Arta püspöke, Demetriosz Chomatianosz (13. század) öt olyan kislányt mentett ki a házasságból, akiket 7-12 éves kora között kényszerített férje szexuális életre. Arról is van híradás, hogy a hétéves leánykát tiltakozásakor véresre verte férje. A köznép körében előfordult pedofiliáról keveset tudunk, de bőven ismerünk példát az uralkodók famíliájából. Andronikosz Komnénosz 63 éves korában vette feleségül az általa megölt II.Alexiosz Komnénosz tizenkét éves özvegyét (!!), VII.Lajos francia király Ágnes-Anna nevű leányát és nyomban szexuális kapcsolatba lépett az akkor már nem érintetlen gyermekkel, amint arról Niketász Khoniátész beszámol.
Margit, III.Béla királyunk lánya tizenkét évesen, 1185-ben Konstantinápolyban a jóval idősebb II. Angélosz Izsák hitvese lett, s nyomban megülték a nászt. Úgy tűnik, Margit fejlett leányka lehetett, maradandó sérüléseket nem szenvedett, s lelki traumáját (ha egyáltalán fellépett ilyen) is kiheverte. Izsák halála után három hónappal ismét férjhez ment, majd másodszori megözvegyülését követően újabb frigyre lépett. Izsáknak is, későbbi férjeinek is fiúkat szült.

II. Andronikosz Palaeologosz (1282-1328) egyetlen leányát, Szimoniszt ötévesen adták feleségül a negyvenéves Stephan Milutinhoz. A szerb fejedelem nyolc éves korában erőszakolta meg a gyermeket, ezzel súlyos, meddőséget eredményező nemzőszervi sérüléseket okozott. A szülők nem fogadták vissza lányukat, férje brutalitását kellett tűrnie 21 éves koráig, amikor megözvegyült, majd kolostorba vonult.
Anna hercegnő (V. István és Kun Erzsébet leánya) ugyancsak tizenegy évesen lett az akkor 5-6 évvel idősebb II. Andronikosz (első) felesége. A házasságot 11-12 éves korában hálták el.

A bizánci krónikás azt jegyezte fel: „… ifjúian szép teste volt, de a gyermekszülésben meddőnek mutatkozott”. Anna kezdeti meddősége éretlenségéből fakadt, később két fiat szült. A boldogtalan és csalódott asszony mindössze huszonnégy évet élt. A házasság álcája alatt megerőszakolt gyermekek (illetve szüleik) a pátriárkához fordulhattak, aki szülésznőkkel vizsgáltatta meg a leánykákat, s amennyiben az erőszak bebizonyosodott, a kötést felbontatták.

A „törvényes” házasságban történt megrontás miatt a férfit nem büntették, legfeljebb a frigyet nyilvánították semmisnek.